Az első huszonöt évben alakulnak ki azok a betegségek, illetve rögzülnek azok az önromboló viselkedési formák, amelyek a későbbiekben – valamikor a negyvenes életévek elején – krónikus betegségekké, halálokká alakulhatnak. Ám a legriasztóbb, hogy a korai életszakaszban kialakuló egészségkárosodások nagy része életvitelbeli hiányosságokra vagy rossz beidegződésekre vezethető vissza.
Az Egészségügyi Statisztikai Évkönyv 2000-ben adatsort közölt arról, hogy az ezredfordulón melyek voltak a leggyakoribb krónikus betegségek, amelyekkel születésüktől tizennyolc éves korukig orvoshoz fordulnak a legfiatalabbak. A sorköteles fiatalemberek egészségügyi vizsgálatakor egyébként nagyjából azonos krónikus betegségi sorrend állítható fel. A vezető helyen a vért és vérképzőszervi, illetve az immunrendszert érintő megbetegedések állnak. Dr. Somhegyi Annamária, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium népegészségügyi főosztályának vezető főtanácsosa azt mondja – a statisztika is ezt mutatja –, hogy ezeknek az eseteknek 80-90 százaléka vashiányos vérszegénység. A doktornő szerint e betegségcsoport ilyen mértékű jelenléte azt mutatja, milyen sok magyar gyermek táplálkozik helytelenül. A szakemberek minőségi éhezésnek hívják azt a jelenséget, amikor valaki értékes tápanyagok helyett chipsen és kólán él. Mindenesetre tény, hogy a sorköteles fiúk több mint 16 százaléka egészségét súlyosan veszélyeztető mértékben elhízott. A lányok esetében másról van szó: A fiatalok egészségügyi állapota és egészség-magatartása (angol rövidítése: HBSC) című nemzetközi összehasonlító vizsgálat szerint Magyarországon a tizenhét éves lányok 60 (!) százaléka tartja kövérnek magát – valójában százból haton van felesleg. Feltehetőleg az eszement fogyókúrázások is jelentősen rontják a fiatal korosztály vérképét. A krónikus betegségek között második helyen az asztma áll, amelyet a legtöbb esetben valamilyen allergia okoz, és tovább súlyosbítja a szennyezett városi levegő. Utána következnek a látást érintő károsodások. Nyilvánvaló, hogy ezért az adatért a mértéktelen tévézés a felelős (tízéves kor fölött a fiatalok csaknem egyharmada naponta négy óránál többet ült a tv és/vagy a számítógép előtt), másrészt pedig az, hogy a vizsgált korosztály 5–10 százaléka koraszülöttként, fejletlen szemmel látta meg a napvilágot. A koraszülések ilyen magas száma pedig javarészt szociális okokra vezethető vissza. A negyedik betegségcsoport, amely szintén több tízezer fiatalt érint, a különféle gerincdeformitásoké. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk: mozgáshiányról van szó. A rendellenességekre utaló jelek már az óvodások 62 százalékánál felfedezhetők, hogy aztán középiskolás korra a tanulók nyolcvan százaléka egészségtelenül tartsa magát. A gerinc rendellenessége azért is nagyon veszélyes, mert ennek nyomán alakulnak ki a felnőttkori porckopások és a különféle, leszázalékoláshoz vezető mozgásszervi betegségek.
A testi okokra visszavezethető egészségügyi problémák mellett legalább ekkora, ha nem nagyobb aggodalomra adnak okot azok az adatok, amelyek a fiatal korosztályok rendkívül rossz mentális állapotáról és az ennek nyomán kialakuló pszichoszomatikus megbetegedésekről szólnak.
A HBSC vizsgálatban 11, 13 és 17 éves magyar fiataloknak tették fel azt a kérdést, hogy elégedetlenek-e az életükkel. A megkérdezettek fele-harmada válaszolt igennel a kérdésre. Ezzel a negatív eredménnyel a fejlett országok listáján dobogós helyet sikerült magunknak kiharcolni, jócskán megelőzve a többi visegrádi országot. A cseh gyerekek például az első helyen végeztek, amikor azt kérdezték, szeretnek-e iskolába járni. Ezen a listán mi vagyunk az utolsó előttiek. Nem csoda, hogy a fejfájással küszködő tanulók sorában ismét az élbolyban végeztünk. Arra a kérdésre, hogy nyomasztóak-e az iskolai feladatok, már a 11 éveseknek is több mint egyharmada igennel felelt, annak ellenére, hogy nekik még 43 százalékuk érdekesnek tartja az iskolában tanultakat, miközben a 17 éveseknek csupán 18 százaléka mondta ezt. 1995-ben a szegedi orvosi egyetemen ugyancsak készült hasonló vizsgálat, amelynek eredménye szerint az egyetemista korú fiatalok többsége – mindkét nem egyformán – már beszerzett krónikus hát- és derékfájást, visszatérően fáj a feje, és rendszeressé váltak nála az alvászavarok, fáradtnak és gyengének érzi magát.
