Kaposvártól tíz kilométerre, a belső-somogyi dombok karéjában, a zselici tájvédelmi körzetben fekszik egy szép település, Bárdudvarnok. A környék tán legnagyobb közigazgatási területe, tizenhat kis község tartozik hozzá: Bánya, Bárd, Bárdibükk, Csermány, Dada, Kaposdada, Kaposszentbenedek, Kopaszhegy, Lipótfa, Mihálypuszta, Nagypuszta, Olajhegy, Öregzsippó, Szendihegy, Szendipuszta, Újzsippó. Hajdan jómódban éltek itt az emberek. Földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. A 70-es években azonban a modernizáció jelszavával felszámolták a hozzájuk vezető vasútvonalakat. E tájon még ma is több a földút, mint a betonút. Mint az érrendszeri betegségben szenvedő emberi szervezet, ettől fogva csak gyengült, sorvadt a tönkretett vérkeringésű vidék. Ma negyedannyian élnek Bárdudvarnokon, mint ötven évvel ezelőtt, feleannyian, mint a 70-es években. A tizenhatból hét település aszályos nyarakon ki-kiszáradó, ásott kutakból kapja az ivóvizét, vízvezeték-hálózat kiépítésére mind ez ideig nem is gondolhattak. Leleményes emberek lévén azzal kezdtek el tehát gazdálkodni a szülőföldjükhöz hűséges bárdudvarnokiak, amivel lehetett. A szép vidékkel. Turisztikai övezetté nyilváníttatták a Zselicségnek ezt a területét. Három idegenforgalmi támaszpontjuk már készen van, működik. Tórendszerük, arborétumuk, íjászpályájuk, ipar- és kultúrtörténeti látnivalóik a fővárosból is sok érdeklődőt vonzanak, kit pár hétre köt magához a vidék, kit örök időkre.
– További fejlődésünknek azonban elengedhetetlen feltétele volna – mondja Forintos László polgármester –, hogy ha már a vasút elkerül bennünket, legalább a távközlési elzártságunk megszűnjön. Vannak olyan falvaink, ahol még a mobiltelefonok sem használhatók.
Csakugyan, az önkormányzat munkatársainak, az iskola tanárainak és tanulóinak, a nagyvárosi forgatagból e tájra menekülő, alkotó embereknek mostanáig nemhogy az internet használatára, elektronikus levelezésre nem volt lehetőségük, de még faxolni sem tudtak. A mentőövet a Hungarocom dobta feléjük, amikor felajánlotta, hogy az első magyar, kifejezetten kistérségi felhasználásra kifejlesztett széles sávú integrált távközlési rendszerét Bárdudvarnokra telepíti. A mintahálózat, amely esélyt ad e vidéknek, hogy felzárkózzon az információs társadalomhoz, február vége óta, kísérleti jelleggel, ingyenesen működik. Ahogyan a helybéliek mondják, elég egy konnektor, és „dől” hozzájuk az internetes információ. És valóban, aki csatlakozik a mintahálózathoz, kapcsolatot tud létesíteni az országos és a nemzetközi informatikai hálózatokkal, a későbbiekben hozzáfér a közcélú távbeszélő- és mobilhálózatokhoz, sőt, a jövőben nem kell többé várnia a villanyóra-, gázóra-leolvasót sem. Az új rendszer ugyanis még a távleolvasást is lehetővé teszi.
Amikor először mondták a bárdudvarnokiaknak, hogy az említett vállalat által kiépített távközlési rendszer főpróbájának színtere az ő falujuk lesz, hitték is meg nem is, hogy sikeres lesz ez az akció. Kishitűségük magyarázata az a privatizációs „ügymenet”, amelynek következtében a tizenhét település talpa alól kivásárolták a földeket, utakat, közterületeket, talán még a temető árkát is. Amikor a millennium évében szobrot akartak állítani a bencés rendet alapító Benedeknek, az osztrák tulajdonostól vásárolták vissza azt a darabka földet, ahol a fából faragott alkotásnak helyet szoríthattak. Ha temetőkertjüket növelni kell, szintén az idegen tulajdonos jóindulatán meg a helybéliek pénztárcáján múlik, hogy őseik földjének visszavásárlásával kegyeleti kötelezettségeiknek eleget tudnak-e tenni.
