A kettéosztott sziget

Hiába sikerült mind a tíz, az Európai Unióhoz május elsejével csatlakozott országnak az összes tárgyalási fejezet végére több-kevesebb sikerrel pontot tennie, világossá vált, hogy a közösséghez tartozás számtalan előnyéhez fűzött remények jelentős része szertefoszlott. Cipruson például a geopolitikai kihívásokon túl a három évtizedes szétszakítottság orvoslását is a csatlakozás előtti pillanatoktól várták. A kihívásokról és a jövőben rejlő lehetőségekről kérdeztük George Chacallit, Ciprus budapesti nagykövetét.

A külső szemlélő számára úgy tűnik, Ciprusnak – már csak földrajzi okokból is – talán a biztonság kérdése volt a legfontosabb, amiért az európai uniós csatlakozás mellett döntött. Ön mit gondol, milyen változásokat hoz országa számára az uniós tagság?
– Ciprus számára egy négyszázötvenmilliós piac nyílt most meg, s ez reményeink szerint nagyban elősegíti majd további gazdasági fejlődésünket. Politikai szempontból pedig valóban nagyon fontos számunkra a biztonság kérdése, amelyben az európai uniós csatlakozás sokat segíthet.
– Áprilisban egy, talán még az uniós csatlakozásnál is fontosabb döntést hoztak a szigeten, hiszen a görög közösség nemet mondott az újraegyesítésére. Ciprus lakossága valóban magára az egyesítésre mondott nemet, vagy csupán az annak kereteit meghatározó ENSZ-tervre?
– A „nem” kizárólag az Annan-tervre vonatkozott, s semmiféleképpen sem a sziget újraegyesítésére. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy korábban mindig is a görög fél volt az, amelyik előrelépést akart elérni. A másik oldalon azonban gyakran egészen más szemlélettel találkoztunk, így végül a török–ciprusi fél negatív hozzáállása eredményezte azt, hogy az újraegyesítési tárgyalások kudarcot vallottak. Pedig az utolsó Annan-terv már egyértelműen olyan irányban változott, hogy törökországi – s még csak nem is a török ciprusi – érdekeket képviselte inkább azzal a céllal, hogy a sorozatos „nem” végül „igenre” változzon. Arra azonban nem gondoltak, hogy ezzel olyan komoly aggodalmakat kelthetnek a görög oldalon, hogy végül az ő „igenjük” változhat „nemre”. Ez azonban semmiféleképpen sem győzelem egyik félnek sem, így a tárgyalásokat folytatnunk kell.
– Sokan mondják, hogy a ciprusi kérdés már régen megoldódott volna nemzetközi beavatkozás nélkül.
– A ciprusi kérdés maga is egy harmadik ország beavatkozása miatt vált problémává, hiszen a török katonák megjelenése előtt mindig is békében éltek egymással a sziget lakosai.
– Az Egyesült Államok részéről éreztek-e valamilyen nyomásgyakorlást? Elvégre Washington számára stratégiai fontosságú Ankara stabilitása.
– Tény, hogy nagyon szoros kapcsolatok épültek ki Washington és Ankara között, azt azonban nem állíthatjuk, hogy ez negatívan befolyásolta volna a rendezési folyamatot. Ami az integrációs törekvéseket illeti, Törökországnak ugyanazt az utat kell bejárnia s ugyanazokat a feltételeket kell teljesítenie, mint a többi belépőnek, hiába van oly nagy stratégiai és gazdasági jelentősége. Nekünk tulajdonképpen érdekünk, hogy egy olyan Törökország csatlakozzon az EU-hoz, amely teljesíti a koppenhágai kritériumokat és elfogadja az európai elveket. Egy életképes, kiegyensúlyozott megoldás mindannyiunk közös érdeke.