Távozó biztosok

Az Európai Unió irányítása a bizottság húsz tagjának a kezében van, ők a commissionerek, magyarul biztosok. Kinevezésük alapvető feltétele, hogy – legalábbis hivatali idejük végéig – az unió egészének érdekeit szolgálják. E feltétel azonban teljesíthetetlenül szigorúnak bizonyul, legalábbis annak fényében, hogy a múlt héten három bizottsági tag is búcsút mondott magas hivatalának.
Közöttük van például Michel Barnier, a regionális politika biztosa, akitől Balázs Péter tanulhatta volna a biztossági lét csínját-bínját. Barniert azonban Chirac elnök a helyhatósági választásokon elszenvedett vereség után hazahívta, s az átalakított kormányban a külügyi tárcát kínálta fel neki.
Barnier viszont csak éppen a legutóbbi és talán nem is a legutolsó azon biztosok sorában, akik hivatali idejük kitöltése (2004. október 31.) előtt elhagyják posztjukat. A márciusi görög választásokat követően a foglakoztatási és szociális ügyekkel foglalkozó főigazgatóságot vezető Anna Dimantopoulou, hagyta el Brüsszelt, hogy szűkebb hazájában az elnyert képviselői széket elfoglalja. Röviddel később Pedro Solbest, aki a gazdasági és pénzügyi politika legfőbb uniós irányítója volt, az új spanyol kormány gazdasági szuperminiszterré nevezte ki.
Két másik bizottsági tag, Vivian Reding (oktatási és kulturális főigazgatóság) és a belga Philippe Busquin (kutatási főigazgatóság) részt vesz az európai parlamenti választásokon és ugyanez hírlik a spanyol Loyola de Palacióról is, aki jelenleg a bizottság elnökhelyettese. Ha megválasztják őket, egy hónapjuk van, hogy eldöntsék, maradnak-e a bizottságban vagy elfoglalják helyüket az Európai Parlamentben. Ráadásul a verseny felügyeletét ellátó főigazgatóság vezetőjéről, az olasz Mario Montiról is azt rebesgetik, hogy nemsokára a Nemzetközi Valutaalap elnöke lesz. Mindent egybevéve, a bizottság egyharmada hagyja el posztját jóval hivatali idejének kitöltése előtt.
De ha a tagság olvadozik, mit tesz a főnök, a bizottság elnöke, Romano Prodi? Ő sem az unió ügyeinek intézésével, hanem sokkal inkább a jövő évi olasz választásokkal van már elfoglalva. Bár hivatali idejének kitöltését ígérte, sokan azzal vádolják, hogy sokkal több energiát fordít az olasz belpolitikára, mint az Európai Unió ügyeire.
Lehet tehát, hogy a bizottság tagjai amúgy életüket és vérüket adnák a közös Európáért, otthoni politikai érdekeiket azonban semmiképpen sem kívánják feláldozni.