Hazánk mindig is támogatta valamennyi egykori jugoszláv tagköztársaság uniós tagfelvételét, de Montenegró (eredetibben szólva: Crna Gora) ügye mégis magyarázatra szorul. Nem azért, mert úgy általában bármit is meg kellene magyarázni a kis állam belső és külső állapotáról, sokkal inkább azért, mert Brüsszel Ukrajnát favorizálja, ahol azonban szerbek élnek, integrálódásra készen, ott teljes a hallgatás.
Hiszen elsősorban tényleg erről van szó: Szerbia, Montenegró, Bosznia azért nem lehet uniós tagállam, mert Brüsszelben a lopakodó orosz veszélytől tartanak. Attól, hogy Belgrád, Podgorica vagy éppen Banja Luka hagyományosan erős orosz kapcsolatai fellazítják a nemzetek, családok, valóságos férfiak és valóságos nők nélküli, bevándorlókkal elárasztott falansztert. Ami persze marhaság, de hogy őszintén szóljunk, az uniós döntéshozókat nem az eszükért szeretjük. Valójában Montenegróval – hogy ezúttal csak róluk beszéljünk – az unió ugyanazt a halogató, hitegető politikát űzi, amit azokkal szokott, akiket valójában nem is akarnak felvenni a közösségbe.
Pedig Montenegró már tizenöt éve tagjelölt, euróval fizet, tengeren kereskedik, jogállamot épít, szóval lényegében nem különbözik Romániától vagy Bulgáriától (illetőleg számos társadalmi, gazdasági, közéleti jelenségben európaibb azoknál). Montenegrónak azonban megálljt parancsolnak ugyanazok, akik az ukrán maffiaállamot akár erőszakkal is belökdösnék az Európai Unió művészbejáróján.
Azt az Ukrajnát, amely jelen idő szerint határok, önálló népesség, törvényesen megválasztott vezetés nélkül létezik, vagyis a nemzetközi jog első leckéje szerint államnak sem nevezhető. Ukrajnában továbbá háború dúl, és valójában senki sem tudja, meddig. Ukrajnát továbbá bűnözők vezetik, olyan nyugati zsoldban álló szerencselovagok, akiknek normálisan még egy kosárlabdacsapatot sem szabadna vezetniük. Az ukrán nemzetgazdaság, önkormányzatiság, választási rendszer, az alapvető egyéni és közösségi jogok biztosítása, a kisebbségi helyzet, de akár a börtönviszonyok, a szervezett bűnözés elleni fellépés vagy a gyermekvédelem olyan alacsony szinten áll, hogy azonmód a középkor jut eszünkbe, nem az Európai Unió.
De Brüsszelben mégis ők kellenek. Nem a kicsi, de hatékony Montenegró, hanem a teljes európai gazdaságot krízissel fenyegető Ukrajna.
A magyar szomszédságpolitika régi tanulsága, hogy a közvetlen szomszédokon túli regionális tér szinte ugyanolyan fontos számunkra, mint a románokkal, szerbekkel, szlovákokkal épített kapcsolatrendszer. Hogy mi történik Varsóban, Prágában, Szarajevóban vagy éppen Podgoricában, hazánknak elsőrendűen fontos körülmény. A Hunyadiaktól kezdve Gavrilo Princip merényletén át a délszláv háborúkig ezerszer megtapasztalhattuk, hogy a legfontosabb globális döntések a déli szomszédságunkban történtek után szivárognak be hozzánk.
Nekünk tehát valójában életbevágóan fontos, hogy csillapítsuk a balkáni indulatokat, s hogy mindenkit beillesszünk közös politikai, gazdasági, védelmi, kulturális rendszerünkbe.
Montenegró kétségtelenül barát, de hogy a NATO után az EU-ban is szövetséges legyen, ahhoz brüsszeli pálfordulásra van szükség. Azonban – mint említettük – a háborúba mocskába ájult Ukrajna helyett a valóságos európaiak inkább Montenegróra szavaznak, már csak azért is, mert másfél évtizeden át semmi érdemlegeset nem üzentünk nekik azon kívül, hogy várjanak türelemmel. Ez tehát nem alkuhelyzet, hanem gyalázat. Még akkor is, ha a sakálok éppen mást üvöltenek.
További A Helyzet híreink
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
A kamuképviselő második lett egy fontos versenyszámban
Egy év nagy idő, pláne ha az ember gerincoszlop nélkül született. Magyar Péter ma már szenvedélyesen támogatja a Magyarország elleni vendettát.

Ursulát reggelire
Ursula von der Leyen nem volt skót: irgalmatlan összegre kötelezte el Európát Amerikával szemben.

Veszélyek és lehetőségek
Van egy miniszterelnök Közép-Európban, aki ellenzéke szerint annyira elszigetelődött, hogy önmagára valamit is adó politikus szóba nem áll vele sehol a világon.

Palesztina elismerése: a migránsok a szavazóurnáknál róhatják le hálájukat Macronnak
Amíg az Élysée-palota ura éppen nagyot és erkölcsileg is vitathatót álmodik, otthon nehéz a helyzet.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhez
Orbán Viktor és a sajátos magyar út

Holtában átkoznák ki az úszópápát

Az egybillió hrivnyás kérdés

A bukás
A szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
Hol van Románia?
Olvasom, hogy a románokat mennyire felbőszítette Orbán Viktor, amikor arról adott hírt, hogy román földre érkezett, Bukarestbe, de hamarosan indul tovább Erdélybe.

Gerillákból gorillák
CSENDES ÓRÁK – Remek dolog ír földön járni, de nem kell mindig politizálni.

Sztálin hosszú árnyékáról
Született forradalmár, kíméletlen fanatikus, és tanítómesteréhez, Leninhez híven megszállottja a világforradalom eszméjének.

Nagyon fáj
Nem szokás erről vezércikket írni. De mégis!
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
A kamuképviselő második lett egy fontos versenyszámban
Egy év nagy idő, pláne ha az ember gerincoszlop nélkül született. Magyar Péter ma már szenvedélyesen támogatja a Magyarország elleni vendettát.

Ursulát reggelire
Ursula von der Leyen nem volt skót: irgalmatlan összegre kötelezte el Európát Amerikával szemben.

Veszélyek és lehetőségek
Van egy miniszterelnök Közép-Európban, aki ellenzéke szerint annyira elszigetelődött, hogy önmagára valamit is adó politikus szóba nem áll vele sehol a világon.

Palesztina elismerése: a migránsok a szavazóurnáknál róhatják le hálájukat Macronnak
Amíg az Élysée-palota ura éppen nagyot és erkölcsileg is vitathatót álmodik, otthon nehéz a helyzet.