Üvegházi „csemegék”

Malária vagy DDT? Ezt a kérdést kell mérlegelni a trópusi világ kilencven országában, ahol két és fél milliárd embert veszélyeztet a szúnyogok által terjesztett kór. A Természetvédelmi Világszervezet (WWF) szeretné elérni, hogy 2007-re az egész földön tiltsák be a DDT-t, ehhez azonban szükség lenne a fejletlen országok számára is megfizethető, hatékony helyettesítő szerre. A kipróbált vegyületek közül ugyanis kizárólag a DDT nem bomlik el a nagy melegben. A döntés nehéz, ha meggondoljuk, hogy a DDT-vel végzett szúnyogirtás nyomán a hatvanas években Indiában hetvenötmillióról százezerre csökkent a maláriás megbetegedések száma. Egyébként a szúnyogok családjába tartozó mintegy 2500 faj terjeszt betegségeket, a sárgaláztól az arbovírusokig. A WWF szakértői ugyan széles körben ajánlják védekezésként az alternatív megoldásokat, ezek azonban eddig nem hozták meg a kívánt eredményt.
Afrika és Dél-Amerika is a DDT mellett döntött, a nemzetközi kereskedelem révén azonban Európának is jut a szermaradékból a trópusi gyümölcsök, a nyers kávé, a kakaóbab vagy a Kínából érkező amerikaimogyoró közvetítésével. Az emberi zsírszövet raktározza a mérget a legjobban. E tekintetben Costa Rica és a Kongói Demokratikus Köztársaság (volt Zaire) tartja a világcsúcsot. Az 1980-as években ott az emberi zsírszövetminták 60 ppm (mg/kg) koncentrációban tartalmaztak DDT-t, ami már tíz fölött is ijesztő.
Az Amerikai Egyesült Államok és Európa területén harminc éve betiltott DDT gyártását a vegyipari cégek a fejlődő országokba, Brazíliába, Mexikóba, Indiába telepítették át, ugyanakkor Kína, az egyik legfőbb gyártó csak egyes növénykultúrákra korlátozta a DDT használatát. A kilencvenes évek közepén még tetemes mennyiségű rákkeltő dieldrint és aldrint használtak Ugandában, Pakisztánban, Nepálban. A legutóbbi felmérések szerint Marokkónak és Szudánnak vannak a legnagyobb peszticidkészletei. E hatóanyagok kétharmada kormányzati segélyek formájában érkezik az iparilag fejlett országokból. Az adományok persze nincsenek összhangban a szükséglettel: Szudánba 1992-ben több metil-bromid érkezett (éppen napjainkban tiltják be világszerte az ózonrétegben végzett rombolása miatt), mint amennyit a következő tíz évben fel tudott volna használni. Hétezer tonnára becsülik a harmadik világban felhalmozódott vegyianyag-készleteket! A már Szudánban is betiltott peszticidek lerakóhelye csupán ötszáz méterre van a gezirai csatornától és másfél kilométerre a Kék-Nílustól.
Élelmiszereink minőségét meghatározza a tisztaságuk, azaz a permetezőszer-maradványok, az adalékanyagok hiánya, valamint az életfontosságú hatóanyagok jelenléte – magyarázza Benda Judit gyógyszerész, a biotáplálkozás egyik propagátora. A modern mezőgazdaság és élelmiszeripar számára meglehetősen lényegtelen szempontok ezek. Korunkban elsősorban a termelő, a kereskedő és a feldolgozó érdekei diktálnak a mezőgazdaságnak. A termékeknek alkalmasaknak kell lenniük a gépi betakarításra, konzervipari feldolgozásra, mélyhűtésre, ki kell bírniuk a hosszú szállítást, és végül meg kell felelniük az EU előírásainak a méretet és a színt illetően. A biotermékeket vásárlók túlnyomó többsége viszont éppen a szintetikus növényvédő szerek elhagyását tartja a legfontosabbnak. Míg a biotermékek 87–97 százalékában nincs mérhető permetezőszer-maradvány, addig a konvencionálisan termelt termékek 49–68 százalékáról mondható el ugyanez. Ugyanakkor a biotermékek egy kis részében előforduló permetezőszer-mennyiség szinte soha nem lépi túl az engedélyezett legmagasabb értéket. A tej a szerves klórvegyületek maradványait mindkét termelési módnál megközelítőleg azonos mértékben tartalmazza. A bécsi Landwirtschaftlich-chemischen Bundesanstalt vizsgálatai kimutatták, hogy például a búza a szennyezett, rossz minőségű talajból tízszer annyi kadmiumot vesz fel, mint egy jó minőségű, humuszban gazdag talajból, miközben a talaj kadmiumtartalma mindkét esetben megegyezik. A növények ugyanis így próbálják pótolni a hiányzó tápanyagkínálatot. Ha azonban lehetőségük nyílik a mérgek helyettesítésére valódi tápanyagokkal, a káros anyagokat leadják. Tehát az intenzív mezőgazdaság által kizsákmányolt talaj jelentősen hozzájárul a növények környezetből származó méregtartalmának növekedéséhez.
