Nagy terv, szerény eredménnyel – ekképpen foglalható össze az Asia Center rövid története. Mielőtt hozzáfogtunk volna a létesítmény eredményeiről, terveiről készülő cikkünk megírásához, fotós kollégánk a helyszínen képeket akart készíteni. Amit azonban nem engedtek meg neki.
Nézzük akkor fényképezőgép nélkül: az épület két tömbből, a keleti és a nyugati részből áll. (A helyiek csak lány- fiúépületnek nevezik az ingatlanblokkokat). A kettő között óriási a különbség: előbbiben vannak üres üzletek, míg az utóbbi kong az ürességtől.
Sétánkat a Keleti, azaz a „felkapott” tömbben kezdtük. Mindjárt a bejáratnál bazári hangulat fogadott, a ruhák a közlekedőutakon, a képet pedig vendéglátóegység mellé kihúzott kólásrekeszek színesítették. Nyitva tartás egyébként 6-tól 20 óráig, ám mégis sok üzlet már 17–18 órakor zárva van. Így a munkából a „centerbe” igyekvők már csak az elektromosan leengedett rácsokon keresztül vethetnek sóvárgó pillantást a portékákra. A bankfiók melletti élelmiszerbolt termékein elvétve találni magyar nyelvű feliratot. Így csak az eladótól lehet megtudni, hogy a nem éppen bizalomgerjesztő méregzöld színű Wangzhihe nem más, mint hagymaszósz s – egyebek mellett – nyitott kérdés marad a Hoisin szószos doboz tartalma is. A rákszirom pedig csak a csomagolásra rajzolt rákok miatt azonosítható. Az egyik közeli üzletben egykor szebb napokat látott polcon famozsarak vártak vevőre – mindhiába, mert az üzlet zárva volt, talán végleg. A bérlő nélküli üzletek gyakran csupán azért nem konganak az ürességtől, mert szeméttel vannak tele. A működő üzletekben pedig gyakran egymással beszélgetnek az eladók, némelyek a pulton pihenik ki vélhetően a vámoltatás fáradalmait. A kaszinó a központ egészétől eltérő nyitva tartással várja a vendégeket, hiszen az érdeklődők, szórakozni vágyók hajnal kettőig kockáztathatják pénzüket. És hogy miként jutnak be a vendégek az egyébként 20 órakor lezárt épületbe? Biztonsági kísérettel.
Felérve a második szintre, a helyi vendéglátás magasságaiba érünk. Az egyik gyorsétterem neve stílusosan, ha már Ázsia: Eurogrill. Az üzletben időutazáson vehet részt a vendég, hiszen a kiszolgálópult feletti dekoráción Kellemes Ünnepeket! kíván a személyzet. Csak azt nem tudni, hogy a tábla hét-nyolc hónapja köszönti ekképpen a vendégeket, vagy a következő karácsonyra készült a csengőkkel díszített felirat. Biztatásként e szinten a gyarapodás, bővülés jegyében ez olvasható: „Itt tengeri hal étterem nyílik”. Hogy mikor, azt a feliratból viszont nem lehet megtudni. Így marad a bizakodás.
Az épület –2. szintjén, a parkolóházban a lift mellett nincs kamera, úgyhogy az idebolyongó látogató magára marad. A lift melletti táblán olvasható feliratról viszont megtudhatjuk, „A lift tűz esetén nem használható”. Marad a futás, kiabálni ugyanis nem érdemes, hiszen a parkolóház e szintje ottjártunkkor teljesen üres volt. Átérve a Nyugati épületbe, rögtön visszavágyódtunk a szomszédos Keletibe. Ugyanis az üres, egykor működő üzletekben kicsiny táblákon, papírfecniken, változatos szöveggel közlik: a Pannónia utcába költöztünk, másutt „Műszaki okok miatt zárva” felirat látható. Az egyik mobilszolgáltató tevékenységére pedig már csak a cég felirata és designja emlékeztet. A Nyugati második szintjén egyetlen üzlet működött, amikor ott voltunk, egy thai masszázsszalon.
A centrum előnyei között említhetők a kereskedők által kínált termékek árai. Kérdés azonban, hogy ami ma olcsó, később a használat során nem lesz-e drága? A műszaki üzletben arra a kérdésre, mennyi garanciát adnak a 14 ezer forintos kávéfőzőre, a válasz ekképpen hangzott: az nincs hozzá! A szomszédos mindenes boltban hasonló kérdést tettünk fel, csak ott az orsóval felszerelt horgászbotok iránt érdeklődtünk. A nyelvi nehézség az eladó és a mi helyzetünket is megnehezítette. A garanciát firtató kérdésre végül az ár volt a válasz, így kénytelenek voltunk újból, az uniós vásárlók magabiztosságával nekifutni a tudakozódásnak. Az eladó, mintha összebeszélt volna a másik üzlet eladójával – azt mondta: az nincs. Jobban jártunk odébb egy cipőboltban, ahol már három hónapot ígértek a termékre. Igaz, múlt év július óta két év járna – egyebek mellett – a lábbelikre is.
Hazánk kiugróan magas fizetésimérleg-hiányához jelentősen hozzájárult a kínai– magyar áruforgalom kedvezőtlen alakulása, a tetemes, egymilliárd eurós magyar passzívum. Ráadásul a kínai cégek a magyar vámosok határozott fellépése miatt gyakran Szlovákiában vagy más uniós tagállamban vámkezeltetnek, így még a beszedett vám egynegyede sem a magyar büdzsét gyarapítja, miközben az áru végállomása hazánk.

Füstös szobák titka – ő küldte Gyurcsánynak a selyemzsinórt