Rendkívüli jelenségként tálalta nemrég a bukaresti média, hogy a román hadseregben a magyar fiatalok nem értik a vezényszavakat, mivel nem beszélik az állam nyelvét. A szenzációhajhász újságírók a nyelvi nehézségek alapján burkoltan már-már arra következtettek, hogy a románul nem beszélő újoncok hazafias kötelességüknek is nehezen tesznek eleget. A legnagyobb felhajtást a regruták március 13-i eskületételén csapták a tévéstábok, amikor a védelmi és a belügyminisztérium kötelékeiben összesen 15 ezer fiatal fogadott hűséget hazájának. A 300 sorkatona kiképzését, valamint őrző-védő szolgálatot biztosító nagyszebeni csendőrlaktanyában például arra ösztökélték a székely legényeket, mondják fel újra, a kamerába az eskü román nyelvű szövegét. Aznap az országos tévécsatornák híradásai a magyar bakák nyelvi tökéletlenségeivel voltak tele. A közel százezer sorkatonából álló román hadseregnél – beleértve a belügyhöz tartozó alakulatokat – 2007-re tervezik a haderőreform szakaszos megvalósítását. Az erőltetett menetben – amelyben valamennyi román katona a márciustól bevezetett új, amerikai modorú díszlépésben masírozik – jövőre a légierőnél és a tengerészetnél, 2007-re pedig a szárazföldi erőknél mondanának le teljesen a sorkatonákról. Ugyancsak Románia tervezett EU-csatlakozásának időpontjára tervezik a tűzoltóság, a csendőrség és a határőrség hivatásos állománnyá történő alakítását.
Addig azonban jó néhány generáció kényszerül arra, hogy egy évet lehúzzon a hadsereg kötelékeiben. „Ugyan, hogy tanultam volna meg románul, amikor a faluban még a két rendőr is magyarul beszél?” – teszi fel a kérdést Both Ervin Attila, aki a székelyföldi színmagyar Csíkkarcfalváról rukkolt be a nagyszebeni csendőrséghez. Hasonló „bakancsban” jár a gyergyóújfalvi Páll Botond is. A napi nyolcórás kiképzést, a kis élelmiszeradagot, a tisztek katonás szigorúságát még könynyen viseli, ám elismeri: bakasorsa jobbra fordulna, ha megtanulna románul. „A faluban nem élnek románok, az iskolában pedig nem veszik komolyan a román nyelv oktatását. Nem csoda hát, ha gyakorlat híján azt is elfelejti a gyerek, amit megtanul” – indokolja katonaköteles fia nyelvi hiányosságait Páll Botondné, aki férjével több mint 200 kilométert autózott csemetéje szebeni esküjére. Ugyanis 14 évvel a romániai rendszerváltás után a román hadseregben ma sem igazán törődnek azzal, hogy lakóhelyéhez minél közelebb töltse le katonai szolgálatát a fiatal. Így kerülnek szép számmal partiumi és erdélyi magyar legények Fekete-tenger-parti vagy olténiai alakulatokhoz. A székely közlegények olyan esetről is beszámolnak, amikor az ugyancsak sorkatonai szolgálatukat töltő szakaszvezetők vagy a tiszthelyettesek gúnyt űznek belőlük, sőt államellenes cselekedetként fogják fel, hogy nem tanultak meg románul. Costel Dogaru őrnagy, a nagyszebeni csendőralakulat parancsnoka beismeri, hiányos román nyelvtudásuk ellenére szorgalomban és lelkiismeretességben a magyar nemzetiségű katonák sokszor román bajtársaikon is túltesznek. „Állítom, valamennyi magyar közlegénynek sikerült alkalmazkodnia a laktanyakörülményekhez, és nem éri őket diszkrimináció amiatt, hogy nem beszélnek románul” – nyilatkozta kérdésünkre a csendőrparancsnok.
A védelmi és a belügyi tárca szakértői hamarosan a román parlament elé terjesztik a sorkatonai szolgálatot szabályozó törvény tervezetét. Néhány héttel ezelőtt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti képviselője terjesztette elő a csendőrség jogállásáról szóló törvény módosítására vonatkozó indítványát. Márton Árpád azt javasolja, hogy a belügyi alakulatoknál 2007-ig számolják fel a sorköteles állományt, amelyben azután hivatásos katonák szolgálnának.
origo.hu
Szánthó Miklós levelet írt David Pressman távozó nagykövet-aktivistának
