Állig felfegyverzett kurd pesmerga harcosok vették körül autónkat; mint kiderült, arabokat kerestek. „Mit szólnának egy kanadaihoz?” – próbáltunk tréfálkozni, de hamar a torkunkra forrasztották a szót, amikor kibiztosították fegyvereiket. Miután azonban a mi autónkban nem találtak egy arabot sem, átengedtek az ellenőrző ponton.
Az előttünk haladó gépkocsi utasai nem úszták meg ennyivel. A két arab külsejű férfit kirángatták az autóból, földre fektették, és összevissza rugdosták őket. A hátsó ülésen egy asszony és két kisgyermek nézte végig a szörnyű eseményeket. Az elmúlt napokban hasonló jelenetek játszódtak le a mindeddig viszonylag csendes Erbílben. Az észak-iraki városban február 1-jén kettős öngyilkos merénylet lobbantotta lángra az erőszakot. A két kurd párt székházában 109 halálos áldozatot követelt a robbantás.
Egyik utastársam, a 35 éves Mahmud Mirkan Svédországban élő kurd bevándorló. Most az egyik öngyilkos merényletben meghalt bátyja temetésére igyekezett Erbílbe. Jóllehet a történtekért egy, az al-Kaidával is kapcsolatot tartó iszlám fundamentalista kurd szervezet vállalta a felelősséget, Mahmud azonnal ellentmondott ennek a feltételezésnek. „A hatóságok pontosan tudják, ki követte el a merényletet, de azzal is tisztában vannak, hogy a feltüzelt indulatok miatt egyelőre nem mondhatják el az embereknek az igazságot. Máskülönben arab vér festené vörösre az utcakövet”. Miután bátyja a Kurdisztáni Demokratikus Párt (KDP) vezető tisztségviselője volt, Mahmud fogadalmat tett, hogy hű marad a párt eszményeihez. „Megbosszuljuk a bátyám halálát. Áldozathozatalát a független Kurdisztán megszületése igazolja majd.”
Hasonlóan gondolkodik minderről egy másik iraki kurd emigráns, Baszim Rui. Huszonegy évesen részt vett az 1991-es öbölháborút követő kurd felkelésben, de miután Szaddám leverte a lázadást, Londonba menekült. „Mindazok után, amin a kurdok keresztülmentek, nem lehet megoldás, hogy a nemzetközi közösség az iraki kormány fennhatósága alá tereljen vissza bennünket” – teszi hozzá. Arra a kérdésre, hogy a kurd fennhatóságú Észak-Irakban élő más nemzetiségűek érdekképviselete miképpen alakul, Baszim így válaszol: „Maradhatnak, egészen addig, amíg elfogadják kisebbségi státusukat”.
Szaddám Huszein rendszerének összeomlása óta a tartományban számtalan összecsapás zajlott le a kurdok és az arabok között. Az olajban gazdag észak-iraki Kirkuk kurd elfoglalása több csetepatéhoz vezetett a türkmén milíciával is. A régi törökök – egyes becslések szerint – kétmilliós közössége mindig is többségben volt ebben a városban. „A kurdok el akarnak bennünket üldözni otthonainkból” – panaszolja Szahid Danilcsia, a kirkuki központú Iraki Türkmén Front szóvivője.
A növekvő nemzetiségi ellentéteket az észak-iraki amerikai parancsnokság sem hagyja szó nélkül. „Nincs kétségem afelől, ha kivonulnánk innen, gőzerővel megindulna a polgárháború” – véli David Percy, a kirkuki légibázison szolgáló 23 éves technikus. „Ezek a fickók veszettül gyűlölik egymást, de abban egyetértenek, hogy az amerikaiaknak távozniuk kell. Mellesleg közülünk is mindenki ezt gondolja.”
origo.hu
Ókori tárgy került elő egy családi vitrinből
