Ám mégsem az új kormány megalakulásától hangos ma a német közélet. Hanem azért, mert „bizonyítottan szélsőjobboldalinak” minősítették az Alternatíva Németországért, az AfD politikai tevékenységét, és nem zárható ki, hogy ez a jelenleg holtversenyben legnépszerűbb német párt betiltásához készíti elő a terepet. A bizonyítványt a német alkotmányvédelmi hivatal állította ki az AfD-ről, esetleges betiltását pedig a parlament vagy a kormány kezdeményezheti az alkotmánybíróságnál. Kiújult a vita, amelyet a februári választások előtt még meg akartak spórolni, hogy ne hajtsák az AfD malmára a vizet.
Eddig szól a közjogi helyzet. Ám a valós kép, a mindennapoké eközben az, hogy az AfD beérte népszerűségben a CDU/CSU-t, mégpedig úgy, hogy folyamatosan a fősodorbeli német média szembeszelében kénytelen lavírozni. A minden ellentmondást elfojtó és a kommunizmus egyszólamúságát idéző német polkorrektség visszataszító légkörével a hazai olvasók is megismerkedhettek Udo Ulfkotte vagy Ralf Schuler újságírók magyarul is megjelent művein keresztül. Most viszont már a német demokrácia jövője forog kockán.
Aligha kell bizonygatni, hogy az Európai Unió vezető hatalmának belviszonyai ránk is hatást gyakorolnak. Az sem kétséges, hogy a tömegek akaratát nem lehet elfojtani, visszaszorítani.
Ezért aztán a fősodornak is kezdenie kellene ezzel valamit. Több mint tízmillió német azért szavazott a radikális jobboldali pártra, mert elege van a médiában szajkózott megszépítő szavakból. Az albérletben élő nyugdíjasnak azért van tele a hócipője, mert a „menekült” a segélyből jobban él, mint ő maga negyven ledolgozott év után, a keresztény (vagy éppen zsidó) németnek azért, mert tart a közel-keleti importerőszaktól, a migránsbűnözéstől, a pusztán csak józanabbjának meg azért, mert nem akarja, hogy más civilizáció nyúlja le az országát.
Szó se róla, az AfD bátran szembeszáll mindezzel.
Hogy megfelelően teszi-e vagy sem, arról lehet vitatkozni, de vegyük észre, hogy a polkorrekt fősodor (és hűséges lakájmédiája) felől mindenki, így a szocdem Thilo Sarrazin is – magyarul megjelent könyve: Németország felszámolja önmagát – kapott az orcájára, aki szót emelt a muszlim invázió ellen. Sok mindent el lehet fojtani, kivéve magukat a szavazókat. Tízmillió német nem válik seperc alatt köddé. Ha betiltják az AfD-t, ugyanúgy kifejezésre juttatják az akaratukat, ahogy most az egyik román elnökjelölt betiltása egy másiknak ágyazott meg. Az anyagmegmaradás törvényének értelmében polgár nem vész el, csak másra szavaz. Merz – pusztán a saját szempontjából – akkor teszi jól a dolgát, ha sem az araszolva mindig egyre balra tipegő Merkelt nem követi, sem az AfD betiltásának irányvonalát.
