Nem a lista teszi az embert

Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke új pozíciót jelölt ki pártja számára: a Fidesztől és az MSZP-től egyenlő távolságra lévő formációként határozta meg az MDF-et. Nem ez az egyetlen hír, amivel az elnök asszony mostanában felhívta magára a figyelmet, mert a monoki nyilatkozat és a frakciótagok számára kidolgozott hűségtanúsítvány visszhangos ügye után egy könyv néhány mondata alapján korrupt összefonódással vádolta meg a két nagy pártot. Dávid Ibolya viharos kampánynyitóját az MDF-ben sem figyelik osztatlan elismeréssel. Horváth Balázs országgyűlési képviselő, az Antall-kormány belügyminisztere, aki választókerületében eddig minden voksoláson egyéniben győzött, egyenesen a politikai intelligencia hiányára gyanakszik az elnök asszony megnyilvánulásait értékelve.

– Azon töprengek, hogy egyáltalán megjelenik-e ez az interjú.

– Miért?

– Miután legutóbb kifejtette nekünk az álláspontját, kapott egy sms-t Szép Zsuzsától, az MDF sajtófőnökétől, amelyben a feladó utasította, hogy vonja vissza a lapunknak mondottakat.

– Fel is hívott telefonon, de megmondtam neki, hogy szó sem lehet róla. Szép Zsuzsa vagy a főnökei engem semmilyen formában nem korlátozhatnak a véleményalkotásban. Mindig felelősségem teljes tudatában, és mindig az MDF érdekében szólalok meg. Meggyőződésem, hogy aki csak hallgat, az nem szolgálja az igazságot, én pedig az igazságot, az MDF és a magam igazságát szeretném szolgálni. Persze hosszú folyamat eredménye ez a döntés, és ahhoz, hogy megindokoljam, a párt szinte teljes történetét fel kellene eleveníteni.

– Legalábbis kíséreljük meg.

– Az MDF mindig határozott szellemi karakterű értelmiségiek csoportosulása volt. Antall József például mindig tisztában volt ezzel, és nem emlékszem arra, hogy az akaratát úgy erőszakolta volna rá valakire, hogy elnöki vagy miniszterelnöki pozíciójára hivatkozott. Megpróbálta meggyőzni az embereket, sokszor sikerrel, néha sikertelenül. A párt mai vezetése leginkább azt hangsúlyozza, hogy milyen posztot vagy méltóságot ért el, és nem arra büszke, hogy ezt a pártot szolgálhatja. Az MDF eddigi elnökeinek, Antall Józsefnek, Für Lajosnak vagy Lezsák Sándornak eszébe nem jutott volna, hogy olyasmiket mondjon, amiket ma hallunk, hogy így döntöttem meg azt csináltam. Azt kell mondjam, Dávid Ibolya egész elnöki tevékenysége kimerül abban, hogy nem a fórumot, hanem saját magát építgeti a párt révén, de a párt rovására. Hogy egy bibliai idézettel éljek: eltért az igazi szerelemtől.

– Tessék?

– Amikor Dávid Ibolya az MDF-et megszerette, az MDF vezetése más emberekből állt, más emberek határozták meg a karakterét és politikáját. Most tévúton járunk, az elnök asszonynak köszönhetően. Állandóan azt hallom, hogy mióta ő a pártelnök, stílusváltás következett be az MDF-ben. Lehet. Tartalmi megújulás azonban biztosan nem történt. Legfeljebb a ruhákat szabták át.

– Tévutat emlegetett. Miért?

– A rendkívül markáns, valóban a nemzet megújítását szolgáló MDF-es alapprogramból gyakorlatilag semmi nem maradt meg. Csak frázisok szintjén él tovább, a tartalmi részek eltűntek. Pedig éppen ezeket kellene folyamatosan ismételgetnünk, mert ezek hordozták a párt eredeti értékeit. Nem volt véletlen, hogy annak idején a Fidesz 1993-as debreceni kongresszusán a mi első programunkból egész mondatokat vett át. Azok a gondolatok, azok a megállapítások máig érvényesek, ám az MDF politikájában mára hírük-hamvuk sem maradt.

