Csak politikai megoldás hozhat békét

– Nagykövet úr, az ön népe évtizedek óta háborús neurózisban él. Hogyan lehet így élni?
– A palesztin nép az egyetlen a világon, amely a XXI. században megszállás alatt él. Véleményem szerint ez forrása a világ és a térség instabilitásának. Ha a világ békét akar teremteni, akkor a közel-keleti problémát meg kell oldania.
– Ön úgy véli, hogy a világbéke megteremtése érdekében az első lépés az izraeli–palesztin konfliktus megoldása, amely a nagyhatalmak feladata. Ez azt jelenti, hogy Irak megszállása is összefüggésben van ezzel a konfliktussal? Állítólag Szaddám Huszein támogatta a szélsőséges palesztin csoportokat. Ebből következik az a feltételezés, hogy talán nem is fegyvereket kerestek Irakban, hanem megbüntették Szaddám Huszeint a palesztinok támogatása miatt.
– Ez ürügy, amelyet az Amerikai Egyesült Államok és Izrael állít. Semmi köze az amerikaiak iraki megszállásának ahhoz, hogy Szaddám Huszein támogatott-e bizonyos palesztin szervezeteket vagy sem. Más okai vannak az iraki megszállásnak, és nincs köze a palesztin konfliktushoz, de most már a két probléma összefügg. Ha az USA tudna segíteni az izraeli–palesztin kérdés megoldásában, az biztosan jótékony hatású lenne a közel-keleti helyzetre.
– Támogatott Irak palesztin szervezeteket, szélsőséges csoportokat?
– Általában a palesztin ügy a mai napig kap támogatást az arab országoktól. Arról vannak hírek, hogy Huszein azokat a családokat támogatta pénzzel, akiknek a fiai meghaltak.
– Az amerikaiak és az izraeliek viszont azt mondják, hogy a terrorizmust támogatta.
– Az Egyesült Államok és Izrael azt mond, amit akar. Szaddám Huszeinék különböző társadalmi szervezeteket, alapítványokat támogattak. Arról nincs tudomásunk, hogy konkrétan terrorszervezeteket támogattak volna.
– Milyen erőt képviselnek azok a csoportosulások, amelyeket a hivatalos Palesztin Hatóság terroristaként, terrorista szervezetként értékel?
– Vannak listák, amelyeket az amerikaiak hoznak nyilvánosságra, és az ő megítélésük számít, hogy melyiket tartják terrorista szervezetnek és melyiket nem. A palesztin hatóság viszont azokat a szervezeteket, amelyek az izraeli megszállás alatt működnek, nem tekinti terrorista szervezetnek. Függetlenül attól, hogy nekünk bizonyos szervezetekkel nézeteltéréseink vannak, mert nem értünk egyet az eszközeikkel.
– Mondana példát olyan eszközre, amellyel önök nem értenek egyet?
– Elítéljük azokat a szervezeteket, egyéneket, akik akciókat hajtanak végre izraeli civilek ellen. Egyben elítélünk minden olyan izraeli katonai akciót, amely a palesztin lakosság ellen irányul. Saronék eszkalációs politikája egészségtelen, feszült légkört hozott létre, amelyet mindkét fél megszenved. Véleményünk szerint a legfőbb okozója a palesztin–izraeli konfliktusnak a megszállás. Ha felszámolják a megszállást, akkor béke lesz. Amikor a palesztinok tüntetnek az utcákon, az nem a Hamász közvetlen támogatását jelenti, nem ilyen szemmel kell nézni a televíziós híradásokban az eseményeket. Ezek a megmozdulások az izraeli megszállás ellen irányulnak.
– Az öngyilkos merényletek nap mint nap ártatlan civilek életét oltják ki. Nemrégiben például egy izraeli, nyolc hónapos terhes anya – gyermekeivel együtt – esett áldozatul egy ilyen merényletnek. Ön mit gondol ezekről a gyilkosságokról?
– Mint mondottam, ezeket az akciókat határozottan elítéljük. Nekünk mind a két felet muszáj meghallgatni. Palesztinában mindennaposak az izraeli katonák által elkövetett háborús bűnök. Lerombolják házainkat, tönkreteszik a megművelt földjeinket, ártatlan asszonyokat, gyerekeket, idős férfiakat ölnek meg, közben falat építenek Ciszjordániában. Ezek a tettek mind ellenkeznek a nemzetközi joggal, és háborús bűnöknek tekinthetők. Hogy ezek a szörnyűségek ne történjenek meg, ahhoz tárgyalóasztalhoz kellene ülnie mindkét félnek. Csak a politikai megoldás hozhatja meg a békét.
