Életének harmadát, papi pályájának felét börtönben vagy száműzetésben töltötte Mindszenty József bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása. Hitéért nemcsak a kommunisták, Szálasi is börtönbe hurcoltatta, amiért zsidó embereket bújtatott. A halál torkából menekítették ki a bevonuló oroszok. Ha valaki, Mindszenty a saját bőrén tapasztalhatta: a fasizmus és a kommunizmus egy tőről fakad.
„Bűne” mindenkor az volt, hogy kiállt a hívő emberek szabad vallásgyakorlásért. Nem csoda, hogy a hatalomra jutó kommunistákat felbőszítette a főpap elképesztő népszerűsége, hiszen a templomok látogatottsága az ő „győzelmük” dacára is egyre nőtt.
Rákosi Mátyás jól tudta, ahhoz, hogy megtörhesse a magyarság szellemét, a hazai kereszténység legnagyobb hatású szószólójával le kell számolnia.
A vezér aljassága nem ismert határokat: 1948 karácsonyán vitte el Mindszentyt az ÁVO. Az Andrássy út 60.-ban az ottani szokások szerint módszeresen agyba-főbe verték, ételeibe agymosó szereket kevertek. Nem csoda, hogy a gyalázatos kirakatperben a főpap minden képtelen vádat „beismert”.
1956. november negyedike hajnalán, hat napra rá, hogy a forradalmárok kiszabadították, csak annyi ideje maradt, hogy az Egyesült Államok nagykövetségén menedéket kérjen. A Szabadság téri épületben töltött tizenöt évet, 1971 őszén hagyhatta el a követséget.
Mindszenty József ötven éve, 1975. május 6-án hunyt el, idegen földön.
Hamvai 1991 májusában kerültek az esztergomi bazilika prímási sírkápolnájába. Naplójából idézek: „Akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogtatok lelkek ajtaján, az örök igazságokat közvetítem népemnek és nemzetemnek.” Ezt tette.
