Egész pofás karlendítéssel köszöntötte a fő-pride-mester úr a Budapestet megszálló szivárványos hadsereget a hétvégén. Az erről készült videófelvételek tarolnak az interneten, külföldön is ámulattal adóznak Karácsony Gergely államférfiúi teljesítménye előtt. Az épeszű többség elhűlve figyeli, hogyan lehet valaki ekkora marha. A nosztalgiázók viszont alig hisznek a szemüknek. Ily kackiásan sem köszöntötte még soha senki a genderseregeket. Állítólag gyér hajzatú német hagyományőrzők máris kielemezték a mozdulatsort, és kifejezetten technikásnak minősítették azt. Úgy tűnik, hogy Geri sokat gyakorolhatja otthon a tükör előtt. Ha a pocakját picit behúzná, vállát hátrafeszítené, tyúkmellét némileg kidüllesztené, akár a Vér és Becsület következő rendezvényére is meghívhatnák – díszletnek.
Ennél már csak az lett volna meglepőbb, ha Gergely nemzetvezető karlendítésére az előtte riszáló tömeg, a szivárványos madáremberek, a szakállas ápolónők meg a tüllszoknyás szopófantomok visszakarlendítettek volna. Minthogy ez most valamiért elmaradt, alig várjuk a jövő júniust, hátha addigra begyakorolják a koreográfiát.
Orbánéknak „nincs hatalmuk felettünk” – szavalta hipnotikusan Karácsony Gergely az őt éltető seregletnek, miközben jobb kezével szabályosan lendített, és négy másodpercig kitartotta a mozdulatot. Látszik, hogy szívből jött neki, lélekből. Ha van freudi elszólás, akkor létezhet freudi „elmozdulás” is. Egy fölszabadult, győzedelmes pillanat volt, s Gergőből kibukott a benne lakozó, elfojtott Oberst-Gruppenführer. Ami persze érthető. Mi is lehetne nagyobb siker neki, mint mikor az ő városkája (de legalábbis százezer ember) egyszerre élteti és ünnepli az új világvalláspótlékot: az LMBTQ-t? (Leánykori nevén: a szodomizmust.)
Hogy a főpolgármester kommunikációs csapata utólag magyarázkodik meg hápog, hogy a főni nem is karlendített, csupán a karmelitára mutogatott, az végül is lényegtelen. (Jobbra előre lengetett, pedig mögötte volt a kolostor.) Miként a 24.hu szerecsenmosdatása is, akik szerint a nyitott tenyér az egy fityisz. Vicces csapat.
Minden kornak megvannak a maga diadalmenetei. Rómában triumphusokkal köszöntötték győztes hadvezéreiket. A menetben ott vonultak a diadalmas sereg tagjai és a legyőzött ellenség vezérei, a hadifoglyok, szekereken pedig a hadizsákmány. Aztán a római hagyományt átvevő német Harmadik Birodalomban is ilyen diadalmenetekkel ünnepelték a fél Európát einstandoló Führert. S közben teljes természetességgel lendítgettek, így köszöntve a nagy embert. Akárhogyan is: a szombati budapesti homokosparádé is egy diadalmenet volt. Ennek a „civilizációnak” ez jutott. A betiltástól izgalomba jött, ezért csapatostul elősereglő elemek azt ünnepelték, hogy szerintük legyőzték a valláspótlékuk főpapjai által patás ördögnek kinevezett Orbán Viktort.
Nem is szabad kizökkenteni őket e hitükből. Nem kell nekik elmagyarázni, miért volt kellemetlen, de létfontosságú a másik (többségi) Magyarország szempontjából, hogy a lehető legnagyobb kupacba összeterelve láthassák azt a deviáns létformát, azt a Bibliából elénk pattant Szodomát, azt a (pride-on is!) hormonkezeléssel házaló és gyermekeink „érzékenyítését” követelő démoni erőt, amely a hazánkat akarja. Ahogyan 2015-ben is látni-hallani kellett a Keleti pályaudvarnál allahakbarozó tömeget, hogy beinduljon az immunreakció. A klasszikussal szólva: elkészültek a „k…rva erős képek”. Gergely karlendít, szakállas nők és potrohos lények vonaglanak a flaszteron, a színpadon meg valami androgün földre dob egy nemzeti színű kokárdát. Akarjuk-e, hogy ilyen figurák kezébe kerüljön a hazánk? Jövőre erről döntünk.
