Az autókereskedő felesége, V. Szilvia, amikor négy éve bankkölcsönből megvásárolta a kis Daewoo Ticót, még nem gondolta volna, hogy ez az ügylet árnyékolja majd be születendő kislánya felett érzett örömét. Az akkor kétéves, egymillió forint értékű autó vételárából háromszázezer forintot fizetett ki, a fennmaradó részre ötéves futamidejű hitelt vett fel a portugál illetőségű, magyarországi fiókkal is rendelkező Tecnicrédito Rt.-től. Mint a fiatalasszony elmondta, a kamat nem volt túl előnyös, de a törlesztőrészletek alacsonyak voltak: 23 300 forint havonta. Szilviának többéves folyamatos munkaviszonya volt, kezest is hozott, tehát mindenben megfelelt a hitel felvételéhez. A futamidő huszadik hónapján, 2002. április 22-én megszületett a család legfiatalabb hölgy tagja, s Szilvia gyedre ment. Ezért megszüntette munkahelyi bankszámláját, s az autórészlet fizetését a család egyik közeli barátjának számlájáról szerették volna tovább teljesíteni. Az ehhez szükséges kérelmeket, iratokat faxon és levélben eljuttatták a hitelező bankhoz, amit azonban nem fogadtak el, mondván: személyesen kell az ügyet elintézni. A jó barát elfoglaltsága miatt Szilvia vitte be a papírokat – az új számlatulajdonos meghatalmazásával együtt – a bankfiókba, s néhány hét után át is álltak az új számlára.
Ennek eredménye viszont az lett, hogy Szilvia a törlesztőrészletből három hónapot nem fizetett ki, de miután áttértek a másik számláról való átutalásra, a kamatokkal együtt kifizették az elmaradást, s tovább teljesítették a részleteket.
A fiatalasszony tavaly újra teherbe esett, s mivel az addigi családi fészek négyüknek kicsinek bizonyult, úgy döntöttek: építenek egy nagyobb családi házat. Tervüket kissé beárnyékolta, hogy a kormányzat folyton megszorító intézkedésekről beszélt, s tudni lehetett azt is, hogy hamarosan ismét hozzányúlnak a kedvező lakáshitelezéshez. Ezért már tavaly szeptemberben beadták tizenötmillió forintos hitelkérelmüket.
Hideg zuhanyként érte őket a bank értesítése: nem fogadják el kérelmüket, mert rákerültek a bankközi adós- és hitelinformációs rendszerre, azaz a BAR-listára. Ez azt jelenti, hogy rossz adósok. A kölcsönt egyébként nem Szilvia vette volna fel, erre a gyes nem is lenne elegendő, hanem mint adóstárs rontotta férje „hitelességét”. Első pillanatban el sem tudták képzelni, hogy mi állhat a visszautasítás mögött, mivel a kölcsönt nyújtó bank nem közölheti azt, hogy mely intézet és miért tette fel őket a feketelistára. Kapcsolataikat felhasználva kiderítették: a Tecnicrédito Rt. írta fel őket a BAR-ra a három hónapnyi, csaknem nyolcvanezer forintos késedelmes fizetés miatt.
Szilvia és férje mindent megmozgatott, hogy levegyék őket a listáról, de a portugál bank csupán annyit tett, hogy tavaly december 19-én kiállított egy igazolást, hogy valóban ők regisztrálták őket a BAR-on, de tartozásuk azóta sincs.
Csakhogy az év vége felé a kormányzat ígéretei ellenére megnyirbálta a lakáshitelezési rendszert. Az idő tehát szorított, szerencsére a kölcsönt nyújtó bank eddig még ültette az ügyet, hátha Szilviáék kitalálnak valamit. Az idén megszületett a család második gyermeke is, de az építkezés még mindig várat magára.
