Megingott Soros György birodalma?

Piaci szereplőként nem kell foglalkoznom tetteim következményeivel – nyilatkozta Soros György még 1997-ben, amikor padlóra küldte a távol-keleti gazdaságot. Kijelentését meglehetősen nehéz összeegyeztetni a független szakember mítoszával, aki a humanitárius cselekedetek előmozdítását tekinti fő feladatának.

Kicsoda valójában Soros György? Erre a kérdésre már csak azért is nehéz válaszolni, mert foglalkozása meghatározhatatlan. A címek osztogatásában rendszerint jeleskedő világsajtó is tanácstalan, jobb híján pénzügyi zseninek, gazdasági elemzőnek, tőzsdespekulánsnak nevezi. Miután a zseni és az elemző foglalkozásnak túlságosan is általános, maradjunk a tőzsdespekulánsnál. Könnyen meglehet, hogy egyéb tevékenységei elmúltával az utókor is ebben a minőségében ítéli meg Soros életét és munkásságát. Vitathatatlan, hogy a különböző nemzeti valuták körüli állandó spekulációval formálni igyekszik a világpolitikát, és cseppet sem mellékesen gyarapítani saját befolyását és magánvagyonát. Egy tavalyi becslés szerint a Soros Fund Management 11,5 milliárd dollár forgalmát ellenőrzi. Hatalmának tetőpontján, 1992-ben a font mélyrepülését és az angol nemzeti bank összeomlását is elősegítette, és mintegy egymilliárd dollárt keresett azzal, hogy a brit nemzeti valuta ellen fogadott.
Szakemberek szerint Sorosnak már nincs akkora hatalma a világ pénzpiacai felett, mint korábban. Ő maga is elismeri, hogy vagyona megcsappant. Aligha véletlen, hogy az egész világon csökkentette alapítványai támogatását. Fontos szempont az is, hogy a Soros hitbizományának tekintett Közép-Európa napjainkban már koránt- sem olyan vonzó préda, mint a 80-as, 90-es évek fordulóján. Pedig a New Statesmanben megjelent tavalyi írásában Neil Clark brit újságíró még úgy fogalmazott, hogy „több mint egy évtizeddel a berlini fal leomlása után Soros Kelet-Európa koronázatlan királya”. A birodalmi terjeszkedésnek is léteznek azonban határai. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Soros György „nyitott társadalma” politikai és pénzügyi értelemben leginkább a gyenge központi hatalommal rendelkező, identitásában gyenge államokban teljesedhetett ki. Ha komoly ellenérdekeltséget, erőt tapasztal, másokhoz hasonlóan szedi a sátorfáját. Feltűnő, hogy Vlagyimir Putyin fokozatos megerősödésével a világ legismertebb spekulánsa fokozatosan hátat fordított Oroszországnak is.
Az elmúlt két évben jelentős paradigmaváltáson ment keresztül a Soros-birodalom. Alapítványainak közép-európai visszavonulása immáron eldöntött tény, s bár hivatalosan mindössze „átszervezésről” van szó, valójában 2010-ig lassan kihátrálnak térségünk országaiból. A grúziai események azt mutatják, hogy tovaterjeszkedésnek a posztszovjet államokat szánja, csakhogy a többségében autoriter helyi vezetők egyelőre hallani sem akarnak a Nyitott Társadalom Intézet emberbarátinak álcázott térhódításáról. Újabb területek híján Soros egyre inkább a globális kérdések irányába fordul, nem véletlen, hogy mostanában sokat hallatja szavát az amerikai politikában. Leginkább George Bush elnököt bírálja, az ő leváltására valóságos kampányt folytat az Egyesült Államokban.
A másik figyelemreméltó változás Soros növekvő érdeklődése a közgazdaságtan elméleti kérdései iránt. Jóslatait, elgondolásait mindazonáltal nem kell feltétlenül komolyan venni. 1998-ban például úgy vélte, hogy a világgazdaság két éven belül összeomlik, és ennek megelőzésére globális összefogást sürgetett. Bakot lőttem, ismerte be aztán 2000-ben, de „tudományos” tekintélyét aligha növelte a balsikerű előrejelzés. Soros egyébként folyamatosan a globális kapitalizmus hanyatlását hirdeti, de az még várat magára. Bármit írjon is, az apokalipszis elnapolásában ő is érdekelt.