– Nyilván van helyettük más.

– Botrányos melléfogások, azok vannak.

– Mire gondol?

– Három olyan párt van Magyarországon, amelyek meghatározó erői voltak a rendszerváltoztatásnak: az MDF, az SZDSZ és a Fidesz.

– Kihagyja a kisgazdákat és a kereszténydemokratákat?

– Nem vitatom az ő érdemeiket sem, de a meghatározó szerepet mégiscsak az MDF, az SZDSZ és a Fidesz játszotta. Ennek ismeretében nagyon el kell gondolkodnunk azon, mi lehet a magyarázata és az indítéka annak, hogy Dávid Ibolya összemossa a Fideszt és az MSZP-t.

– Valamiféle vezetői fejlődés lehet. A borzalmas tagság után most a borzalmas koalíciós partner van soron.

– Az én álláspontom nagyon határozott. Csak a Fidesszel, illetve egy egészségesen összerakott kisgazda- és kereszténydemokrata párttal léphetünk koalícióra. Sokat beszélgettem erről Antall Józseffel, hiszen ha valaki, akkor ő valóban a polgári összefogást kívánta megteremteni. Az 1990-es választások után a MOM-ban megtartott országos gyűlésen nagyon komolyan szóba került a Fidesz beemelése a koalícióba. Erre végül nem került sor, de a kapcsolat a két párt között búvópatakként létezett. Ilyen történelmi előzmények után összemosni a rendszert változtató Fideszt az MSZMP utódpártjával, ami 1989 óta nem tett mást, mint racionálisan és ravaszul szétrabolta az ország javait, és milliárdosokat nevelt ki az ellopott vagyonból, egyenesen botrányos húzás.

– Dávid Ibolya egy könyv néhány sorára hivatkozik. Ezekre: „A két nagy párt mögött álló gazdasági érdekcsoportok a nagyobb megrendelések indulása előtt, 2000–2001-ben paktumot kötöttek, amely szerint az építkezések költségét szándékosan felültervezik, a megmaradó pénz pedig a két nagy érdekcsoport között oszlik meg 70:30 százalékos arányban.”

– Ilyen selejtes dokumentumregények az elmúlt években tucatszámra jelentek meg. A magyar emberek egy része grafomán.

– Dávid Ibolya annyit kért, hogy a Fidesz cáfoljon és pereljen.

– Cáfolat volt, de perelni? Ezt? Egy párt saját magát alázza meg, ha egy ilyen könyvet per tárgyává tesz. És persze az is szégyellheti magát, aki egy ilyen mondatra hivatkozik, és egy ilyen gondolatmenetet állít politikai tevékenységének a középpontjába. Ez nemcsak politikai hiba, hanem erkölcsileg is nehezen tolerálható.

– Az MDF mostani, normális Magyarországra áhítozó programjában az áll, hogy a korrupció egyre komolyabb problémát jelent az utóbbi három évben. Ebből egy évig Dávid Ibolya volt az igazságügy-miniszter. Tehát egyrészt asszisztált ahhoz, hogy a korrupció egyre komolyabb problémát jelentsen, másrészt már akkor a korrupcióellenes küzdelem élharcosa volt? Mert ezt is mondja.

