Mariazell és Magyarország – Egy zarándokhely emlékezete címmel közli az Európai Utas legújabb száma Kerny Terézia tanulmányát. Az írás, amely a Budapesti Történeti Múzeum, közkeletű nevén a kiscelli múzeum Mariazellt bemutató, szeptember 12-ig nyitva tartó kiállítása kapcsán született, ismerteti a kegyhely történetét, és kitér Mariazell hazai filiációira is.
„A stájerországi Mariazell kegyhelyének megalapítását a legenda… egy bizonyos Magnusnak tulajdonítja, aki nagy tömegeket vonzó térítő útjai során 1157. december 21-én elvetődött a mai Mariazell környékére, ahol egy legördülő szikla teljesen elzárta az útját. Mivel már besötétedett, meg sem kísérelte az átkelést, hanem nyugovóra tért, és a Szűzanya iránti különleges tiszteletből állandóan magával vitt fából készült Szűz Mária-szobrát egy sziklára helyezte. Ekkor a szikla ketté vált, s szabaddá vált az útja…” – eleveníti fel a szerző a kegyhely keletkezésének legendáját. Magnus, a bencés szerzetes hamarosan egy fakápolnát (cellát) építtetett a csoda színhelyén, ahol csodás gyógyulások történtek. Később, a XIII. században templom épült itt, és 1346-ban VI. Kelemen pápa búcsújáró hellyé nyilvánította Mariazellt.
„A XVII–XVIII. század a mariazelli búcsújárás virágkora…, együvé hozta és közös lelki élményben részesítette a különféle társadalmi és etnikai csoportokat” – említi a szerző, majd ismerteti a helybeli Mária-tisztelet két legfontosabb kegytárgyát, a kegyszobrot és az ún. „kincstári kegyképet”, amely az Anjouk udvarából kerülhetett Mariazellbe.
Végezetül Kerny Terézia bemutatja a kegyhely két legfontosabb magyarországi filiációját, Celldömölköt, amelyet Koptik Odó bencés szerzetes alapított 1739-ben, valamint a Zichy László adományozta kincsekből 1724-ben az óbudai szőlőhegyen épült kápolnát, amelyet a gróf özvegye, Bercsényi Zsuzsanna a „rabváltó trinitáriusok” rendjének gondjaira bízott. 1745 és 1758 között a rend emeltette a kiscelli templomot és kolostort.
origo.hu
Elkezdődött az ÁGOTA Országos Gyermekvédelmi Szabadegyetem és Konferencia
