Szervezett bűnözés és hazaárulás

Amíg az egyik korrupciós ügyből a másikba vergődik a honi baloldal, és hazaárulónak kiáltja ki Demeter Ervint, mert a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) cinkos hallgatása miatt kénytelen volt a CIA rezidenséhez fordulni a brókerbotránynak nevezett pénzmosási ügy Egyesült Államokba vezető szálai miatt, nos, addig az amerikai igazságügyi minisztérium szakértőket küldött Magyarországra azért, hogy a pénzmosás elleni harc területén szerzett tapasztalataikat osszák meg magyar rendőrökkel és ügyészekkel. Az ellenzéki politikusnak az amerikai diplomatával történt találkozójáról szóló hír nyilvánosságra kerülése után óriási hangzavar támadt a sajtóban. A kormánypárti média minden fegyverét bevetette. Politikai műsoraiban, lapjaiban Demetert a magyar ügyekről egy idegen hatalomnak árulkodó vamzerként festette le, a bulvárban pedig olyan politikai pojácaként mutatta be, aki a brókerügyben napvilágra került tények ellenére még mindig azt hiszi, hogy a forintmilliárdokat a baloldal lopta el. A találkozóról a Népszava írt a legviccesebben. A szerző szerint – aki jelezte, hogy Kern Andrástól kapott ihletet – a brókerbizottság elnöke így fogalmazhatott az amerikai diplomatának: „Pénzmosás, sikkasztás, amerikai off-shore cég, szírek, KGB-hálózat, Milosevics, amit akar. Ha kell, még a Bin Ladent is belekeverjük valahogy. Segíteni kellene így titkosszolgálatilag, mert alig tudjuk belerángatni a szocikat. Már csak a régi ismeretség kedvéért is. Hogy menjek inkább az FBI-hoz? Az meg mi: Fiatal Baloldaliak Iskolája? Isten ments… Hogy menjek a Tóth Andráshoz? Ott már voltam. Vittem magammal még két embert, de már elegen voltunk… Szóval nem tud segíteni. Understand. Akkor legalább a Nemzeti Petíciót nem írná alá?” (Bruhaha! – a szerk.)
Az amerikai igazságügyi minisztérium és a magyar bűnüldözők között egy héten át tartó tanácskozásról viszont már jóval kevesebbet lehetett hallani, olvasni, ami nem csoda, hiszen zárt ajtók mögött folyt. Az újságírók akkor szereztek tudomást a konferenciáról először, amikor már befejeződött, s a budapesti amerikai nagykövetség sajtóbeszélgetést rendezett róla. Erre valami oknál fogva a nyilvánosság képviselőinek, érthetetlen módon, csupán egy igen szűk csapata (Népszabadság, Világgazdaság, Info Rádió) kapott meghívót, amire nincs magyarázat. Hiszen a konferencián a magyar belpolitikát is érintő, igencsak áthallásos ügyekről volt szó: szervezett bűnözés, pénzmosás és a terrorizmus elleni közös fellépés. Suzanne Hayden, az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának a pénzmosással és a vagyonelkobzással foglalkozó büntetőjogásza szerint a magyar bűnüldözőknek részletesen beszámoltak arról, hogyan hoztak létre ügyekre az USA illetékes szervei különleges csapatot, ad hoc ügyosztályt. A hölgy az óriási botrányt kavart amerikai óriáscég, az Enron esete kapcsán bemutatta, miként tudják egy vállalat vezetői pénzügyi tudásukat bűnelkövetésre felhasználni, akik ellen a pénzmosás vádját is megfogalmazták, s akiktől a bűnös úton szerzett vagyont végül elkobozták, valamint azt: hogyan lehet hatékonyan alkalmazni a vádalku intézményét. A tájékoztatási diszkrimináció alá nem eső újságírók azonban nem kérdezték meg a szakértőktől, hogy az Egyesült Államoknak az FBI-t is felügyelő igazságügyi minisztériuma, a pénzmosással, szervezett bűnözéssel és terrorizmuselhárítással foglalkozó munkatársai és a magyar rendőrök, ügyészek megbeszélésein szóba került-e a K&H-ügy. Dan Aaron Polster ohiói kerületi bíró például úgy sommázta a pénzmosási ügyek tanulságát, hogy „a törvény előtt mindenki egyenlő, nem számít, kinek mennyi pénze s milyen politikai kapcsolata van”. A meghívott újságíróknak mégsem jutottak eszükbe a pénzmosási ügybe keveredett pénzintézetek. A K&H, amelynek egykori vezetői a bukott és a jelenlegi pénzügyminiszter voltak, vagy az Inter-Európa Bank, ahonnan Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök elnöksége alatt is zsákkal hordták ki a pénzt. Talán túlságosan is kézenfekvő lehetett nekik a magyar példa, azért nem voltak kíváncsiak? Ki tudja…?