– Az izraeliek szerint Arafat elnök az akadálya a békefolyamatnak.
– Ez az ő véleményük. Mi úgy gondoljuk, hogy Arafat elnök személye a béke megteremtésének záloga. Nagyon sokan a világban, de még Izraelben is többen mondják, hogy Saron háborús bűnös. Amikor az izraeli nép őt választotta meg miniszterelnöknek, a palesztin nép ezt tiszteletben tartotta. Éppen ezért mi is elvárjuk, hogy az izraeli kormány tartsa tiszteletben a palesztin nép akaratát, amely Arafatot elnökké választotta.
– Arra hivatkoznak, hogy az intifádát, a palesztin felkelést akkor hirdette meg Arafat, amikor már folytak a Camp David-i béketárgyalások. És ezzel ő robbantotta szét a békefolyamatot.
– Ez nem így van. Mindenki tudja, hogy az eszkaláció akkor kezdődött, amikor Saron meglátogatta az Al Aksza mecsetet, az iszlám harmadik szent helyét. Amikor Saron, aki akkor az ellenzéki Likud párt vezetője volt, bement a mecsetbe, ahol a hívők imádkoztak, óriási tiltakozási hullám indított el a palesztinok körében. Még az izraeli arab lakosság is mélységesen felháborodott. Erre a tiltakozó megmozdulásra az volt a válasz, hogy az izraeli rendőrség tüzet nyitott a békésen tüntető arabokra. A békés tiltakozó megmozdulások ezek után tovább gyarapodtak, és az izraeli katonaság erre mindig erőszakkal, fegyverrel válaszolt. A helyzet azóta csak súlyosbodott. Véleményem szerint Izrael, akármilyen óriási a katonai ereje, nem tudja ezt a problémát katonai eszközökkel megoldani. De ugyanakkor tény az is, hogy egyes palesztin szervezetek erőszakos fellépése sem oldja fel az ellentéteket.
– Ariel Saron izraeli miniszterelnök a megelőző csapásmérés jegyében célzottan gyilkoltatta meg az Izrael által terrorizmussal vádolt Jaszin sejket és Rantiszit. Felmerült az is, hogy a veszélyesnek tartott Hamász-vezetők után Arafatot is likvidálják.
– Nemcsak a Palesztin Hatóság, de az egész világ elítélte ezeket a gyilkosságokat, kivéve az Egyesült Államokat, amely tartózkodó állásponton volt. Az erőszak újabb erőszakot szül. Ezeket mi elítéljük, de ugyanakkor elítéljük az izraeli kormány egyes tagjainak nyilatkozatait is, amelyek Arafat likvidálásáról szólnak. Civilizált világban ez elfogadhatatlan.
– Ön szerint elképzelhető-e, hogy Arafat meggyilkolására is kiadják végül a parancsot?
– Bármi megtörténhet Saron kormányzása alatt. De a kérdés az, hogy mi lenne ennek a következménye? Véleményem szerint akkor nagyon messze kerülne a béke.
– Gázából ki akarják vonni az izraeli telepeseket, és a híradások szerint felmerült az a lehetőség is, hogy Gázába száműznék Arafatot. A Likud párt egy része korábban nem értett egyet Saronnak ezzel a tervével, ám a legutóbbi napok eseményei alapján úgy tűnik, az izraeli miniszterelnök képes lesz megszerezni a támogatást a tervéhez a knesszetben.
– Mi örülünk annak, ha bármelyen kis földterületről kivonulnak az izraeliek, de Saronnak ez a terve nem oldja meg a palesztinok gondjait. Számunkra az világos, hogy a világ támogatja a béketervet, amelyet a jelenlegi izraeli politika megöl. Az ENSZ és a világ többsége követeli, hogy állítsák vissza az 1967-es háború előtti állapotokat, és Izrael a Palesztin Hatósággal egyeztetve vonuljon ki a megszállás alatt lévő területekről. Nem az európaiakkal és az amerikaiakkal kell békét kötnie Saronnak, hanem velünk. Ha az izraeliek kivonulnak Gázából, annak örülünk, de nem oldja meg az egész térség problémáit.