– Józan ésszel nem lehet ezeket értelmezni. Állandóan az a rossz érzésem van, hogy Dávid Ibolya már kizárólag a médiához beszél, nem a magyar nemzethez. Óriási baklövés és felelőtlenség, ha valaki pártelnökként úgy nyilatkozik ilyeneket, hogy nincs a kezében semmilyen bizonyíték. Ráadásul ezek az állításai logikai úton is megcáfolhatók. A Fidesz 1998-ban nekifogott végrehajtani a több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás előre beharangozott programját. A mindennapi életünket meghatározó gazdasági pozíciókból sorra eltávolította az MSZMP utódpártjának kádereit. Jó döntés volt. Nagyot téved az, aki azt hiszi, hogy a gazdaságot, a társadalmat, a nemzettudatot át lehet alakítani, újjá lehet építeni úgy, hogy közben a gazdaságot a régi emberek kezében hagyjuk. Nem lehet. Ezt a szükségszerű lebontást kezdte meg a Fidesz. Ha ezt tudjuk, akkor hogyan lehet nyilvánosan azt sugalmazni, hogy a késhegyre menő gazdasági harc kellős közepén a két párt háttere egyszer csak összefonódott? Ez az illető politikai intelligenciájának a létét kérdőjelezi meg.

– Monoki nyilatkozat, hűségeskü, összefonódás. Dávid Ibolya néhány hét alatt három nagy médiaeseményt produkált az európai parlamenti választások kampányának nyitányaként. Ez segíthet az MDF-en?

– Biztos vagyok abban, hogy az MDF tagságának döntő többsége nem fogadja el ezeket a megnyilvánulásokat. Mert ez nem felelős politizálás, hanem néhány ember egzisztenciális helyzetének a biztosítása. Ha lesz az MDF-nek európai parlamenti képviselője, akkor ugyanabban a frakcióban fog ülni, mint a Fidesz képviselői. Hogyan fognak együtt dolgozni egy ilyen összemosó kampány után? Ugyan. De Dávid Ibolya stratégiai tévedése az is, hogy külön listán indul az MDF.

– Merthogy az MDF-nek 1998 óta első ízben meg kell méretnie, meg kell különböztetnie magát. Ez a hivatalos indok.

– Ez a tévedés. Nem a lista teszi az embert. Ha mi közös listán indulunk a Fidesszel, de egy markáns, az MDF alapértékeit vállaló és megjelenítő programot tárunk a társadalom elé, akkor tökéletesen megmarad az MDF saját arca, saját identitása. Most külön listánk van, programunk viszont nincs.

– És a monoki nyilatkozat?

– Fenn az ernyő, nincsen kas. Egy lakiteleki nyilatkozat után egy monoki nyilatkozat… Aggasztó színvonalcsökkenés.

– Látja, az ilyen megnyilvánulásai miatt kellett volna aláírni a hűségesküt.

– Igen? Enyhén szólva is pimaszság, hogy Lezsák Sándortól, az MDF nevének kitalálójától, Balsai Istvántól, Szászfalvi Lászlótól, Font Sándortól vagy tőlem és a többiektől valaki hűségnyilatkozatot mer kérni. Nekünk létezési formánk, hogy MDF-esek vagyunk, nem pedig az utolsó divat. Írja alá az, aki kitalálta. A hűséget tettekkel, gondolkodással és felelős politizálással kell megerősíteni, nem papíron. És még valami. Mi valamennyien a Fidesz és az MDF közös jelöltjeként lettünk országgyűlési képviselők, a választóinknak a két párt nevében tartozunk elszámolással. Erre az egyik párt elnöke elénk tol egy hűségesküt.

– Valamilyen oka biztosan volt rá.

– A koalícióban eltöltött évek alatt sok bántás érte a fórumot, de ez minden kis pártnak osztályrésze. Itt és most kérek elnézést a kisgazdáktól és a kereszténydemokratáktól, mert 1990 és 1994 között bizonyára mi is sokszor megbántottuk őket. Ezeket tudni kell kezelni. Egyet nem lehet tenni. Személyes sérelmek miatt gyűlölködni és különösen pártstratégiát váltani, azt nem lehet. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az MDF nélkül nem lett volna kormányzó párt a Fidesz.

