Patkányméreg a fasírtban

Bárhol megtalálunk! – e fenyegetés még abban az időben is elhangzott, amikor az NDK már a végső bukás felé tartott. A keletnémet állambiztonsági szervek működőképességük utolsó pillanatáig üldözték és fenyegették azokat, akik szerintük komoly károkat okoztak a szocialista államnak.
Erich Milke – az állambiztonságért felelős minisztérium vezetője – és munkatársai magukévá tették a bolsevista alapelveket: agyonlőni, elégetni, megfojtani. Az államilag irányított és gyilkosságra felhatalmazott ügynökök története a hatvanas évek elejére nyúlik vissza. „Rendelkezésünkre áll Milkének az a parancsa, amellyel 1963-ban elrendelte a titkos szabotázscsoport felállítását, a megfelelő káderek kiválasztását és kiképzését” – hangoztatja Thomas Auerbach, a Stasi-iratok archívumának a munkatársa. E kommandósegység akcióinak részleteire mind a mai napig nem derült fény. A Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) most abban bízik, hogy sikerült elfognia a hajdani gyilkosok egyikét. A Szövetségi Bűnügyi Hivatal a berlini fal leomlása óta első alkalommal jutott konkrétan gyanúsított személy nyomára.
A BKA álarcos kommandósainak villámgyors támadása a James Bond-filmek hangulatát idézte, az idillikus észak-brandenburgi táj reggeli csendjét fegyveresek verték fel. Akciójuk mindössze harminc másodpercig tartott. Az elfogott személyt megkötözve és leragasztott szemekkel belökték a csikorogva fékező autóba, és a fekete Audi máris elrobogott vele. A bűnügyi hivatal abból indul ki, hogy az NDK „halálangyalainak” első tagját sikerült őrizetbe venni. Az ötvenhárom éves Jürgen Grothe a BKA egyik rá állított nyomozójának olyan kijelentéseket tett, hogy 1976 és 1987 között huszonöt gyilkosságot követett el az NDK államvédelmi szerveinek megbízásából.
Elfogását négyesztendős előkészítő munka előzte meg. A vélt bérgyilkosra a keletnémet biztonsági szervek egyik hajdani tisztje hívta fel a figyelmet, ezt követően az államügyészség javaslatára megkezdődött Grothe állandó megfigyelése, telefonbeszélgetéseinek lehallgatása. A BKA „rá telepítette” egyik munkatársát, aki mint az amerikai CIA ügynöke kereste vele a kapcsolatot, hamisított kormányaktákkal győzte meg, majd kisebb megbízásokat adott neki, például konspiratív „levélládák” kiürítését. Végül tudtára adta, hogy megbízható bérgyilkost keres. A Spiegel hírmagazin szerint az „agent provocateur” ekkor jutott azokhoz az információkhoz, amelyek alapján Jürgen Grothét őrizetbe lehetett venni. Az elfogatóparancsot kiadó bíróval szemben az első kihallgatás során mindent tagadott, és azzal védekezett, hogy mindössze fel akart vágni a múltjával. Rajta kívül a BKA egyébként négy további tettest remél leleplezni.
Az NDK majd fél évszázadon keresztül foglalkozott emberrablással. Az áldozatok közé tartozott Karl Wilhelm Fricke újságíró is, aki szabadulása után fő feladatának tekintette, hogy feldolgozza a német múlt ezen tragikus időszakát. Szerinte a hatvanas évek közepéig hétszáz személyt vittek akaratuk ellenére az ország keleti részébe, legtöbbjüket a kettéosztott főváros, Berlin nyugati övezetéből. Különösen nagy port kavart fel a fémipari szervezet (IG Metall) munkatársának, Heinz Brandtnak az eltűnése, akit egy szakszervezeti kongresszusról hurcoltak el Kelet-Berlinbe. A nemzetközi sajtó tiltakozásának köszönhetően három év elteltével szabadon bocsátották. Sokkal tragikusabban alakult az egykori Stasi-százados, Walter Thäne sorsa, aki tíz évet töltött a hírhedt berlin-hohenschönhauseni börtön magánzárkájában. De még így is szerencséje volt. Az állambiztonsági szervek „hűtlen árulóival” szemben az erőszakrendszer nem ismert kíméletet, legtöbbjüket elrettentő példaként halálra ítélték. Az ötvenes években közel ötszáz Stasi-ügynök menekült Nyugatra. A hátramaradt titkos aktákkal foglalkozó „Gauck hivatal” szerint közülük százhúszat erőszakkal visszavittek az NDK-ba, s tizenegyet valószínűleg kivégeztek.
