A tagok és tisztségviselők közéleti, gazdasági tapasztalatai, társadalmi elismertsége eleve olyan alap volt, amire építeni lehetett. A másik erő Lauer Editet idézve: az az erkölcsi tartalék, amely az amerikai civil társadalom működését segíti. Számos példát hoz fel arra, hogy ismeretségi körében a jobb módú amerikai polgárság mennyire kötelezettségének érzi a karitatív és kulturális tevékenységek patronálását. Ez az az erkölcsi mozgatóerő, amely a közgondolkodásban a sorsdöntő kérdésekben megelőzi az egyéni ambíciót. Ily módon teremtődött meg a szervezet hírneve, amely által bekerülhetett a washingtoni politikai döntéshozó körökbe. Adjuk hozzá mindehhez a függetlenséget biztosító pénzalapok megteremtésének képességét, az adományozás kultúráját és technikáit, az önkéntesek professzionális ügyintézését és azon információk birtoklását, hogy kik azok a személyek, akik az amerikai döntéshozatal gépezetében fogékonyak térségünk, s ezen belül a magyarság problémáira.
– A jobb megértés szempontjából rendkívül fontos lépés volt, amikor egy általunk rendezett konferencián világossá tettük, hogy mennyire eltérők a Nyugaton és a Kelet-Európában élő kisebbségek jogai és általános helyzetük. A legnagyobb kihívás számunkra az, hogy megértessük az amerikai döntéshozókkal: az önrendelkezési jog nemcsak megilleti a Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában élő történelmi magyar közösségeket, hanem amerikai érdek is. Nem destabilizáció, hanem elmaradhatatlan feltétele az említett országok demokratizálódásának és fejlődésének – utalt egy alkalommal törekvéseikre Lauer Edit. Konferenciák és szemináriumok sorát hozta tető alá az USA-ban és Magyarországon 1994 és 1998 között, amelyeken hazánk NATO-tagsága és a térségünkben lévő kisebbségek szerepét elemző kérdések szerepeltek.
Budapesten, a Duna-parti lakásban beszélgettünk, amely a clevelandi mellett az évek során második otthonává vált, s ahova egyre gyakrabban kíséri el férje, John Lauer. – Ő ízig-vérig amerikai, a magyar nyelvet ugyan nem beszéli, de az erkölcsi és történelmi értékeket felismeri, hisz nagyon melegszívű ember – jellemezte őt néhány szóban. Az is megemlítődött, hogy erdélyi útjaikon látják a nyomort és reménytelenséget, de a hitet és a reményt is. – Ezek az erdélyi, felvidéki vagy kárpátaljai utak igen szoros napirend szerint zajlanak. Megismerem az emberek hétköznapjait, jövőjét meghatározó akadályokat, amelyeket a hivatalos politikai beszámolók elfednek. Így felelősséggel lehet megítélni, hol és miben van szükség a koalíció támogatására. Ha azt látom, hogy egy erdélyi faluban élő kisgyereknek hajnalban kell kelnie, hogy egy rossz buszon eljusson az iskoláig, kézenfekvő, hogy az iskolabusz lenne a megoldás, amire ott állami forrásból semmi remény nincs. Eddig már két ilyen busz megvásárlását támogatták a koalíció tagjai és tagszervei. Sok-sok ilyen hátrány leküzdésén múlik, hogy megtarthatja-e kultúráját, azonosságát a kisebbségben élő magyarság.
A 2002-es esztendő Lauer Edit számára meghozta a Magyar Örökség-díjat.
Ez jó alkalom volt arra is, hogy számba vegye, milyen alapokat épített ki, mi az, amit elvégzett, s mit szeretne a leginkább a továbbiakban. Úgy gondolta, a szervezési, operatív ügyek intézésétől visszalép, s tevékenységében ezután az oktatásra és a kultúra támogatására összpontosít. Mint említi, az elmúlt évek tapasztalataiból azt szűrte le, hogy ez a két pont az, amely a felgyorsult gazdasági, társadalmi változások közepette is megtartója és erősítője lehet a magyarság értékeinek. Hozzáfűzi, hogy angol–spanyol szakos tanárként az irodalom, a művészetek pártolása mindig közel állt hozzá.
– Tizenhárom esztendeje annak, hogy a koalíció egyik tagszervezetén, a Kálvin-zsinaton keresztül a Kolozsvári Református Kollégium 100-120 diákjának jelképes keresztszülői szerepét és anyagi támogatását vállalták el amerikai magyar családok. Mindig is nagy dilemmánk volt, hogy mi mi lesz ezekkel a tehetséges gyerekekkel érettségi után. Ezért a programot időközben néhányan kiszélesítettük az egyetemi évekre, most a támogatás a diploma megszerzéséig tart. Az előbbiekkel és azzal az ösztöndíj-lehetőséggel, amit a magyarországi és a Kárpát-medencei egyetemistáknak írtunk ki, az a célunk, hogy segítsük a szülőföldön való boldogulást. Az egyik legszebb dolog azt látni, hogy ezek a „keresztgyerekek”, miként kezdik el szülőföldjükön az önálló értelmiségi életet.
Lauer Edit nem rejti véka alá aggályait sem. Pusztán az egyéni, a civil segítségre nem lehet alapozni a kisebbségben élő magyarok kulturális életének és oktatási helyzetének megerősítését – véli. E tekintetben is bőséges tapasztalatai vannak, hiszen a Lauer család a Kolozsvári Református Kollégium mellett segíti a pozsonyi Madách Kiadót, a Sapientia Egyetemet, Vetési László Szórvány Alapítványát, a kolozsvári Korunk folyóiratot, a Székelyföldi Társaságot, s ezzel korántsem teljes a felsorolás.
– Igen szomorú, hogy 14 évvel a rendszerváltoztatás után a határokon túl élő magyar kisebbség számára nincsenek meg azok az anyagi erőforrások, amelyek kulturális tevékenységükhöz állandó és kiszámítható hátteret nyújtanának. Nagyon szeretném, ha Romániában véget érne az a kétarcú politika, amely az egyházi javak, ingatlanok visszaadása körül zajlik. Itt nem pusztán a törvényről, a jogos tulajdonlás tiszteletben tartásáról van szó. Az egyházi javak visszaadása az ottani magyar gyermekek és fiatalok jövője szempontjából is kulcskérdés. Hiszen így több lehetőség nyílna oktatásuk támogatására, kiszélesítésére. Ami az oktatási intézményeket illeti, különösen nehéz helyzetben vannak, hiszen 2002 óta az anyaországból érkező kormánytámogatást erősen megkurtították. Az Illyés alapítvány anyagi hátterével kapcsolatos gondokat a nehezebb sorsú magyar diákok ugyancsak megsínylik. De nem csak Erdélyről van szó. Az ukrán, a román, a szlovák, a szerb kormány sem támogatja kellően az ott élő magyar kisebbségek kulturális és oktatási életét.
Férjével együtt alapította három éve a Posonium irodalmi díjat a felvidéki magyar irodalom erkölcsi és jelentős anyagi támogatására.
– A Felvidéken rendkívül pezsgő irodalmi élet van – mondja. – Az idén például száznegyven magyar nyelvű könyv jelent meg, a szerzők közül bárki beküldhette munkáját. A díjat alapítása óta húszan kapták meg. Hogy az alkotók mennyire mellőzötten dolgoztak évtizedekig, az mutatja, hogy az ottani írók és költők számára voltaképpen 1920-tól nem létezett ilyen elismerés. Őszi terveimben szerepel a szlovákiai Selye János magyar egyetem támogatása is.
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