A történet tanulságos. Szilvia férje nem mellékesen évek óta gyümölcsöző kapcsolatot ápol a fent említett Technicrédito Rt.-vel. Szilvia szerint hozzájuk telefonon és személyesen is hiába fordult, azt a válasz kapta, hogy sem mint azóta is rendesen fizető ügyfelük, sem mint kiemelt partnerük méltányosságot nem kaphat. A BAR-lista létezéséről mindaddig tudomása sem volt, míg lakáshitel-kérelmüket be nem adták. Sőt Szilvia állítása szerint folyamatos telefonkapcsolatban állt a portugál intézet képviselőjével, s többször megbeszélték, miért is késik a már nem létező bankszámlájáról az átutalás. A fiatalasszony csodálkozik, hogy miért nem figyelmeztették arra, mi is lehet a következménye a késlekedésnek. Hiszen ez bármikor bárkivel előfordulhat…
A Tecnicrédito Rt. hitelezési igazgatója, Ferencz Zoltán lapunknak elmondta: a bankközi adós- és hitelinformációs rendszerre minden olyan ügyfél rákerül, akinek a szerződése 1998 utáni, tartozása 90 napnál hosszabb és a mindenkori minimálbérnél nagyobb. Ilyenkor a rendszerben nyitott státust kap az ügyfél mulasztása, ami azt jelenti, hogy folyamatos tartozása van. Ha pedig kifizetik – vagy csak annyit, hogy a tartozás éppen el ne érje a minimálbért –, akkor lezárt státusba kerül az adós. A rendszer ettől az időtől számítja az ötéves elévülést – magyarázta Ferencz Zoltán.
Az igazgató úgy fogalmazott: a regisztrációval kapcsolatban cégüknek nincsenek sajátosságaik, mindenben a törvény betűje szerint járnak el. Éppen ezért csak egy esetben illeti méltányosság az ügyfelet: ha a listára jutás után hitelt érdemlően bebizonyosodik, hogy adminisztrációs hiba miatt történt meg a regisztráció. Ilyen például, ha maga a hitelező pénzintézet hibázott.
– Ha valaki azonban kimeríti a törvényi feltételeket, azonnal a listára kerül, s nincs méltányosság, még V. Szilvia esetében sem, akinek a férje valóban a Tecnicrédito partnere – jelentette ki Ferencz Zoltán. Megjegyezte: a törvény előtt nincs különbség adós és adós között.
Az igazgató szerint a hitelszerződések megkötésénél az ügyfelek nagy többsége el sem olvassa a szerződés feltételeit, csak aláírja azokat. Akkor szembesülnek a kötelezettségeik következményeivel, amikor már felszólítóleveleket kapnak a hitelezőtől – véli az igazgató. V. Szilvia esetével kapcsolatban elmondta: szerinte a Tecnicrédito Rt. mindenben a törvénynek megfelelően járt el. Pontos kimutatással rendelkeznek arról, hogy V. Szilvia mikor, milyen válaszokat adott a társaság megkereséseire, hogy tartozásai rendeződjenek.
n
A bankközi adós- és hitelinformációs rendszeren belül a magánszemélyek negatív adóslistáját – ismertebb nevén a „feketelistát” – 1999–2000-ben hozták létre. A regisztert a Bankközi Informatikai Szolgáltató (BISZ) Rt. működteti, az e céget birtokló Giro Rt. részvényesi körében azonban 28 bankot és a Keler elszámolóházat találjuk. A regiszter fő felhasználói tehát végső soron egyben tulajdonosai is annak.
A feketelistára minden olyan magánszemély felkerül, aki legalább 90 napon át nem fizette meg tartozását valamelyik pénzügyi intézménynek, adóssága pedig meghaladta a mindenkori minimálbér összegét. A regiszterben az adós nevét, lakcímét, a konkrét hitelszerződés megnevezését, dátumát és – utóbbihoz kötődően – a tartozás összegét tüntetik fel. A BAR-ról meglehetősen szűkszavúan rendelkező hitelintézeti törvény előírása szerint ezeket az adatokat a regiszterben akár öt évig is nyilván lehet tartani. Öröm az ürömben, hogy az 1999-es start azt jelenti: az idén végre törlik az első neveket a lajstromból, hiszen ezek esetében letelt az elévülési idő.
