Vadászidény

Olykor a Hálózat gépezetébe is kavics kerül. A Fedőneve Vári fedőnevű akció nem jött be. Pedig a maguk alacsony röptű szintjén szinte zseniálisan kiagyalták, tálalták és bonyolították. Csak arról az apróságról feledkeztek meg, hogy egy írott dokumentum még nem bizonyíték, és a gyanúsítgató minősítések láncolatából sem kerekedik ki az igazság.

Kondor Katalin megrágalmazása jó ötletnek tűnt. Remekül beleillett a jobboldali közszereplők egyenkénti levadászását célzó stratégiai tervezetbe. Jó ideje köztudott, hogy az ügynöki, besúgói múltnak csak a jobboldalon van tétje. A baloldaliak egykori besúgói szerényen eltűrik, hogy hősként ünnepeljék őket, sem gazdasági, sem társadalmi, sem politikai téren nem szenvednek hátrányt. Ha Medgyessynek eszébe jutna felállítani a gerincességügyi minisztériumot, bizonyosan egy amortizált III/III-as vezetné. Velük szemben a konzervatívok még adnak a morális értékekre, a múltbéli tisztességre, ezért a jobboldal egyik respektált alakját kikezdeni hasznos vállalkozásnak látszott. Kondor Katalin a nemzeti, konzervatív, keresztény jobboldal nagy többsége számára elfogadott, tiszteletnek örvendő személyiség, amennyiben sikerül besározni őt az ügynökváddal, az sokakban meghasonlást okozhatott volna. Az alantas ügyekre mindig akad fórum. A Népszava című, jobb sorsra érdemes politizáló napilap kapva kapott az alkalmon, hogy Kondor Katalin becsületébe gázoljon. Vérszegény bizonyítékait a lap rendszeres sulykolással próbálta ellensúlyozni. A nevében patinás nyomdatermék naponta közölt, olykor kolumnás írásokat Kondor magánemberi, szakmai múltjáról, rádióelnöki intézkedéseiről, mintha azok bármilyen összefüggésben lettek volna a feltételezett ügynöki tevékenységével. Állítólagos szakértőket vonultatott fel, akik kifejtették, hogy „lehetséges”, „nem kizárt”, „bizony előfordulhatott”. A koncepciójának ellentmondó nyilatkozatokat kiforgatta, átértelmezte, saját érdekei szerint kommentálta. Jogállami normák szerint bajban volt, hiszen kiindult egy hiányosan kitöltött, úgynevezett 6-os kartonból, de perdöntő bizonyíték, Kondor Katalin aláírt beszervezési nyilatkozata, általa adott jelentés nem állt rendelkezésére. A bíróság jogerős ítéletének indoklása szerint a Népszava a valószínűsítésig sem jutott el. Ilyen dokumentumot hiába kért a Nemzetbiztonsági Hivataltól, ami nincs, azt a nagy hatalmú hivatal sem tudta elővarázsolni. Ennek ellenére az egész ügy magán viseli a Hálózat mocskos kéznyomát. A Népszava főszerkesztőjének, Németh Péternek intellektusából aligha futotta volna ily nagy horderejű magánakcióra. Bevitte ezt a sunyi mélyütést, ám abban a biztos tudatban, hogy leléptetni nem fogják. A Népszavát helyreigazításra kötelezik, de a lap hitelének már ez sem árt. A szponzorok és hirdetők nem pártolnak el, a kevéske olvasó meg úgysem számít.

Marad viszont a szolgálat kavarta köd. Honnan kerülnek elő félig-meddig hivatalos, ám hiteltelen 6-os kartonok? Hogyan lehet előkeríteni hamis tanúzással nem vádolható, szavahihetetlen tanúkat? Meddig lehet még kétes értékű papírfecnikre hivatkozva megrágalmazni, meghurcolni embereket?
A levadászás folytatódik.