Oldás, kötés

Magyarországon három alapvető folyamat határozza meg a fiatal korosztályok párkapcsolatainak alakulását: a nemi élet kezdetének egyre korábbi időpontra tolódása, az élettársi kapcsolatok számának növekedése a házasság rovására, illetve a családalapítás későbbi életszakaszra tolódása.
A magyar lányok 13–15 éves korban bekövetkező nemi érése átlagosnak mondható, azonban az, hogy a fiúk már 12–13 évesen férfivá válnak, gyorsabbnak tűnik, mint ami a világ többi részén megszokott. A fejlett országok listáját vezetjük abban a tekintetben, hogy a 15 éves magyar lányok 34, a fiúk 47 százalékának már volt szexuális élménye. Ez az arány 17 éves korra mindkét nemnél elhagyja az ötven százalékot. A statisztikák szerint egyébként a szakmunkásképzésben részt vevő fiatalok előbb kezdik el a nemi életet, mint gimnazista társaik, akik azonban 17 éves korukra egyöntetűen behozzák a lemaradást. A szomorú az, hogy mindkét korcsoportban az aktusok egynegyedében valamelyik fél kábítószert vagy alkoholt fogyaszt, és húsz százalékban egyik fél sem alkalmaz semmilyen fogamzásgátló eljárást.
A Központi Statisztikai Hivatal Demográfiai Intézetének adatai szerint 2000-ben a 15–19 éves lányok 3,4 százaléka, a hasonló korú fiúknak pedig 0,9 százaléka élt élettársi kapcsolatban. Ugyanez az arány 20–24 éves korra a férfiak esetében 3,3, a nőkében kilenc százalékra nő. Huszonkilenc éves korára pedig jelenleg Magyarországon a férfiak ötven százaléka, a nők 55 százaléka él házasságban. Gödri Irén, a KSH kutatója úgy látja, hogy elenyésző ma azoknak a fiatal pároknak a száma, akiknek úgy volna tartós kapcsolatuk, hogy valamilyen módon ne élnének együtt. A kilencvenes évekig az volt a jellemző, hogy az iskolai végzettség növekedésével csökkent az élettársi kapcsolatok száma – ez a forma most is a csak általános iskolát végzettek között a legnépszerűbb. A rendszerváltozás előtt viszont inkább az idősebbek, az elváltak vagy özvegyen élők választották ezt. Mára a trend megfordulni látszik, és a 25 év alattiak közül is egyre többen első kapcsolatként alakítanak ki élettársi viszonyt. Az utóbbi években a gyermekek egyharmada született házasságon kívül, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy a szülők később többnyire összeházasodnak.
Bukodi Erzsébet ifjúságszociológus kutatásai szerint az igazi határvonal a tanulói státus szerint húzható meg a házasságot, illetve az együttélést választók között, ezen belül is sajátos csoportot alkotnak a főiskolára vagy egyetemre járók. Náluk az együttélés kialakítása későbbre, a diploma megszerzése utáni időszakra tolódik, ugyanakkor a házasságon kívüli kapcsolat arányának növekedése is ebben a csoportban a legnagyobb. Napjainkban például a 23 éves, frissen diplomázott hajadonoknak csupán hét százaléka él együtt valakivel, 27 éves korára viszont már minden harmadik. Ebből a kutató arra következtet, hogy közvetlenül a diploma megszerzése után még mindig igyekeznek férjhez menni a lányok. Ha ez nem történik meg, a kisebb biztonságot adó együttéléssel is beérik. Úgy tűnik, a házasság és a gyermekvállalás későbbre tolódásában az is szerepet játszik, hogy még mindig él az a tradicionális elképzelés, férfi addig ne nősüljön, amíg nem tud egzisztenciát teremteni családjának. Ugyanakkor a karrier miatt elhalasztott családalapítás jellemző a jó munkaerő-piaci helyzetben lévő nőkre is, azonban új jelenség, hogy a rendszerváltás óta újra megnyílt annak a lehetősége is, hogy főállású feleségként éljenek a nők. Megfigyelték, minél nagyobb a férj és a feleség között az iskolázottsági különbség – a férfi javára –, annál több gyermeket vállal a pár. Elsősorban a munkában kevésbé sikeres fiatal nők választják az érvényesülésnek ezt a formáját. A kutató úgy látja, még mindig érezhető egyfajta társadalmi nyomás, aminek a hatására előbb vagy utóbb mindenki igyekszik tartós kapcsolatban élni. Az azonban tisztán kimutatható, hogy azok a fiatalok, akiknek a szülei elváltak, nehezebben kötnek házasságot, mert igen rossz képük alakult ki erről az intézményről.
Bár Magyarországon minden harmadik házasság felbomlik, úgy tűnik, van esély arra, hogy a fiatalabb korosztályok kapcsolatai tartósabbak lesznek. Törvényszerű: minél korábbi életkorban házasodik valaki, annál sérülékenyebb lesz a kapcsolat. Miután ma – talán – megfontoltabban, magasabb iskolázottsággal lépnek a párok az anyakönyvvezető elé, elképzelhető, hogy stabilabb lesz a kapcsolatuk. Emellett szól az is, hogy minél magasabb a feleség iskolai végzettsége, annál kisebb a válás esélye, és ez igaz bizonyos fokig a férfiakra is. Talán azért, mert a tanultabb rétegek ügyesebben kezelik konfliktusaikat, nagyobb a kulturális tőkéjük, és gazdaságilag is többet veszíthetnek a kapcsolat felbomlásával. Magyarországon az utóbbi időben megsokszorozódott a felsőoktatásban részt vevő fiatalok aránya, és ez bizakodásra ad okot, mint ahogyan a vallásosság újjáéledése is: a vallásos párok válási kockázata lényegesen alacsonyabb, mint azoké, akik nem tartják magukat az egyházak által hirdetett erkölcsi szabályokhoz.