A feketelistán január közepén 120 ezer rossz adóst tartottak nyilván, akik összesen 220 ezer esetben maradtak el a fizetéssel. Ez azt jelenti, hogy bizonyos ügyfelek több helyen is „elfelejtettek” fizetni. Akad olyan ügyfél is, aki a jelenlegi adatok szerint nyolcféle tartozást halmozott fel. Az adósok száma pedig meglehetősen gyors ütemben – tavaly például nem kevesebb mint 30 százalékkal – nőtt. Ilyen dinamika mellett akár az is felvetődik: mennyire hatékony egyes pénzintézetek – például egyes, a kölcsönszerződést az áruházakban akár percek alatt megkötő áruhitelező bankok – adósminősítési gyakorlata.
A BAR adatait – bizonyos díj fejében – minden pénzintézet lekérdezheti, s 430 piaci intézmény rendszeresen él is e lehetőséggel. A tapasztalatok szerint a listán szereplőkkel a hitelintézetek (nyilvánvalóan a hitelpiac biztonságának megtartására hivatkozva) meglehetősen szigorúan bánnak: nemigen mérlegelik a tartozás volumenét s azt sem, hogy az adós időközben visszafizette-e tartozását. Magyarán a néhány tízezer forintos tartozás esetén ugyanolyan súlyos a szankció – a további hitelek megtagadása –, mint több millió forint esetén, és nincsenek „fokozatok”. A feketelistára e logika szerint ráadásul azok a kezesek is felkerülnek, akik – rendszerint a nem teljesítő adósok barátaiként, családtagjaiként – arra hivatkozva tagadják meg a fizetést, hogy maguk előzőleg el sem olvashatták a hitelszerződés feltételeit.
Ez pedig igencsak hasznos lenne, hiszen a pénzügyi intézményeknek a hitelszerződés megkötésekor írásban tájékoztatniuk kell az adósságot vállaló(ka)t: pontosan milyen adataik kerülhetnek be nem fizetés esetén a BAR-ba. Ekkor közlik azt is, hogy az adatszolgáltatás nem jelenti a banktitok megsértését.
A feketelistával kapcsolatban a legtöbb gondot az okozza, hogy számos ügyfél csak újabb kölcsönkérelme elutasításakor értesül arról: a neve szerepel a BAR-ban. (Be kell vallani, hogy közülük sokan megfeledkeznek a sok évvel ezelőtti, azóta már kifizetett „csip-csup” tartozásukról.) A sajtóban nagy visszhangot vertek fel azok az esetek, amikor egyes ügyfelek azt állították: vétlenként, tévedésből kerültek fel a rossz adósok lajstromára. Egyesek közülük azt is felróják valamelyik hitelintézetnek: e tényt csak az újabb kölcsön elutasítása után közölték velük, miután beszedték az akár több tízezer forintra is rúgó hitelbírálati díjat. A bankok viszont azzal érvelnek: a hitelbírálat nagy költségekkel jár, s az érintett állampolgár korábbi problémás ügye épp ennek során derült ki.
A bajt megelőzendő, célszerű, ha egy kölcsönkérelem előtt az állampolgár maga tudakolja meg: szerepel-e a BAR-ban. Ezt bankjánál egy egyszerű űrlapot kitöltve teheti meg. A BISZ Rt. zárt borítékban küld választ neki, amelyet csak ő bonthat fel.
Magyarország mellett Európa számos más államában létezik hasonló ügyfélregiszter. Ezek azonban többnyire úgynevezett teljes listák, azaz a jó adósok adatait is tartalmazzák (ami számos állampolgár további kölcsönfelvételeit is megkönnyíthetné). Itthon a bankszakma évek óta szeretne hasonló listát, ám úgy látszik: erre adatvédelmi okokból nincs mód. E lista ugyanis akkor lenne teljes, ha a már eddig megkötött több millió szerződés adatait is tartalmazná, márpedig ehhez visszamenőleges hatállyal meg kellene szerezni valamennyi érintett állampolgár beleegyezését.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra levelet írt Lázár Jánosnak
