Első ránézésre nehéz eldönteni, hogy a Cope India 2004 fedőnév alatt zajló gyakorlatnak a harcászati vagy a hadászati jelentősége a nagyobb. Annyi biztos, hogy az alaszkai Elmendorfból érkezett hat F–15-ös pilótái és az őket kísérő mintegy 150 katona számára eszményi lehetőség kínálkozik most az orosz és francia gyártmányú vadászgépek tanulmányozására. Kár lenne tagadni, hogy az amerikai légierő számára ez a tény a legfontosabb eleme a gyakorlatnak, a Fehér Ház és a Pentagon látóhatára azonban ennél tovább terjed, amikor Indiába küldi katonáit.
Történelmileg az Egyesült Államok inkább India ősi ellenségével, Pakisztánnal működött együtt, ám Washingtonnak a régióval kapcsolatos céljaihoz sokkal inkább szüksége van a nagyhatalmiságra pályázó India támogatására. Amerikának azonban nagyon sokat kellene dolgoznia, hogy Indiát valós szövetségesévé tegye, amelyik követi elképzeléseit. Újdelhit ugyanis ezernyi szál köti még a hidegháború vége óta értelmezhetetlen el nem kötelezettség korszakából Moszkvához, nem beszélve még régebbi európai kötődéseiről. A lassan lábadozó Oroszország számára fontos kapcsolatról van szó, amelybe kapaszkodni lehet, különösen akkor, amikor az orosz–indiai–kínai tengely a pekingi ambíciók fékezhetetlensége miatt irreálisnak tűnik. Nem véletlen hát, hogy Moszkva mindent megtesz az indiai kapcsolatok színvonalának fenntartásáért, megelőzendő az amerikaiak túlzott behatolását. Az orosz kiállást egyelőre siker koronázza, hiszen január közepén másfél milliárd dolláros fegyverüzletet kötöttek, amelynek része az indiai nagyhatalmiság felé vezető egyik „lépcsőfok”, egy repülőgép-hordozó átadása. Újdelhi persze élvezi a kettős udvarlást, hiszen ezzel behozhatatlan előnyre tesz szert Pakisztánnal szemben, s lassanként új súlycsoportba lép. Épp időben, hiszen rövidesen neki is szembe kell néznie a kínai expanzió jelentette kihívásokkal.
origo.hu
Orbán Viktor közösségi oldalán üzent az érettségizőknek