Ám ha ez sem volt elég, az újságíróknak további alkalmuk is lett volna a K&H-ügyet feszegető kérdésekre. A sajtóbeszélgetésen jelen- lévő Szikszay Tibor, Nyíregyháza vezető ügyészének helyettese például arról beszélt, hogy a konferencián érdekes volt szembesülnie azzal, mennyire másként közelítenek meg egy-egy bűnügyet az USA-ban. A kiemelkedő eseteknél ugyanis minden alkalommal egy különleges csapatot építenek föl, ami a magyar büntetőeljárásban csak nagyon súlyos esetekben valósul meg. A jelen lévő újságíróknak talán érdemes lett volna fölvetni: vajon mi lehet az oka, hogy a K&H-ügyben Magyarországon mindez pont fordítva történt. Hogy nálunk a K&H-esettel foglalkozó rendőröket ellehetetlenítették, a pénzügyi felügyelet elnökét pedig durva hatalmi eszközökkel a napokban ebrudalták ki hivatalából? S talán nem elég kiemelkedő és súlyos a K&H-botrány? Azután pedig, hogy a szakértők azt is elmondták: a bankrendszert a terroristák is manipulálják, vagyis a pénzmosás elleni fellépés egyben a terrorizmus elleni harc részeként tekintendő, emiatt nemcsak azt kell nézni, honnan ered a pénz, hanem azt is, mire használják fel, nos, egy ilyen megállapítás után a hazai gyakorlatot ismerő újságíró – akár a Demetert ért hazaárulás vádját is vállalva – biztosan megkérdezte volna a külföldi hozzáértőktől: vajon mi lenne a következménye, ha manapság kiderülne, hogy egy szíriai szálakat is tartalmazó pénzmosási ügy felderítésében politikai megrendelésre a CIA keresztbe tenne az FBI-nak, s a jogszabályokban rögzített dolga helyett például azzal törődne, hogy az eset iránt leginkább érdeklődő újságíróknak a telefonbeszélgetéseit rögzíti?
Az viszont már végképp több a soknál, hogy Szikszay Tibor ezen szavai után sem bújt elő a tudósítókból az újságíró. Az ügyész ugyanis a következőket mondta: „Mindeddig a személyi felelősség megállapítására törekedtünk, s kisebb figyelmet fordítottunk a bűncselekményből származó vagyonok elkobzására. A nyomozás során kell mindent megtenni, hogy ezeket a javakat felkutassuk, s akár itthon, akár külföldön lefoglaljuk, a bíróság pedig elkobozza őket. A szervezett bűnözés elleni legfőbb csapás, ha elvonjuk anyagi alapjait, és nem tudatosulhat, hogy megéri bűnözni.” Csak nem azért nem érdeklődtek a tollforgatók a magyar vonatkozásokról, mert a kormánypártok által cselekvésképtelenségre ítélt parlamenti brókerbizottság elnöke jó úton járt, amikor azt szerette volna megtudni a CIA-alkalmazottól, vajon az NBH kért-e segítséget a K&H-ügy amerikai szálainak feltárása érdekében? Hogy az Amerikában bejegyzett Britton valódi tulajdonosairól és Schönthal Henrikről az NBH kért-e információt a CIA-tól, s az adott-e neki? Egyáltalán, ebben az ügyben az NBH kihasználja-e az együttműködés adta lehetőségeket, vagy inkább a történtek elkenésében érdekelt? Vagy hogy az ügyészség veri-e már az asztalt, mert az ügyben keletkezett összes lehallgatási jegyzőkönyvet még mindig nem kapta meg az NBH-tól?
Sajnos tényként könyvelhetjük el: az amerikai nagykövetség sajátos érdekeket képviselő sajtósainak egyre inkább kiismert gyakorlata és a hazai média említett reprezentánsai jóvoltából a honi nyilvánosság nem kaphatott választ e kérdésekre, s egyelőre nem juthat közelebb a Magyarországot is érintő, emiatt legérdekesebb részletekhez.
Az élet persze nem állt meg. Most, hogy a K&H pénzmosási botrány feltárását kicsavarták az „avatatlan” rendőrök és a pénzügyi felügyelet kezéből, az eddigi hiteltelen és cinikus kormányzati gyakorlatban érdekelt Lamperth Mónika bejelentette, hogy 2005-ig egy új – a szervezett bűnözéssel foglalkozó – szervezetet állítanak föl, a Nemzeti Nyomozó Irodát. Mindeközben a sok tekintetben lesajnált Oroszországban egy bankot már bezártak, tíz másiktól pedig épp most vonják meg működési engedélyét, mivel vezetőiket pénzmosással gyanúsítja az ottani pénzintézeti felügyelet.
Adott a kérdés: nagy tanácstalanságunkban a K&H-ügy kezeléséhez vajon nem kellene Oroszországtól is segítséget kérnünk?