– A két nagy pártot Dávid Ibolya előtt Kuncze Gábor mosta össze. Néhány hete úgy nyilatkozott, hogy ha a Fidesz és az MSZP meg akarják valósítani Medgyessy Péter közjogi ötleteit, ám tegyék, de akkor nevezzék azt koalíciónak. Ez az összemosás valamiféle kispárti csodafegyver?

– Ha csodafegyver, akkor csak azért, mert csodálatosan sülhet el visszafelé. Az MDF részéről a legveszélyesebbnek azokat az elejtett mondatokat tartom, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a 2006-os országgyűlési választásokon sem akarunk közös listán indulni a Fidesszel. Ha mi külön indulunk, akkor a Fidesznek nagyon kevés lesz az esélye, hogy egyedül többséget szerezzen. Ha az MDF mindenhol indít jelöltet, akkor a szocialisták győznek. Ezért felmérhetetlen hiba ez a mostani folyamatos konfrontáció a Fidesszel, mert a pártok ellentétei lassan személyes ellentétekké válnak a pártok tagjai között, és ezeket nagyon nehéz lesz feloldani. És történik mindez úgy, hogy gesztusokat teszünk az MSZP-nek, és gesztusokat fogadunk el tőlük országos és helyi szinten egyaránt. A 2002-es önkormányzati választások után a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke MDF-es politikus lett, mégpedig az MSZP támogatásával. Ezt a döntést egyeztették az MDF elnökével. Riasztó jel. Ezért dolgozom a megyei közgyűlésben a Fidesz-frakció tagjaként, egyszerűen azért, mert az MSZP-vel én koalícióra nem lépek.

– Nem gondolt arra, hogy előbb-utóbb kizárják az MDF-ből?

– Volt ilyen kezdeményezés, de az etikai bizottság megszüntette az eljárást. Nem lenne könnyű. Ha engem kizárnak, akkor mit tesznek a többiekkel? Őket is kizárják? Nem működne.

– Csak mintha túlságosan érdes különvéleménye lenne.

– Az a tragikus, hogy amikor én ezeket elmondom, akkor sokan azt hihetik, hogy az MDF ellen beszélek. Nem így van. Én az MDF érdekében mondom, amit mondok. Nem szabad Dávid Ibolya rossz politizálását az MDF-fel összemosni. Ez ugyanolyan hiba lenne, mint a Fideszt és az MSZP-t összemosni. Az MDF nem lesz több, ha a Fideszt támadja.

– És teszi ezt négy év közös kormányzás után.

– Az a négy év nem volt problémamentes, sokféleképpen lehet értékelni, lehet róla vitatkozni. De nézze meg bárki az MSZP és az SZDSZ nem négy, csak kettő évét. Össze lehet hasonlítani. Az MDF nem ingadozhat a jobboldal és a baloldal között, mert az MDF-nek a jobboldalon van a helye. Márpedig a Fidesz és Orbán Viktor nélkül középtávon sem képzelhető el polgári kormányzás Magyarországon. Ez a realitás. A többi csak sértődött vágyálom.

– Nem ebből az interjúból derül majd ki, hogy ön és a frakcióból többen nincsenek egy véleményen Dávid Ibolyával. Milyen hangulatú egy frakcióülés?

– Nem jó. Mindenki hallgat ezekről, és megpróbálunk a szűk szakmai kérdésekről beszélni. Amihez én hozzászoktam, hogy vitatkozunk, összeveszünk, kibékülünk, majd megint vitatkozunk, ilyen már nincs. Megfellebbezhetetlen kijelentések vannak, azokat hallgatjuk.

– Nyilvánvaló, hogy az MDF mostani vezetését is vezérli valamiféle cél.

– Azt mondják, hogy az MDF megmaradása a tét. Hogy át kell lépni az ötszázalékos küszöböt. Én ezt a célt nem vitatom. De az ehhez kiválasztott eszközöket teljesen alkalmatlannak tartom.