Az érdekérvényesítésben nagy szerepet játszik, hogy mindkét fél anyanyelvén beszélhet-e, vagy csupán az egyik, aki ezáltal óhatatlanul hátrányba kerül. A fordítandó anyagok mennyisége rohamosan növekedni fog, valószínűleg még nagyobb mértékben, mint az elmúlt években, a csatlakozásra való felkészülés során. Ebben a helyzetben felértékelődik a tolmácsok és fordítók szerepe, hiszen munkájukon politikai és gazdasági döntések múlhatnak. Az is nagyon lényeges, hogy az Európai Unió többi tagállamában milyen képet alakítanak ki az országról. A szakma szempontjából mindez azt jelenti, hogy ki kell alakítani a fordítások és a fordítói munka értékelésének kritériumait – mondotta Klaudy Kinga, az ELTE FTK tanszékvezetője. Mindezen nagymértékben segíthetne a fordító- és tolmácsképzés fejlesztése. E konferenciát figyelemfelhívásnak szánjuk egy olyan időszakban, amikor a fordító- és tolmácsképzésnek a felsőoktatásban szinte a létéért kell küzdenie.
Az ELTE FTK, mint a fordítással foglalkozó hazai kutatások központja, nagy súlyt helyez arra, hogy a gyakorlati oktatást elméleti kutatómunkával is megalapozza. Ennek jegyében indította el az önálló Fordítástudományi doktori programot, és hozta létre az országban egyedülálló fordítástudományi könyvtárat. Az ELTE FTK rendszeres és kiterjedt kapcsolatokat tart fenn az EU-bizottság mellett működő tolmácsszolgálattal (SCIC), s több más, nagy hírű, európai tolmács- és fordító intézménnyel. A több mint tízéves szakmai együttműködésnek köszönhetően az ELTE FTK-t felvették a European Masters in Conference Interpreting (EMCI) elnevezésű, 15 európai egyetemből álló konzorciumba, ahol mint a fordító- és tolmácsképzés magyarországi referenciaintézménye képviseli hazánkat. A konzorcium tagjai azonos követelmények szerint képzik a konferenciatolmácsokat, akik a nemzetközi bizottság előtt tett sikeres vizsga esetén európai mesterdiplomát (EMCI) kapnak. Az ELTE FTK, a négy éve folyó mesterkurzus bevezetésével „határidő” előtt teljesítette a bolognai dokumentumban rögzített MA-képzésre vonatkozó követelményeket. A kurzus eredményességét bizonyítja, hogy az európai intézmények tolmácsszolgálatainál már most szerződéssel dolgozó tolmácsok nagy része az ELTE FTK hallgatója volt.
Medgyes Péter, az Oktatási Minisztérium nemzetközi államtitkára arról szólt, hogy a 2001-es népszámlálás adataiból az derül ki, hogy az ország lakosságának 19,2 százaléka gondolja úgy, hogy valamilyen szinten beszél idegen nyelvet. Az uniós átlag ezzel szemben 53 százalék, de az újonnan csatlakozó országok is rendre megelőznek bennünket nyelvtudás tekintetében. Ez azt jelenti, hogy még évtizedeken át bőséges munkájuk lesz a tolmácsoknak és fordítóknak. Évekkel ezelőtt azért indította el a kormányzat az interneten hozzáférhető Világ-Nyelv programot, hogy az általános nyelvtudás fejlesztését elősegítse, a Világ-Nyelv programcsomag pedig az uniós követelményeknek megfelelő tolmács- és fordítóképzéshez járul hozzá.
Manherz Károly, az ELTE dékánja arról szólt, hogy az ELTE-re az évi tizenkétezer jelentkező java része nyelvszakon kíván tanulni. Graduális tolmács- és fordítóképzés azonban ma csupán a műszaki és a közgazdaság-tudományi egyetemeken zajlik, egyébként pedig csak posztgraduális vagy doktori képzéssel lehet ilyen képesítést szerezni. Sokak szerint ugyanis az egyetemi képzésben megszerezhető kulturális háttér nélkül a tolmács és a fordító tudása nem lehet teljes értékű. Az új oktatási reform lehetővé teszi a jól megalapozott graduális képzést.
Brian Fox, az Európai Bizottság tolmácsolással és konferenciaszervezéssel foglalkozó főigazgatóságának (DG SCIC) igazgatója beszámolt arról, hogy az EU-csatlakozások előző körében a belépéskor csupán 8 görög, 24 portugál, 35 finn, 50 svéd tolmácsot tudtak felkészültségük alapján foglalkoztatni Brüsszelben. A magyarok közül már 75-öt vettek fel, míg a jóval nagyobb lélekszámú Lengyelországból 85-öt. Mint mondta, a tolmácsok egy részét más munkakörökben kívánják alkalmazni. Marie-Christine Colpaert-Lux, a DG SCIC osztályvezetője arról szólt, hogy az SCIC-ben versenyvizsgákon már mérik a magyar nyelvről, illetve magyar nyelvre való tolmácsolás szintjét. Mint Angeliki Petrits, az Európai Bizottság fordítási főigazgatósága magyarországi kirendeltségének osztályvezetője elmondta, mivel az európai uniós alapszerződés értelmében minden állampolgárnak joga van ahhoz, hogy hivatalos nyelvén fejezze ki magát, és a választ is ezen a nyelven kapja, mostantól nem tizenegy, hanem húsz nyelvre kell lefordítaniuk minden beérkező alapokmányt. Bár a magyar nyelv a többi tagállam nyelve mellett teljes jogú hivatalos nyelv, mégis létezik az EU-ban belső munkanyelv: az angol, a francia és a német. 2003-ban az intézmény állandó munkatársai 1,416 millió oldalnyi szöveget fordítottak le az addig használatos tizenegy nyelvre.
Szentmáry Kinga, az Igazságügyi Minisztérium fordításkoordináló, dokumentációs és közösségi jogi információs osztályának jogi-nyelvi szerkesztője az európai uniós joganyag fordításáról szólva elmondta, már most látszik, hogy több tízezer oldalnyi lefordított anyagra nem lesz szükség a csatlakozáskor. Mint mondta, ennek oka, hogy állandóan változnak a rendelkezések. A lefordított alapító szerződések, amelyeket tavaly írtak alá, 2500 oldalnyi terjedelemben már olvashatók az Igazságügyi Minisztérium honlapján. Ezt a munkát az Igazságügyi Minisztériumon belül külön fordítói egység végzi. A 130 ezer oldalnyi közös jogszabályokat tartalmazó anyag az EU hivatalos lapjának különszámában lesz olvasható. A tudományos konferencia alkalmából az ELTE FTK épületében felavatták az Európai Bizottság támogatásával létrehozott uniós követelményeknek megfelelő tolmácsterem emléktábláját.
origo.hu
Botrány Debrecenben: szivárványos zászlót tűztek ki a városházára
