Kifulladt a Hadházy Ákos vezette ellenzéki tüntetéssorozat, a már-már szokásossá vált keddi pride-párti demonstrációt már úgy hirdette meg az ellenzéki politikus, hogy
az máshogy fog kinézni, mint az eddigiek.
– Nem lesz színpad, és beszédből sem lesz sok, hiszen elmondtuk már sokszor, mit akarunk elérni. A siker nem attól függ, mennyit beszélünk, csak attól, hogy mennyien leszünk – írta reménykedve, jelezve,
a tiltakozást már csak egyórásra tervezik.
A beszédek és a színpad hiánya árulkodó, pedig a parlamenti baloldal hosszú ideje nem látott lelkesedéssel vágott bele a pride-párti megmozdulásokba, egyenesen kormánybuktatásról, rendszerváltásról vizionáltak.
Emlékezetes, a kormánypártok március közepén nyújtották be azt a gyermekek védelmével összefüggő, valamint az ehhez kapcsolódó törvények módosításáról szóló javaslatot, amely a gyülekezési jogról szóló törvényt egészíti ki azzal, hogy tilos az olyan gyűlés megtartása, amely a gyermekek védelméről szóló törvényben meghatározott tilalmat sért.
A kormány nem titkolt célja a pride típusú rendezvények betiltása volt, erről Orbán Viktor miniszterelnök is egyértelműen nyilatkozott, amikor azt mondta:
A pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével.
A törvényről szóló parlamenti szavazást a Momentum képviselői botrányos viselkedéssel próbálták megzavarni. A karzatról papírokat szórtak az ülésterembe, füstbombákat gyújtottak és azt kiabálták: – Nem hagyjuk!
A liberálisok rögtönzött tüntetést is szerveztek, ahol Hadházy Ákos azt hangoztatta, hogy komoly tömegekkel kell kikényszeríteni a valódi választások feltételeit, ami szerinte a változás alapja. Mivel a tüntetésre messze nem voltak annyian kíváncsiak, mint ahogy azt a Momentum szerette volna, így a tüntetőkkel a Margit híd blokád alá helyezése mellett döntöttek,
ahova körülbelül hatvan-hetven genderaktivista is elkísérte a képviselőket.
A főváros forgalmát és a budapestiek életét ellehetetlenítő tüntetéssorozat heteken át zajlott, a liberálisok Hadházyval az élen, a DK-val kiegészülve rendszeresen utcára vonultak, de így is hétről hétre kevesebb embert tudtak mozgósítani. Ráadásul a gyülekezési törvény mellettinek mondott demonstrációkon egyre kevésbé tartották be a gyülekezési törvényt,
szándékosan provokálva a rendőrséget több hidat is elfoglaltak,
ahol jellemzően a földön ülve iszogattak, trágárságokat kiabáltak, valamint az újságírók munkáját igyekeztek akadályozni.
A tüntetések komolytalanságát Szabó Bálint botrányhős koronázta meg, aki több alkalommal is a Dunának ment, a hatóságok egyértelmű tiltása ellenére. A pride-párti megmozdulásoknak egyébként maga Gulyás Márton balliberális megmondóember adta meg a kegyelemdöfést, amikor arról beszélt: – Jogosan merül fel az a kérdés, hogy 3000–3500 ember gyülekezési joga valóban jelentősebb szabadságjog-e, mint a városhasználat joga, ami most már hetek óta módszeresen ellehetetlenül. A gyülekezésnek ez a formája egész egyszerűen nem képviseli azt a többséget, amire hivatkozik, és ilyen értelemben nem jogosult akadályozni más embereknek például a városhasználathoz való jogát – vélekedett Gulyás, amivel
gyakorlatilag megölte a liberális bulit.
Nem meglepő tehát, hogy Hadházy Ákos a szokásos keddi demonstrációt már úgy hirdette meg, hogy „az máshogy fog kinézni, mint az eddigiek.” „Nem lesz színpad és beszédből sem lesz sok, hiszen elmondtuk már sokszor, mit akarunk elérni. A siker nem attól függ, mennyit beszélünk, csak attól, hogy mennyien leszünk” – írta reménykedve a botránypolitikus, jelezve, a tiltakozást már csak egyórásra tervezik.
