Napi sajtószemle

THE WASHINGTON TIMES
Az amerikai főváros konzervatív lapja beszámol George Bush hétfői washingtoni kampánybeszédéről, melyben először intézett támadást demokrata kihívói ellen a 2004-es elnökválasztások idején. A hivatalban lévő republikánus elnök szerint a „megszokott keserűséggel és pártoskodással” álcázzák a tényt, hogy hatalmi pozícióban adókat emeltek, és gyenge nemzetvédelemmel veszélyeztették az amerikaiak biztonságát. Legvalószínűbb kihívóját, John Kerryt azzal vádolta, hogy a politikai előnyökért gyakran változtatja álláspontját. „Hol az adócsökkentés ellen, hol mellette. Hol a NAFTA (amerikai szabadkereskedelmi egyezmény – a szerk.) ellen, hol mellette. Hol támogatják Irak felszabadítását, hol ellenzik azt” – mondta. Bush a választás tétjéről egyszerű képet festett, miszerint „az amerikai nép kétfajta kormányzás közül választhat: az egyik bátorítja a tulajdonszerzést, az esélyadást és a felelősségvállalást, a másik elveszi a pénzedet és dönt helyetted”.
*
Mintegy alátámasztandó az elnök vádjait, a lap számba veszi a massachusettsi szenátor szavazási szokásait. John Kerry az elmúlt 15 évben a törvényhozási szavazásoknál nem támogatta a legnépszerűbb amerikai fegyverzeti programokat, mint például a Patriot rakéta, a Tomahawk robotrepülőgép vagy a B-2-es lopakodó bombázó.
A legesélyesebb demokrata elnökjelölt a rakétavédelem ellen szavazott, míg az érzékeny fegyverzeti technológiák exportjának könnyítését támogatta.
*
A lap egyik kommentárjában igencsak megkérdőjelezi, hogy a hivatalos francia állásponttal szemben valóban nem iszlámellenes-e a vallási jelképek iskolai viseletének tiltása. Noha Jean-Pierre Raffarin miniszterelnök a sikeres nemzetgyűlési szavazás után azt nyilatkozta, hogy azzal „a köztársaság és annak világi jellege megerősödött”, az időzítés és a tervet kísérő viták alapján aligha ez volt a lényeg. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy Franciaországban immár öt- millió mozlim él, és itt is félelmet gerjesztett az iszlám terrorizmus. Az alkotmányjogász szerző állítását azzal támasztja alá, hogy az állam és egyház 1905-ös szétválasztása óta már nem ez volt az első kísérlet a vallási jelképek eltüntetésére, hiszen már 1937-ben és 1994-ben is voltak ilyen törekvések. A cikkíró a kínálkozó lehetőséget kihasználja arra is, hogy az esettel az amerikai jogrendszer fölényét demonstrálja: idézi az amerikai legfelsőbb bíróság 1943-as (!) döntését, mely arra figyelmeztetett, hogy minél nagyobb egységet és uniformizációt akar elérni egy kormányzat, annál nagyobb lesz az ellenállás azok részéről, akiknek a javát szolgálná az intézkedés. A korabeli indoklás emlékeztet a rómaiaknak a keresztényekkel szembeni fellépésére, vagy az inkvizícióra, melyek célja vallási és hatalmi egység megteremtése volt. A franciáknak a mozlim fejkendők kapcsán valójában csak egy dologtól kell félniük, magától a félelemtől – szögezi le a cikkíró.