Nem annyira katonai szempontból jelentős a hét új tagállam felvétele (összesen 175 ezer fegyveressel növelik a NATO haderejét, s hadfelszerelésük is elavult), mint inkább a csatlakozás politikai hatásai miatt – vélik a megfigyelők. Egyrészt ezzel szinte teljesen befejeződött az egykori kelet-közép-európai szocialista országok integrációja a nyugati biztonságpolitikai struktúrákba, másrészt ezzel a korábbinál keletebbre tolódott a NATO súlypontja.
Jaap de Hoop Scheffer, NATO-főtitkár szerint a mostani csatlakozás „hatalmas lépés a szövetség hosszú távú célkitűzése, egy megosztottság nélküli Európa létrehozása felé. Egy olyan Európát akarunk, amelyben nem csupán a háborúk szűnnek meg, de a félelem is” – szögezte le nyilatkozatában.
A NATO 26 külügyminiszterének tanácskozása után elhangzott, a szövetség új tagjai nem akarják kivonni katonáikat Irakból. Igaz – hangzott el –, a NATO egyelőre csak apró szerepet játszik az iraki békefenntartásban, azt a Lengyelországot támogatja logisztikailag, amely Irak középső részén egy nemzetközi hadosztályt irányít.
Észtország részéről Arnold Rüütel államfő ugyanakkor kijelentette: nem akar NATO-támaszpontot a területére. A köztársasági elnök szerint Észtország saját erőből képes szavatolni belső biztonságát, a NATO-hoz való csatlakozás pedig további garanciát jelent, s kisebb ráfordítással, mint egyéb megoldások. Pénteken Atis Slakteris, az ugyancsak frissen csatlakozott Lettország védelmi minisztere is kijelentette, hogy nincs tervbe véve NATO-támaszpont létesítése országában. Szerinte most az az elsődleges feladat, hogy a NATO repülőgépei rendszeres járőrszolgálatot végezzenek a lett légtérben.

Kigyulladt a Penny logisztikai központja Veszprémben