Minden kornak megvannak a maga diadalmenetei. Rómában trium­phusokkal köszöntötték győztes hadvezéreiket. A menetben ott vonultak a diadalmas sereg tagjai és a legyőzött ellenség vezérei, a hadifoglyok, szekereken pedig a hadizsákmány. Aztán a római hagyományt átvevő német Harmadik Birodalomban is ilyen diadalmenetekkel ünnepelték a fél Európát einstandoló Führert. S közben teljes természetességgel lendítgettek, így köszöntve a nagy embert. Akárhogyan is: a szombati budapesti homokosparádé is egy diadalmenet volt. Ennek a „civilizációnak” ez jutott. A betiltástól izgalomba jött, ezért csapatostul elősereglő elemek azt ünnepelték, hogy szerintük legyőzték a valláspótlékuk főpapjai által patás ördögnek kinevezett Orbán Viktort.

Nem is szabad kizökkenteni őket e hitükből. Nem kell nekik elmagyarázni, miért volt kellemetlen, de létfontosságú a másik (többségi) Magyarország szempontjából, hogy a lehető legnagyobb kupacba összeterelve láthassák azt a deviáns létformát, azt a Bibliából elénk pattant Szodomát, azt a (pride-on is!) hormonkezeléssel házaló és gyermekeink „érzékenyítését” követelő démoni erőt, amely a hazánkat akarja. Ahogyan 2015-ben is látni-hallani kellett a Keleti pályaudvarnál allah­akbarozó tömeget, hogy beinduljon az immunreakció. A klasszikussal szólva: elkészültek a „k…rva erős képek”. Gergely karlendít, szakállas nők és potrohos lények vonaglanak a flaszteron, a színpadon meg valami androgün földre dob egy nemzeti színű kokárdát. Akarjuk-e, hogy ilyen figurák kezébe kerüljön a hazánk? Jövőre erről döntünk.