Most, hogy megbizonyosodtak róla, birtokukban van az új távközlési technológia, nekifognak, hogy ledolgozzák azt a sok évtizedes hátrányt, ami ostoba központi intézkedések következtében sújtja őket. Az első lépés: megtanítani a falu lakosságát az internet használatára. Nem csak a fiatalokat, a nyugdíjasokat is. A második lépés az e-közigazgatás bevezetése, vagyis számítógépes nyilvánosságot teremteni valamennyi önkormányzati döntésnek, költségnek és dokumentumnak, s részt venni azokon az internet által meghirdetett pályázatokon, amelyek révén a helyi gazdaság feltételei a jelenleginél kedvezőbben alakulhatnának, kapcsolatot teremtve azokkal a térségekkel, országokkal, intézményekkel, döntéshozó fórumokkal, amelyekkel esetleg gyümölcsöző együttműködésre számíthat a zsákutcába szorított vidék.
Amikor felkapcsoljuk a villanyt, nem igazán tudjuk, hogy milyen technikai folyamatok játszódnak le gépies mozdulatunk hatására. Nem is vagyunk kíváncsiak rá. Az az ember azonban, aki először csodálkozott rá a villanyvilágítás káprázatára, föltehetőleg ugyanúgy tudni szerette volna a titok nyitját, ahogyan a Bárdudvarnokon járó hírlapíró is tisztán óhajtaná látni, milyen elektronikus ördöngösségek árán érhető el, hogy a világtól elzárt kis térségek egy csapásra a világháló részesei legyenek. Amit kívülről lát – egy, a gólyafészkek magasságába helyezett szerkezet, a „tornaszertári dobozok” mint hálózati csomópontok, valamint az előfizetői leágazások –, a laikus számára nem sokat mondanak. Az új rendszert kifejlesztő cég szakembere azonban roppant egyszerű magyarázattal szolgál: már ismert távközlési technikákat raktak új rendszerbe, mondja. Egyet a vezetékes hálózaton, egyet az erősáramú hálózaton és egyet rádión. Ezek egyidejűleg is használhatók, alkalmazásukat a település szerkezete, az előfizetők eloszlása és a már meglévő alaphálózat használhatósága szerint határozzák meg. A Xyscomnak keresztelt kistérségi széles sávú integrált távközlési rendszer magába foglalja tehát a kistelepülési hálózatot, az internetszolgáltatók hálózatához, valamint a közcélú távbeszélő-hálózathoz hozzáférést biztosító átjáróegységet, és a kistelepülések távbeszélő-forgalmát öszszekapcsoló, a társszolgáltatók hálózatával együttműködést biztosító regionális kapcsoló egységet. Az ügyes rendszer minden előfizető esetében alkalmazkodik a lehető leggazdaságosabb átviteli technológiához. A gazdaságosság, mondják, az új távközlési rendszernek az előfizetői díjak megállapításánál is a kulcsszava. A kistérségi hálózatra átpártoló előfizetők a világháló széles sávú elérése mellett egymást ingyenesen hívhatják, és a körzetükből kimenő telefonhívások díja is jóval olcsóbb lehet, mint jelenleg. Külön tarifája lesz a közintézményeknek, az üzleti előfizetőknek, és külön a lakosságnak. Az előfizetői díj összege, úgy tűnik, egyébként sem tántorítja el a lakosságot attól a szándékától, hogy csatlakozzék a kistérségi távközlési rendszerhez. Azt mesélik, akik a vidéket járják, hogy az a település is a rendszer működtetése mellett szavazott, amelyiknek egyelőre fogalma sincs, miből tudná a szolgáltatás költségeit kifizetni. A Zselicség tizennyolc kistelepülésén pályázatokon nyert pénzekből építették ki a széles sávú integrált távközlési rendszert. A hálózat szolgáltatásainak igénybevételéhez szükséges számítógépek beszerzéséhez és az üzemeltetési költségekhez a kis jövedelműek és a hátrányos helyzetűek további támogatása elengedhetetlen.
origo.hu
Magyar Péter nem vette észre, hogy saját magát ássa el