Susánszky Éva és Szántó Zsuzsa ifjúságkutatók ugyanakkor arra a következtetésre jutottak az Ifjúság, 2000 felmérései során, hogy komoly pszichés labilitásra utaló nagyfokú tünetképzés (a felsoroltakon kívül például az idegesség, tenyérizzadás, hányinger) a vizsgált korosztálynak csupán egy jól körülhatárolható, kisebb csoportjára jellemző, átlagosan minden hatodik 15–30 éves fiatalra, közülük is inkább a lányokra. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a stressz a nőkből gyakrabban vált ki pszichoszomatikus betegségeket, míg a férfiakra inkább az úgynevezett feszültségoldó viselkedésformák, például a dohányzás, az alkoholfogyasztás jellemző.
A család ebben az esetben is lehet erőforrás, de veszélyforrás is. A kérdőívekből az derült ki, hogy a szülők iskolai végzettsége és munkaköre meghatározó mértékben befolyásolja, hogy a fiatal generációk mennyire lesznek fogékonyak a mentális megbetegedésekre. Kijelenthető, hogy az alacsony iskolázottságú fizikai dolgozók gyerekei veszélyeztetettebbek. Érdekes, hogy ez igaz azokra a képzett, jómódú családokból származó fiatalokra is, akiknek az édesanyja vállalkozó. Dr. Angyal Vera gyermekpszichiáter ezt azzal magyarázza, hogy a vállalkozó mamák kiszámíthatatlan ritmusban dolgoznak, keveset vannak otthon, és ez viseli meg a gyermekeiket, akik remekül tűrik, ha az apjuk későn jár haza, de az anyjuktól stabilitást várnak. Ami az alacsony státusú családokat illeti, a doktornő szerint azért veszélyeztetőbbek, mert rengeteg anyagi, munkaerő-piaci, érdekérvényesítési kudarc éri őket, illetve sokszor nem megfelelő a családtagok közötti kommunikáció, a feszültségek feldolgozatlanok maradnak. Érthető, hogy azokban a családokban, ahol az apa és az anya együtt nevelték a gyermeküket, a lelki okokra visszavezethető megbetegedések előfordulása kisebb, mint bármelyik más nevelési forma esetében. Az állami gondozottak és a nevelőszülőknél felnövők beteggé válási esélye a többiekének a duplája.
A két kutató a családi háttér feltérképezése után a megkérdezettek társadalmi helyzetét is vizsgálta. Azt tapasztalták, hogy azok, akik nyolc általánost végeztek vagy még annyit sem, húszéves koruk körül döbbennek rá, hogy pályafutásuk megrekedt, s bár a tartós munkanélküliség mentálisan romboló hatásai még nem jelentkeznek náluk, azzal már pontosan tisztában vannak, hogy életkilátásaik mennyire kedvezőtlenek. A súlyos betegségeket okozó lelkiállapot, amelyet a pszichiátria reménytelenségnek nevez, ma már a tizenévesek körében is tetten érhető. Angyal Vera ezzel kapcsolatban megjegyezte, döbbenetes látnia: a szülők és az iskola elvárásainak következtében milyen korán kialakul az a kép a gyerekekben, hogy ha nem tanulnak, nem jutnak be a legjobb iskolákba, ezért jóvátehetetlenül lemaradnak. Mostanában gyakrabban kezel olyan általános iskolásokat, akik hetek óta nem ettek, nem aludtak a felvételik miatt, noha ez a jelenség azelőtt érettségi idején fordult csak elő, akkor is elvétve. „Minél nagyobb a verseny, annál könnyebb kiesni. Akik lemaradnak, máshol keresnek sikerélményt és olyan értékrendet, amelynek képesek megfelelni. Így aztán könnyen sodródhatnak deviáns csoportok felé” – teszi hozzá a pszichiáter.
A házastárs, élettárs elvesztése hatalmas pszichés terhelést jelent fiatal korban is, azonban – bár ebben a korosztályban az özvegyek aránya természetesen igen alacsony – azt a felmérést végző kutatók nagyon karakteresen érzékelték, hogy a haláleset feldolgozása sokkal nehezebb, mint a válásé. Még ennél is nagyobb pszichoszomatikus veszélyeztetettséget jelent a bizonytalan lakás- és anyagi helyzet, azok, akik napi megélhetési gondokkal küszködnek, jóval nagyobb eséllyel lesznek betegek, mint a gondtalanul élők.
Susánszky Éva és Szántó Zsuzsa azért tartja nagyon fontosnak, hogy a pszichoszomatikus betegségekre figyelmet fordítson a társadalom, mert e bajok vezetnek azokhoz a stressz okozta betegségekhez, amelyek a kétségbeejtően magas magyar halandóságért felelősek, és már egészen kicsi korban kijelölik, hogy kik lesznek vesztesek az életben.
origo.hu
„Még az anyák napja előtt sem hagyja ki a hazugságokat a bolond brüsszelita bohóc”
