Az év üzletembere nem politizál

Román bank megvásárlására készül az OTP-bankcsoport, de további akvizíciós lehetőségeket keres több szomszédos országban. Az uniós csatlakozás nem hoz jelentős változást a pénzügyi szolgáltatások árában, ám kissé csökkenhetnek a banki termékek díjai – válaszolta kérdéseinkre Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója, aki elmondta azt is, hogy nem vonzza a politikai pálya. Az általa irányított bank és privát befektetései fejlesztésével kíván a jövőben is foglalkozni, de nem anélkül, hogy ne jutna az eddiginél több idő a családjára.

A napokban vehette át az Ernst&Young által alapított, Az év üzletembere díjat. Ki gratulációjának örült leginkább?
– Annak örültem a legjobban, hogy a díjra a kollégáim jelöltek, és ők gratuláltak először. De nagyon sok levelet és szóbeli gratulációt is kaptam, aminek őszintén örültem, miként a díjnak magának is, hiszen nagyon rangos elismerés.

– A sajtóban megjelent vagyonbecslések alapján ön Magyarország egyik leggazdagabb embere. Számtalan nyugati, vagyonos személy nyomdokán tervezi-e, hogy politikai pályára lép?
– Először is az én vagyonom nem hasonlítható, mondjuk Silvio Berlusconi, olasz miniszterelnökéhez, de egy amerikai üzletemberéhez sem. Alapvetően pedig semminemű politikai ambícióm nincs, a bankot szeretném további sikerekre vinni és a régióban fejleszteni, a régió meghatározó bankjává tenni. A privát befektetéseim körét is szeretném szélesíteni, s az eddigieknél még több időt szeretnék a családommal tölteni.

– Ha jól értesültünk, éppen szabadságra készül. Hol és mivel tölti a szabadidejét?
– Az iskolai szünetet kihasználva, gyermekeimmel síelni indulunk, ha ugyan találunk még havat.

– A bank terjeszkedésével kapcsolatban a napokban egy orosz diplomata közölte, hogy az OTP orosz bankot kíván vásárolni.
– Meglepett az információ, mert egyelőre nincs ilyen tervünk. Előfordulhat persze, hogy majd az orosz piac felé is nyitunk, de most az a terület nincs az OTP-bankcsoport látóterében. Szlovákiában és Bulgáriában már jelen vagyunk, most főként Romániára, Szerbiára és Horvátországra összpontosítunk, később Ukrajna jöhet számításba. Szlovák leányvállalatunk révén, az uniós csatlakozás után pedig a cseh piacon is szeretnénk megjelenni bankfiókokkal.

– Romániát is említette, van már konkrét célpontjuk?
– Igen, megkezdtük egy kis, 12 fiókkal rendelkező, magántulajdonban lévő bank átvilágítását. Különféle tárgyalásokon ugyanis egyértelművé vált, hogy állami bank megvásárlására nem sok eséllyel pályáznánk.

– Eddig banki akvizíciós lehetőségekről beszéltünk, szóba jöhet-e más, nem a pénzintézeti szektorban való befektetés?
– Ahol bankunk van, minden bizonnyal megjelenünk biztosítóval, befektetési alapkezelővel, autófinanszírozással, és ha a szabályozás engedi, nyugdíjpénztári befektetéssel is piacra lépünk. Röviden tehát, ugyanazt a stratégiát kívánjuk követni, amit Magyarországon megvalósítottunk. A pénzügyi szolgáltatásokon kívüli befektetések az OTP-bankcsoportot nem foglalkoztatják.

– Ismerték vagy sejtették, milyen nagyságrendű pénzt kínál az Erste Bank a Postabankért, amelyet önök, egy-két évvel korábban az Erste által kínált százegymilliárd forint töredékére taksáltak?
– Pontosan nem tudtuk, nem ismertük az Erste által kínált öszszeget, azt azonban sejtettük, hogy az Erste és más pályázók is ráígérnek arra az összegre, amit az OTP Bank az első körben kínált. Számukra többet ért a Postabank, mint az OTP számára. A vetélytársaknak ugyanis komoly növekedési lehetőséget jelentett a pénzintézet fiókhálózata és mérlegfőösszege egyaránt, míg az OTP Bank számára a múlt évben a Postabank megvásárlása már nem volt létkérdés.

