Szövetség a Vajdaságért

A vajdasági politikai erők tömörítik soraikat, hogy eredményesebben felvehessék a harcot Belgráddal. Mert a harc – a politikai harc – megkezdődött: minden hadüzenet nélkül indítottak offenzívát az autonómia ellen a legerősebb szerbiai pártok, élükön a Szerb Radikális Párttal, amelynek már korábban is szálka volt a szemében a még maradék vajdasági autonómia. A radikálisok jelentették be nemrégiben, hogy szövetségesre leltek, mégpedig nem is akárkiben, hanem a Kostunica vezette Szerbiai Demokrata Pártban, amely hamarosan a legerősebb kormánypárt lesz, vezetője pedig a szerb miniszterelnök.
Az autonómiapártiak tehát tábort hirdettek. Szombatra, 28-ra hívták össze az úgynevezett Vajdasági Konvenciót, amelyen megjelenik szinte valamennyi autentikus vajdasági párt, jobboldali, baloldali, szerb, magyar, horvát egyaránt, de a civil szervezetek egész serege is, ugyancsak minden nemzet soraiból. Azért február 28-ra, mert ugyanazon a napon harminc évvel ezelőtt, 1974-ben fogadták el a vajdasági alkotmányt, amely széles körű autonómiát szavatolt a tartománynak, s amit csak Milosevicséknak sikerült eltörölniük. A konvenció összehívásának fő célja megakadályozni, hogy a mostani szerbiai alkotmányos változásokat a Vajdaság kizárásával hajtsák végre. Ugyancsak döntés született, hogy nem hívják meg azokat a politikai szervezeteket, amelyek a tartományban tevékenykednek ugyan, de központjuk a szerb fővárosban van. E pártok ugyanis – talán a Demokrata Párt kivételével – nem támogatják a Vajdaság széles körű autonómiáját. A meghívottak között lesznek viszont a diplomáciai kar tagjai, a nemzetközi szervezetek képviselői, akik megfigyelőként vehetnek részt a konvención. A vajdasági autonómiapártiak seregszemléjének ugyanis másik célja nemzetközi színtérre vinni a vajdasági kérdést.
Harmadik fontos célja a konvenciónak, hogy létrehozzák a vajdasági politikai erőknek egy olyan széles frontját, amely – egységesen fellépve a vajdasági választásokon – megakadályozhatná, hogy az úgynevezett belgrádi pártok jussanak hatalomra a tartományban. Ez a veszély fennáll. Hiszen a Seselj-féle Szerb Radikális Párt a Vajdaságban nagyobb választási győzelmet aratott, mint Szerbiában. Azok pedig, akik a szélsőségesekre szavaztak, nem támogatják a tartomány autonómiáját. Ezek a szavazók jórészt nem vajdaságiak. Nem véletlenül mondta Tomiszlav Nikolics radikális vezető, hogy a tartományi képviselőház összetétele már nem tükrözi a vajdasági, illetve a Vajdaságban élő emberek hangulatát. A helyzet megváltozott, a nacionalizmus – nem csak a behozatali nacionalizmus – a tartományban is új erőre kapott. Milosevics megdöntése utáni helyzet nem a megnyugvás irányában alakult. Ennek számos jele van. Mégis sokan megdöbbentek Nenad Csanak vajdasági parlamenti elnök nyilatkozatán: nem fogjuk megengedni, hogy a Vajdaságból Boszniát csináljanak. A nemzeti türelmetlenség ugyanis olyan méreteket öltött, hogy Csanakék már ilyen veszélyeket sem tartottak kizártnak.
Bevezetőt a konvención, mint értesültünk, Nenad Csanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mond, majd a konvenció elfogadja a szabadkai kezdeményezést, amely tartalmazza az autonómia megvalósításának stratégiáját, s a szembeszállást azokkal az erőkkel, amelyek az autonómia teljes eltörlését tervezik.
A konvención két magyar párt, a Páll Sándor vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és Ágoston András Vajdasági Magyar Demokrata Pártja nem vesz részt. E pártok szerint a vajdasági autonómia szerb ügy, a magyar perszonális autonómiáért harcoló vajdasági magyaroknak a konvencióhoz nem fűződik érdeke. A szervezők nem küldtek meghívót Miodrag Iszakov pártjának, a Vajdasági Reformistáknak.