Megdöbbenéssel értesültem az Országgyűlés külügyi bizottsága március 9-i ülésén a nagyköveti meghallgatások során történtekről, írja lapunk birtokába került levelében Kovács László. A külügyminiszter azt kéri számon a bizottság elnökén, hogy a vezetésével a testület ellenzéki képviselői több nagykövetjelölt esetében kísérletet sem tettek arra, hogy a jelöltek szakmai alkalmasságát megvizsgálják, és a meghallgatások sorában példátlan módon a szakmai felkészültség megállapítására egyetlen kérdést sem tettek fel. „Ehelyett Ön és a megjelent ellenzéki képviselők a jelöltek feltételezett politikai szimpátiájára alapozva fogalmaztak meg támadó éllel kritikai észrevételeket” – írta Kovács László. A miniszter utalt arra is, hogy a történtekre sajnálatos módon a tömegtájékoztatás is rámutatott, ami rombolta a külügyi bizottság tekintélyét, egyben a közvélemény előtt megkérdőjelezte a nagykövetjelöltek szakmai meghallgatásának értelmét. Az eljárás Kovács szerint a külügyi bizottság elnökéhez méltatlan, a nagykövetjelöltek személyére nézve pedig méltánytalan. Mint a miniszter aláhúzza, „mindez arról tesz tanúbizonyságot, hogy Ön a külügyi bizottság feladatát félreérti vagy tudatosan félreértelmezi. Ezért felmerül bennem az a kérdés, hogy képes-e Ön a külügyi bizottság elnöki tisztének ellátására”.
Kovács László nyomatékosan felhívta a bizottság elnökének figyelmét arra, hogy a meghallgatások célja hagyományosan a nagykövetjelöltek szakmai felkészültségének, diplomáciai képességeinek, a külföldi munka elvégzéséhez szükséges készségek felmérése, nem pedig feltételezett politikai meggyőződésük boncolgatása. Főleg akkor nem – tette hozzá –, ha, mint az említett alkalommal is, a Külügyminisztérium vezetése a hivatását több évtizede lelkiismeretesen végző, politikai elfogultságtól mentes karrierdiplomaták, pártatlan köztisztviselők meghallgatását kezdeményezte.
Mint arról lapunk értesült, válaszában Németh Zsolt megdöbbenését fejezte ki a levél kapcsán. Az ott leírtakkal kapcsolatban emlékeztette Kovács Lászlót arra, hogy 1990-ben Magyarországon rendszerváltás történt. Ennek következtében – írja – a mindenkori ellenzéknek jogában áll más szempontokat figyelembe venni döntéseinek meghozásakor, mint a hatalomnak. Szintén demokratikus berendezkedésünk alkotmányos alapja, hogy a törvényhozói hatalom ellenőrzi a végrehajtó hatalmat, így a kormány tagjait. „Ennek következtében – folytatja – kénytelen vagyok megállapítani, hogy Önnek nincs joga olyan levelet írni, amelyben felhív, hogy a bizottság munkáját az Ön kívánalmainak megfelelően irányítsam. Meglátásom szerint az Ön által vezetett minisztériumban – állításaival ellentétben – több esetben politikai jellegű személyi döntés született. Önök nemegyszer háttérbe szorítottak és megaláztak olyan diplomatákat, akik minden szempontból megfelelő végzettséggel, szakmai tapasztalattal és szaktudással rendelkeztek, ám nem tartoznak egy szűk csoportosuláshoz. Ráadásul több esetben a létező minisztériumi rendelkezéseket sem veszik figyelembe. Csakis így fordulhat elő, hogy vezető beosztású alkalmazottak gyerekei közvetlenül a minisztériumba történt felvéte-lük után, a jogszabályok megkerülésével felelős, komoly szakmai tapasztalatot igénylő diplomáciai szolgálatba kerülnek gazdasági felelősként, ahogyan ez Zágráb és New York esetében történt. Bízom benne, hogy Ön is meg fogja érteni, ha ezekre és más hasonló jelenségekre a megfelelő időpontban a külügyi bizottság tagjai rákérdeznek. Ez pedig nem az én, hanem az Ön szakmai alkalmasságával öszszefüggésben vet fel kérdéseket. A bizottságban a nagykövetjelöltekkel kapcsolatos álláspont kialakítása az országgyűlési képviselők joga. Felkérem Önt, hogy munkája során ezt vegye tudomásul” – írta Németh Zsolt.
Ágoston levele a külügyminiszterhez