Történt néhány rejtélyes haláleset az NDK területén kívül is. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ezek egy része összefügg a devizabeszerzéssel foglalkozó „kommerzielle koordinierung” (KoKo) munkájával. Az Észak-Rajna-Vesztfália tartományhoz tartozó Neussban működő Itema – ez a Koko leányvállalata – egyik vezetője, Karl-Heinz Noetzel szívelégtelenségben hunyt el, kollégáját, Fritz Bruhnt halva találták a kelet-berlini Metropol szálloda egyik szobájában. Ő – a müncheni Focus magazin feltételezése szerint – információkkal látta el a nyugatnémet kémelhárítást az NSZK kommunista pártjához juttatott illegális pénzekről.
1987 áprilisában a hamburgi KoKo-lerakat üzletvezetőjét, Uwe Harmst találták meg plasztikzsákba csomagolva. Két pisztolygolyó végzett vele. És ez még nem minden: 1988 márciusában az Asimex külkereskedelmi vállalkozás volt vezérigazgatója, Manfred Pulitzer a mélybe vetette magát az emeletről, családját mellesleg felszólították, hogy ne kutasson az öngyilkosság okai után. Titokzatosság lengi körül az NDK-ból elmenekült labdarúgó, Lutz Eigendorf halálos kimenetelű autóbalesetét is.
Siegfried Böhm keletnémet pénzügyminisztert feleségével együtt 1980 májusában holtan találták Kelet-Berlinben. Mindkettejüket közvetlen közelből lőtték fejbe.
Nem sikerült viszont az a gyilkosság, amelyet az NDK-s disszidenseket hathatósan támogató Wolfgang Welsch ellen követtek el. A Stasi patkányméreggel preparált fasírttal akarta megmérgezni. A Szövetségi Bűnügyi Hivatal abban bízik, hogy az őrizetbe vett Jürgen Grothe segítségével talán fel tudja deríteni az NDK titkosszolgálatának sötét ügyeit. A kitanult gáz- és vízvezeték-szerelő a hetvenes évek végén állt kapcsolatban a kelet-berlini belügyminisztériummal.
A Stasi bűntetteinek legsúlyosabb kategóriájára egyedi jogszabály vonatkozik, ugyanis csak az újraegyesítés dátumát alapul véve számítható az elévülésre vonatkozó időtartam, ugyanakkor az NSZK és NDK közötti egyesülési szerződés előírja, hogy a hajdani keletnémet jog szerint kell kiszabni a büntetést. A német igazságszolgáltatásnak nem lesz könnyű dolga még akkor sem, ha az elfogott Jürgen Grothéra sikerül rábizonyítani, hogy valóban államilag megparancsolt gyilkosságok végrehajtója volt.

Érdeklődők nézik a darabokra tépett iratokat tartalmazó zsákokat az egykori keletnémet titkosszolgálat, a Stasi berlini raktárában. A Stasi alkalmazottjai szinte minden dokumentumot megsemmisítettek, mielőtt emberjogi aktivisták megszállták a szervezet központi épületét 1990 januárjában. Később, 1995-től harminc erre felhatalmazott ügynök összeillesztette 165 zsák tartalmát, de további mintegy 13 000 zsák még érintetlen