– Az Erstének miért érhetett meg százegymilliárdot a Postabank?
– Az Erste elsősorban a lakossági piacon szeretne nagyobb részesedést, mert a piaca csekély volt, ugyanakkor a vásárlással a kis bankok közül a közepes, nagy bankok kategóriájába lépett át. Ugyanakkor van egy másik szempont is, hogy nem sokkal a Postabank megvásárlása előtt az Erste már túl volt egy sikertelen bulgáriai akvizíción, de mint tőzsdei cégnek a részvényesek számára növekedést kellett felmutatnia. Kényszerhelyzetben volt.

– A bolgár DSK Bank megvásárlása után Medgyessy Péter miniszterelnök azzal üdvözölte a privatizációs sikert, hogy örül, mert lesz egy magyar bank Bulgáriában, amely az ott tevékenykedő magyar vállalatokat segíti. Ezek után méltán merül fel a kérdés: miért nincs ma Magyarországon olyan magyar tulajdonú kereskedelmi bank, amely az itthon tevékenykedő hazai cégeket segíthetné?
– Van ilyen, és ez maga az OTP Bank, amely részben magyar tulajdonban van. De ebből a szempontból nem a részvényesi struktúra a fontos, hanem az, hogy hol döntenek. Az OTP Banknál minden esetben Magyarországon születnek a döntések, legyen szó stratégiai kérdésről vagy egyedi hitelbírálatról. S ebből a szempontból az OTP-t magyar banknak tartom, hiszen itt működünk, és szem előtt tartjuk az ország érdekeit.

– Melyek azok a konkrét gyakorlati eszközök, amelyekkel egy magyar bank kifejezetten előnyére lehet a magyar cégeknek?
– Már az is beszédes lehet, ha megnézzük, hogy milyen a döntési mechanizmus az OTP-bankcsoportnál. Nálunk egy régióigazgató sok esetben nagyobb döntési kompetenciával rendelkezik, mint más, külföldi bank itteni leánycégének vezérigazgatója. Ez már önmagában jelentős előny az ország különböző részein lévő cégek számára, hiszen sokkal gyorsabban lehet dönteni kis- vagy közepes vállalkozások esetében is. Fontos továbbá az ügyfélismeret, hiszen nemcsak az üzleti számoknak van jelentősége, hanem annak is, hogy ismerjük egy-egy cég történetét, amit nagyban segít a helyi, közvetlen kapcsolat.

– Részt vállalnak az állam hitelezésében azért, hogy az M5-ös koncesszor Alföld Koncessziós Autópálya (AKA) Rt. negyvenszázalékos tulajdonhányadát ki tudja vásárolni?
– Ha a hitelnyújtás piaci alapon, megfelelő garanciális feltételekkel történik, természetesen igen.

– Megkereste az OTP-t bárki is a kormány részéről, hogy szervezzen a bank szindikált hitelt az AKA Rt. részvényeinek állami kivásárlásához?
– Hivatalosan nem kerestek meg.

– És informálisan?
– Tárgyalásokat folytatunk, hiszen ott kívánunk lenni a hitelezői körben.

– Rossz hitelt nem is tudnának nyújtani az államnak, hiszen az országkockázati tényezők miatt az állam egyre drágábban jut kölcsönökhöz. A kockázati felár pedig a bankok jövedelme.
– Mindamellett, hogy nem ítéljük túl kedvezőnek a költségvetés és a folyó fizetési mérleg hiányát, nem tartunk attól, hogy fizetésképtelen lesz a magyar állam. Ha őszinték akarunk lenni, ettől más befektetők sem tartanak.

