Csak sejteni lehet, hogy e furcsa párosítás mögött mi rejlik: Rudolf Schuster így szerette volna elérni – mellesleg az ellenzék és a szakszervezetek erőteljes ösztönzésére –, hogy a népszavazás sikeres legyen, azaz a választópolgárok több mint a fele az urnákhoz járuljon. Ezzel párhuzamosan nyilvánvalóan azt is szerette volna az elnök, ha ennek ellentételezéseként az ellenzéki pártok – mindenekelőtt a Robert Fico vezette Smer – és a szakszervezetek őt támogatják a választások során.
Csak vasárnap tudjuk meg, hogy eredménnyel zárul-e a szombati népszavazás, Schuster államfő azonban már most elmondhatja: elképzelései csődöt mondtak, az elnökválasztási kampány során a szakszervezetek semlegesek maradtak, a kommunisták senkit nem támogatnak, Ficóék a szélsőségesen nacionalista pártok tömörülése által támogatott Ivan Gasparovic mögé sorakoztak fel, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom pedig saját elnökét, Vladimír Meciart indította az elnöki posztért. S minthogy a népszavazás kiírásával Schuster önmaga ellen fordította a kormánykoalíciót, gyakorlatilag semmi esélye nem maradt arra, hogy újabb ötéves megbízatást kapjon a választásokon.
A március első felében elvégzett közvélemény-kutatások szerint egyébként a tizenegy jelölt közül senkinek sincs esélye arra, hogy a választás első fordulójában elnökké válasszák, azaz egyetlen jelölt sem számíthat az összes választásra jogosult polgár szavazatának az ötven százalékára. A mostani forduló tétje tehát az, melyik két jelöltről szavazhatnak majd április 17-én a polgárok. A legnagyobb esélye erre Eduard Kukan külügyminiszternek van, kihívója pedig Vladimír Meciar vagy Ivan Gasparovic lehet. Azaz: az első forduló egyik pikantériája, hogy azok a politikusok mérkőznek meg egymással, akik közül az egyik kormányfői, a másik házelnöki minőségben ténykedett az önálló Szlovákia megalakulásáért, majd teljes politikai izolációba vezették az országot a kilencvenes évek második felében. Két jelölt okozhat még meglepetést a felmérések szerint, nevezetesen Frantisek Miklosko, akit a Kereszténydemokrata Mozgalom jelölt, majd február végén felsorakozott mögé a Magyar Koalíció Pártja is, illetve Martin Bútora, Szlovákia egykori amerikai nagykövete, akit számtalan polgári társulás és nonprofit szervezet, intézet támogat.
A szerdán véget ért kampány nem hozott semmi meglepőt, ha csak azt nem, hogy lapos és szürke volt. A jelöltek nem támadták, minősítették egymást, érdekes módon inkább az írott sajtó egy része próbált némi feszültséget vinni a kampányba, alapvetően azzal, hogy ideje lenne, ha Szlovákiának már nem kommunista múltú elnöke lenne, ennélfogva a legnagyobb támogatást az utóbb említett két jelölt, Miklosko és Bútora kapta. Az ugyancsak vasárnap derül ki, hogy ez a támogatás mennyire volt elégséges.
A választások és a népszavazás tisztaságát EBESZ-megfigyelők is felügyelik majd. A hat küldött már Szlovákiában van, kifogást még nem emeltek az előkészületek kapcsán. Pontosabban: a hazai jogászokhoz és politológusokhoz hasonlóan „furcsának és szokatlannak” minősítették a két esemény összekapcsolását. A hazai politikusok és szakértők vitájába azonban nem szóltak bele, azaz nem mondtak véleményt arról, mi a teendő Szlovákiában, amennyiben a népszavazás eredményes lesz, s a szavazók többsége a választási ciklus lerövidítése mellett voksol. A szlovák alkotmányban ugyanis az áll, hogy a választási ciklus négyéves, a lerövidítéséhez pedig két lehetőséget fogalmaz meg az alaptörvény: a képviselők háromötödös – azaz alkotmányozó – többséggel kérhetik az új választások kiírását az államfőtől, avagy maga a köztársasági elnök oszlathatja fel a törvényhozó testületet, amennyiben fél éven át határozatképtelenek ülései. Ennek alapján a kampányban a kormánykoalíciós pártok – a Magyar Koalíció Pártja is – arra biztatták választóikat, ezúttal úgy éljenek alkotmányos választójogukkal, hogy nem járulnak az urnákhoz. Az ellenzéki pártok, mindenekelőtt a Smer és ambiciózus elnöke, Robert Fico ezzel szemben azt hangoztatják, a nép szava minden körülmények között döntő, amennyiben a ciklus lerövidítése mellett voksolnak, a kormánynak mennie kell. A vitát nehéz eldönteni, Rudolf Schuster megtehette volna, hogy a népszavazás kiírása előtt alkotmánybírósági normakontrollt kér, ám a már vázolt okok miatt ő ettől eltekintett, amivel igen erőteljesen hozzájárult egy olyan bizonytalan helyzet kialakulásához, amelyet immáron kizárólag a polgárok rendezhetnek. Érdekes módon valóban akkor, ha nem vesznek részt a népszavazáson, s az eredménytelen referendumot követően értelmezi majd a taláros testület az alkotmány idevágó részeit.
origo.hu
Hajmeresztő szökési terv Esztergomban