– Az átlagnéző azt látja a televízióban, hogy az izraeliek tankokkal mennek a fegyvertelen civilek ellen, és palesztin fiatalok kövekkel dobálják meg őket. Sokan nem értik, hogy milyen háború az, ahol nem katonák csapnak össze katonákkal, hanem gyerekek állnak szemben a legmodernebb harci eszközökkel.
– A palesztin nép izraeli megszállás alatt él. A palesztin állam kikiáltásáig nem létezhet palesztin hadsereg az oslói megállapodás értelmében. Ennélfogva a palesztinok kövekkel harcolnak a megszállókkal, abban bízva, hogy a nemzetközi törvényesség győzni fog, helyreállítja nemzeti jogainkat, ami nemcsak a palesztinok, nem is csak az izraeliek, hanem az egész világ érdeke.
– Liberman izraeli közlekedési miniszter az izraeli hadsereg rádiójának adott interjújában azt követelte, hogy Izrael arabjait, vagyis 1,3 millió palesztint, a lakosság mintegy egyötödét száműzzék otthonaikból. Az izraeli kormány többi tagja ez ellen nem tiltakozott. Mi erről a véleménye?
– Az izraeli arabok létszáma 1,1 millió fő, az 1,3 milliós szám a bekebelezett Kelet-Jeruzsálem arab lakosságát jelenti. Ez törvénytelen annexió, amelyet több ENSZ-határozat elítélt. Azt meg kell jegyeznem, hogy az izraeli béketábor létszáma jelentős, de Rabin meggyilkolása után meggyengült.
– Palesztinában, Ciszjordániában, Kelet-Jeruzsálemben, Gázában összesen hárommillió palesztin él. Hogy képesek a család létfenntartásáról gondoskodni a háborús viszonyok között, ha nem járhatnak át dolgozni Izraelbe?
– Nemcsak Izraelbe, de egyik faluból a másikba sem járhatnak át. Ciszjordániából például nem tudnak átmenni Gázába és fordítva.
– A palesztin oldalon élők tudnak-e egyáltalán kereskedni?
– Azokat a palesztinokat, akik Izraelben dolgoztak, most gyakran akadályozzák abban, hogy eljussanak a munkahelyükre. Az egész palesztin gazdaság jelentős mértékben függ Izraeltől. Igaz, a palesztinok kereskednek az Európai Unióval is. Fő kereskedelmi árucikkünk a márvány, az olívaolaj és a különböző mezőgazdasági termékek. Izrael ezt a kereskedelmet is megpróbálja akadályozni, de mivel szerződésünk van az EU-val, ez nagyban segít nekünk. A palesztinok támogatják egymást a világban. Havonta kapunk segítséget az európaiaktól is. Magyarországgal is jó a kapcsolatunk. Az oktatás fejlesztésében sok segítséget kapunk a magyaroktól.
– Nem merült fel, hogy az Európai Uniót kérjék fel közvetítő szerepre? Hiszen, úgy tűnik, az amerikaiak kudarcot vallottak a közvetítői szerepkörben.
– Bár az izraeliek ragaszkodtak ahhoz, hogy csak amerikai közvetítés legyen, mi a kvartett, vagyis Oroszország, az EU, az Egyesült Államok és az ENSZ együttes közvetítésére építünk. Várjuk az amerikai közvetítői segítséget, hiszen ők tudnak legjobban nyomást gyakorolni Izraelre, de másokat is szeretnénk bevonni közvetítőknek a béketárgyalásokba.
– Van-e felmérésük arról, hogy hány palesztin gyermek esett áldozatul az intifáda meghirdetése óta?
– 2000-től körülbelül háromezren haltak meg, közülük több mint hétszáz gyermekkorú áldozat volt.
– Ha Izraellel végül sikerül megegyezniük a békéről, a Palesztin Hatóság a későbbiekben képes lesz-e arra, hogy az öngyilkos merénylőket megfékezze?
– Ha az izraeliek kivonulnak a megszállt területekről, akkor nem lesz oka senkinek arra, hogy ilyen eszközhöz folyamodjon. Mi tisztában vagyunk a felelősségünkkel.
– A kivonuláskor kikiáltják-e rögtön az önálló palesztin államot? Kérni fogják-e rögtön az ENSZ segítségét, a békefenntartó erők jelenlétét?
– A nemzetközi béketerv erről szól, de most nagyon szenved mind a két nép. Bízom abban, hogy lesz béke, mert nincs más lehetőség a két nép egymás melletti boldogulására.