– A jegybank márpedig azért emelt kamatot, mert nem voltak kelendőek a magyar állampapírok.
– Nagyon hektikus pénzpiaci helyzet volt Magyarországon az elmúlt év végén, nyilvánvalóan a forint árfolyamsávjának az eltolása nem volt túl szerencsés döntés, mint ahogy nem volt túlzottan szerencsés az sem, hogy elhúzódott a költségvetés konszolidációja. Úgy gondolom, hogy ha az új pénzügyminiszter végrehajtja az általa bejelentett takarékossági programot, a bizalom már rövid távon helyreáll.

– Drágulnak vagy csökkennek a banki termékek díjai az uniós piacon?
– Drágulás semmiképpen nem következik be, a magam részéről inkább a díjak enyhe csökkenését prognosztizálom. Van egy-két olyan terület, ahol Brüsszel közvetlenül beleszól a bankok árképzésébe. Úgy vélem tehát, hogy az áraink nem emelkednek, inkább egy enyhe csökkenés lesz tapasztalható a pénzintézeti termékek vonatkozásában.

– Hiteleznek olyan, magyar tulajdonban lévő cégeket, amelyek már az uniós piacon tevékenykednek?
– Nagyon sokat, az exportáló cégek jelentős részét.

– Milyen kockázati kategóriába sorolták az uniós piacon lévő társaságokhoz kihelyezett hiteleket?
– Nehéz helyzetbe azok a cégek kerülhetnek, amelyek csak belföl-dön ténykednek, majd a csatlakozás után szembesülnek a belpiacon a jobb minőségű vagy egyszerűen csak olcsóbb, de mindenképpen importból származó termékekkel. Úgy véljük, ezek a cégek inkább veszélyeztetettek, mint azok, amelyek már régóta uniós piacra szállítanak, s versenyképes terméket állítanak elő. Az uniós csatlakozás ugyanis a gyenge, versenyképtelen cégek halálát okozhatja, míg az erős, versenyképes terméket előállító társaságok számára jelentős növekedési lehetőségeket hordoz.

– A magánbefektetéseit tekintve: eszébe jutott-e, hogy tulajdonrészt szerezzen a most megnyíló s a hírek szerint előbb-utóbb hozzáférhetővé váló hazai gázpiacon?
– Nem jutott eszembe. Nem vonz ez a szektor. A saját befektetéseimet tekintve ugyanolyan területekben gondolkodom, mint gondolkodtam eddig is: az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban. A Dalmand Rt. révén jelen vagyok a tejiparban, a szarvasmarha- és a sertéspiacon, s ha az agráripari vertikumot nézem, nem lenne kedvezőtlen egy húsipari befektetés sem. De – az elemzéseket nézegetve – jelentős potenciál van az ásványvízpiacon is.

– Igaz-e, amit a „tejesek” mondanak, hogy voltaképpen annak a hárommilliárd forintnak a hiánya okozott krízist, amit az agrártárca a válságenyhítésre ígért, de végül mégsem utalta az összeget?
– Nem volt szerencsés lépés, hogy egy olyan áralku nyomán, amelyben a tejfeldolgozók vállalták a literenkénti 72 forintos felvásárlási árat, az agrártárca a tejexport támogatását november–decemberre visszamenőleg megszüntette, a korábbi teljesítések alapján járó összegeket is késve fizették, s mindezt csak tetézte, hogy a tejfelesleg kivonására tett kormányzati vállalás sem volt maradéktalanul sikeres.

– Lábra áll a Parmalat?
– Nem ismerem a céget. A MiZo menedzsmentje minden bizonnyal figyeli piaci partnerét. Gyanítom, hogy ha minden termelő tőkésíti a követelését, s ezt a tőkét nem kívánják azonnal viszontlátni saját könyveikben, hanem hosszú távra gondolkodnak, akkor minden esélye adott a Parmalatnak, hogy talpra álljon. Bár egy versenytárssal kevesebb lenne a piacon, azonban ezt a befektetők miatt nem kívánom.