Olvasoinktol

Gróf Endre (Pécs): Szerintem Magyarországnak érvényes ENSZ-határozat esetén sem kellene benne lennie semmiféle iraki akcióban. Ugyanis annak, aki részt vett a megszállásban, még ha csak közvetve is részese a kínzásoknak, nincs erkölcsi alapja a békeküldetésben szerepet vállalni. Most eljött a Fidesz számára is az alkalom, amikor egy hibás, sőt jogilag és erkölcsileg teljességgel elítélendő politikai helyzetből – még maradandó belpolitikai veszteség és külpolitikai bonyodalom nélkül – vissza lehet vonulni. Az ellenzék nemcsak az MSZP és az SZDSZ belpolitikai játszmájában nem osztozhat tovább, de Amerika Irak-politikájában sem. Köztudomású, hogy ez a háború az amerikai gazdasági visszaesés megakadályozása, az olajlelőhelyek megszerzése és az izraeli politika támogatása céljából indult, semmi köze nincs a nemzetközi terrorizmus elleni harchoz, még kevésbé a demokráciához. Kérdezem én: milyen erkölcsi alapja van egy olyan indoklásnak, hogy majd mi is részesülünk az újjáépítés nyereségéből? A várható haszon igazolhat egy idegen megszállást? Milyen erkölcsi alapon biztosítják a feltételeket a fogolykínzásokhoz, amelyek felülmúlják a náci és bolsevik rémtetteket is?

Egy találkozó utóélete. Május 21-én a Tisztelt Szerkesztőség! rovatban jelent meg Papodi Éva aláírással az Igazságszolgáltatás kampánycélokra? című írás. A szerző bírálja a táblaelnökök szegedi tanácskozásának szervezési módját, az ott tárgyalt témákat, a résztvevők körét, és még számos egyéb kifogása is van a találkozóval kapcsolatban.
Papodi Éva azzal kezdi cikkét, hogy „a teljes magyar bírói kart felháborító találkozóra került sor szocialista párti képviselők és az újonnan létrehozott táblabíróságok vezetői között Szegeden”. Kétlem, hogy Papodi Éva beszélt volna mind a 2657 bíróval, valamint azt is kétlem, e bírák mind felháborodtak volna azon, hogy a bírósági vezetők találkoznak a jelenlegi és a volt igazságügyi miniszterrel vagy a miniszterelnökkel. A cikk írója szerint az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bíróság elnöke, valamint – a még nem is működő – táblabírósági elnökök és helyetteseik képviselték. Nehezményezi a szerző, hogy a találkozóról a magyar bírói kar, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) vagy a megyei elnökök semmit nem tudtak. Szabadkőműves módszereket említ.
Papodi szerint minden vezetőnek előre értesítenie kellene valamennyi kollégáját minden programjáról? Erre való a sajtó az ő hiteles tudósításaival. A táblaelnökök szegedi tanácskozásáról – egyetlen kivétellel – minden napilap beszámolt. Így csak e napilap olvasói előtt maradhatott titokban a találkozó.
Polgári berendezkedésű államokban a Legfelsőbb Bíróság elnöke képviseli az egész bírói kart. Ő az, aki egyúttal az OIT elnöke is, így törvényi felhatalmazás alapján, személyében képviseli az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot is. Nincs ok tehát a szemrehányásra, hogy helyettesei ott voltak-e vagy sem. Egyébként a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese mellesleg ott volt. Érdekelne az is, honnan veszi Papodi Éva, hogy a találkozó témái – az eljárási törvények koncepciója, a bírói életpályamodell, a Kúria épületének sorsa, a majdani igazgatási központok stb. – nem voltak előkészítve. Nyilván nem ismeri azt a vitaanyagot, amely az életpályamodell kidolgozásának koncepcióit tartalmazza. Ha Papodi Éva nem olvas (csak ír) újságot, az végül is a magánügye. De a bírák olvasnak, és ismerik azt a korábbi számtalan nyilatkozatot, véleményt, vitát, amelyek a Kúria épületéről szóltak.
Megtisztelő ugyanakkor, hogy Papodi Éva a választások szempontjából kiemelkedőnek tartja az igazságszolgáltatásban dolgozók közvélemény-formáló erejét. Ez különösen azért érdekes, mert – mint köztudomású – a bírák nem politizálnak, nem lehetnek politikai pártok tagjai sem. Sokan a bírák közül éppen azt fájlalják, hogy a bírák érdekérvényesítő képessége lényegesen kisebb, mint mondjuk a vasutasoké. A bírák nem sztrájkolhatnak, és szavazataik száma adott esetben olyan elenyésző, amit józanul politikai erőnek aligha lehet nevezni.
Hogy kik vesznek vagy nem vesznek részt egy-egy találkozón, az bizony sok mindentől függ. A táblaelnökök találkozóján például tipikusan a táblaelnökök szoktak részt venni. No meg az, aki képviselheti a bírói kart és annak igazgatási szervét. Minden találkozón lehet találni valakit, aki éppen nem volt ott. Pusztán ezen az alapon levonni bármiféle következtetést, különösen politikai tartalmút, több mint merészség. Némi tájékozatlanságra utal a cikkíró azon állítása, hogy a „költségvetésnek anyagilag kiszolgáltatott” bíróságok tűnnek fel rossz fényben e találkozó miatt. Az egész művelt Európában Magyarország az egyetlen, ahol olyan bírósági igazgatási szervezet létezik, amely maga készíti el, mi több, maga terjeszti a parlament elé a saját költségvetését.
Dr. Sándor Zsuzsa
OITH tájékoztatási
és sajtófőosztály, Budapest