Élesen jelentkezik ez a probléma az üvegházi kultúráknál. Ausztrál kutatók a saláta és a hagyma környezetből származó méregtartalmát vizsgálták szabadföldi, illetve üvegházi kultúráknál. Mindkét esetben a kereskedelemben kapható, mérgező nyomelemekkel szennyezett szennyvíziszappal trágyáztak. A salátafejek és a hagyma analitikai vizsgálata azt mutatta, hogy a kadmium, a réz, a mangán, a nikkel, az ólom és a cink mennyisége az üvegházi növények esetében megugrott. A jelenség magyarázata még nem tisztázott, de annyi bizonyos, hogy az üvegházi zöldségek esetében nagyobb mennyiségű környezeti méreggel kell számolni.
A hatvanas években a mezőgazdaság intenzíven kezdte alkalmazni az agrokemikáliákat, az állatok pedig terméketlenséggel reagáltak a takarmányra még azokban az esetekben is, amikor a talajt szakszerűen trágyázták. Többéves osztrák, holland és német kutatások eredményeként bebizonyosodott, hogy a csökkent tejelés és a váratlanul fellépő sterilitás a kemikáliák alkalmazására vezethető vissza. A bikák spermáinak mozgékonyságát vizsgálva egyértelmű különbségek mutatkoznak az istálló-, illetve a műtrágyával trágyázott legelőkön élő állatoknál. Ez a baj távolabbra mutat. Évek óta tudjuk, hogy a férfiak egyre rosszabb állapotban vannak, mondta a múltkoriban a neves magyar genetikus, de most már a nőknél is mind gyakoribb a korai, harmincas éveikben bekövetkező menopauza. Bár a jelenség több okra vezethető vissza, a táplálék kiemelkedő jelentőségéhez nem fér kétség. Egy 1994-es dán vizsgálat meglepő eredménnyel szolgált: huszonnyolc dán biogazdát vizsgálva megállapították, hogy spermaszámuk a duplája a dán átlagnépességének. Még egy ehhez kapcsolódó adat: Németországban ma minden ötödik házaspár akaratán kívül gyermektelen.
A kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy a rákkeltő környezeti mérgek esetében nincs ártalmatlan mennyiség, mondja Benda Judit. Az adalékanyagokból naponta rendkívül kis mennyiségeket fogyasztunk el évtizedeken keresztül – de a szervezetünk „emlékszik” az elfogyasztott mérgekre. A rák az egész emberiség számára a legveszélyesebb betegség. A pestist, a kolerát, a himlőt és a leprát sem csodaszer segítségével győzte le az emberiség, hanem céltudatos megelőzéssel, az okok megszüntetésével. Azaz a rákot sem a gyógyszeripar valamelyik csodaszerének segítségével fogjuk tudni legyőzni, hanem megelőzéssel: tiszta levegővel, méregmaradványoktól mentes élelmiszerekkel, valamint egészséges élet- és munkakörülményekkel, vélekedik a gyógyszerész.
Végezetül vizsgáljuk meg, mit is jelent a bűvös szó: egészségügyi határérték. Azt a kockázatot, amelyre az orvosok és a statisztikusok azt mondják: egymillió emberből egy, a legérzékenyebb pusztulhat el miatta. A mennyiséget átlagos testsúlyú ember átlagos fogyasztással és átlagos idő alatt venné magához. Csakhogy az átlagos ember fiktív személy. Egyes, a biogazdálkodást szorgalmazó szakemberek szerint viszont az élelmiszereinkben található adalékanyagok egymás hatását felerősítik. Még az ártalmatlannak vélt adalékanyagok is rendelkeznek a káros hatásokat felerősítő tulajdonsággal. Ugyanakkor az adalékanyagok a táplálékban található egyéb környezeti mérgekkel is erőteljesen egymásra hatnak, így a nehézfémekkel és a permetezőszer-maradványokkal, illetve az ipar által a környezetbe juttatott és a táplálékba kerülő mérgekkel.
Néhány hét múlva uniós tagok leszünk, a jogharmonizációs munka azonban már a végéhez közeledik. Sohár Pálné, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet főosztályvezetője szerint ma már nálunk is egyértelműen az EU-előírások érvényesek, ami nem jelenti azt, hogy ne maradtak volna a listán rizikót jelentő méreganyagok. Bár az összehasonlító munka során kiderült, hogy eddig sem voltunk messze Európától, mert volt, ahol mi, volt, ahol az eddigi tagországok bizonyultak szigorúbbnak, a különbség máshol, a kultúránkban van. Európában nem értik, hogyan lehet tévedésből meginni a permetszert, és azt sem hiszik el, hogy erős, még a bőrön át is felszívódó mérgeket képes valaki védőfelszerelés nélkül használni.
Vége