– Miközben az izraeli fél azt mondja, hogy nem fogadja el Arafatot, önök ezt mégis elvárják tőlük, mondván, önök is elfogadják a demokratikusan megválasztott izraeli miniszterelnököt. Arafatot is szabad demokratikus voksolással választották meg a palesztinok elnökének?
– A magyarok is ott voltak megfigyelőként 1996-ban a választáson, amikor Arafatot 86 százalékos többséggel elnökké választották, nemzetközi ellenőrzés mellett. Tiszta választás volt. Azóta nem tarthattunk demokratikus választást a megszállás megismétlődése miatt. Mi azt akarjuk, hogy szabadon választhassunk vezetőket magunknak, de az izraeli oldal ezt nem fogadja el, megakadályoz minket ebben. Lényeges az is, hogy miközben Izrael büszke arra, hogy a Közel-Keleten demokratikusan, szabad választásokkal berendezkedett állam, aközben a megszállt területen megakadályozza egy nemzetnek a demokratikus joggyakorlást, a demokrácia fejlődését.
– A palesztin kereskedelemről már beszéltünk. Milyen az önök gazdaságának szerkezete, miben eredményesek a palesztinok?
– A kereskedelemhez és a mezőgazdasághoz értünk igazán, de vannak jól működő kórházaink, egészségügyi intézményeink is. Büszke vagyok arra, hogy a palesztin nép ilyen nehéz körülmények között is megállja a helyét. Az oktatás színvonala igen magas. Sok középiskolánk van, nyolc egyetemünk a megszállás ellenére is működik.
– Jelenleg mintegy kétszázezer menekült él Irakban, ők hazatérhetnek Palesztinába?
– Engedje meg, hogy pontosítsak: harmincötezer menekültről van szó. Ez a legnehezebb, mert az izraeliekkel kell megegyezni. Az izraeli–palesztin béke létrejötte a mi álláspontunk szerint lényegében öt pont teljesítéséből állna. Ha ebben az öt pontban megegyeznénk, akkor békét köthetnénk. Az első, hogy a leendő palesztin állam határai megegyezzenek az 1967-es háború előttivel. A második pont a zsidó telepek felszámolása. Ezek a telepesek a nemzetközi jog szerint törvénytelenül tartózkodnak palesztin területeken. A harmadik kérdéskör a vízmegosztás, a vízforrások arányos, igazságos megosztása. Nekünk az az álláspontunk, hogy Izrael jelenleg lopja a vizet a palesztin területekről. Például a Gázai övezetben 1,3 millió palesztin mellett néhány ezer telepes él, ám ennek ellenére Izrael itt a vízforrások negyven százalékát sajátítja ki. A most épülő fal nemcsak a palesztin földeket választja el egymástól, hanem a vízforrásokat is elvágja a palesztin falvaktól. Hiszen szándékosan úgy húzták fel a kerítést, hogy a vízforrások az izraeli oldalon legyenek. A megegyezés negyedik fejezete a jeruzsálemi kérdés. Kelet-Jeruzsálemet 1967-ben szállták meg az izraeliek. Erre a 242. ENSZ BT. határozat érvényes, ami azt jelenti, hogy Izraelnek ki kell vonulnia innen. Az ötödik pont is problematikus, mert rendezni kell a menekültek ügyét. Mi az ENSZ BT. 194. számú határozata alapján az igazságos megoldást szorgalmazzuk a menekültek kérdésében. Eszerint a két félnek meg kell egyeznie a probléma békés megoldásában a menekültek ügyében.
– Nem telik el úgy nap, hogy a híradók ne számoljanak be újabb és újabb áldozatokról. A múlt héten hat izraeli katona esett el Gázában. Mit tud ennek körülményeiről?
– Sajnos Izrael mindennapos gyakorlata az, hogy ürügyeket igyekszik találni a megszállt területeken lévő falvakba, városokba történő bevonulásra. Az önök által említett esetben Gáza El-Zeitun kerületébe vonult be az izraeli hadsereg. Az összecsapásnak hetven sebesültje és hat halott palesztin áldozata volt, valamennyien civil lakosok. Meghalt hat izraeli katona is. Tehát nem az a lényeg, hogy ki adta le az első lövést. A tény az, hogy az izraeli katonák erőszakkal rátörtek a palesztin településre. Ez nem hoz megoldást. Pedig a megoldás kézenfekvő: Izraelnek le kell ülnie a tárgyalóasztalhoz a palesztinokkal.