A mennyiséget tekintve vélhetően nem iszunk sokkal többet, mint más európai nemzetek, azonban a magyarországi iszákosok jellemzően tömény italokat, elsősorban pálinkát isznak, és ez sokkal egészségkárosítóbb, gyorsabban öl, mint a franciák borivása vagy a németek sörimádata. A magyar felnőtt lakosság 85 százaléka rendszeresen iszik, a férfiak egynegyede, a nők hat százaléka számít nagyivónak, vagyis naponta 60 gramm alkoholnál többet fogyaszt. (Ez a mennyiség egy deci pálinkának vagy két korsó sörnek, három deci bornak felel meg.) Magyarországon minden hatodik halálos kimenetelű közlekedési belesetnél az alkohol a közvetlen kiváltó ok. Az öngyilkosságok egyharmadát ittas emberek követik el, és minden második válást az ital miatt mondanak ki. A nyilvántartott veszélyeztett gyerekek egyötödének állandóan részeg szülei miatt pokol az élete.
Igazán pontos statisztikák azonban lassan egy évtizede nem készültek a magyarországi alkoholisták számáról. Ennek számos oka van, de a legfontosabb vélhetően az, hogy a társadalombiztosító olyan keveset fizet az alkoholbetegek kezeléséért, hogy az intézményeknek nem éri meg ezt a kórismét feltüntetni, így aztán, ha tehetik, mindenféle más néven diagnosztizálják az iszákosokat. A statisztikák tüzetes vizsgálatából azonban kiderül, hogy a kórházak belgyógyászati oszályain minden harmadik ágyon „túlzott alkoholfogyasztással öszszefüggő betegség” miatt fekszik valaki. Becslések szerint az összes kórházi ápolt 12 százalékát teszik ki, és kezelésük az államnak, illetve az adófizetőknek évente legalább hetvenmilliárd forintjába kerül, de lehet, hogy az összeg ennél is jóval nagyobb, hiszen ennek sem számolt már utána régen senki. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete egyértelműen a túlzott alkoholfogyasztást jelölte meg az európai átlagtól jócskán elmaradó hazai várható élettartam okaként, a sorrend szerint egyébként valahol a hetedik hely környékén lehetünk a világ nagyivó nemzeteinek sorában.
Néhány évvel ezelőtt még viszonylag könnyen, a májcirózisos halálozás alapján ki tudták számolni azt, hogy ezer magyarból hány halt meg alkoholizmus miatt, 1995-ben pédául 1052. Manapság a drogfogyasztás és a különféle fertőző májbetegségek elterjedése miatt ezt a jelzőszámot már nem tartják igazán megbízhatónak. A Központi Statisztikai Hivatal szerint 2000-ben Magyarországon 45 ezer ember halt meg szenvedélybetegség következtében, ez az összes halálozás 31 százaléka. Elrettentő lesz a kép, ha csak a 35 és 64 év közöttiek halálozását vizsgáljuk, ugyanis 60 százalékuk ilyen szenvedély (elsősorban ivás és dohányzás) miatt hal meg!
Azért is nehezen meghatározható az a szeszmenynyiség, ami a magyarok torkán legurul, mert a házilag főzött pálinkák, otthon pancsolt, szőlőt sosem látott borok, a bögrecsárdákban kimért, ismeretlen eredetű ki tudja, micsodák rendszerint nem kerülnek a hatóságok szeme elé, így aztán a mennyiségük is kiszámolhatatlan. A hivatalos statisztika szerint 1990-ig az alkoholfogyasztás folyamatosan meghaladta a tiszta szeszben mért, egy főre jutó 10 literes éves fogyasztást. 1990-ben 11,5 litert ittunk meg, 1996-ban már csak 9,5 litert. Összehasonlításképpen ez a mérőszám a harmincas években – amikor ugyancsak nem volt könnyű az élet Magyarországon – 5,4 liter volt.
Van egy harmadik oka is annak, hogy jelenleg számottevő kutatás nem folyik az ivási szokásokkal kapcsolatosan – noha az előző kormány ideje alatt az Egészség évtizede Johann Béla programjában külön fejezetet kapott az alkohol- és drogmegelőzés –, mégpedig, hogy a droggal kapcsolatos kutatások, úgy tűnik, háttérbe szorítják az italozással kapcsolatos programokat. Az állam gyakorlatilg kivonult az iszákosmentésből, átadva a helyet az egyházi és civil szervezeteknek. 1995 óta nem lehet senkit sem kényszer-elvonókúrára küldeni, csak abban az esetben, ha „elmeállapotánál fogva saját magára vagy a környezetére veszélyes”. A rendelet megszűnte előtt is legfeljebb évi 100–150 embert utaltak kötelező gyógyulásra. A régi, legendás kijózanítóhelyek – mint például Nagyfa és Pomáz – ma már vagy megszűntek, vagy drogosokat kezelnek, a néhány megmaradt detoxikáló is súlyos emberhiánnyal küzd.
Az Anonim Alkoholisták nevű civil szervezet egyik alaptétele, hogy gyógyult alkoholista nincs, csak olyan, aki abbahagyta az ivást. Valószínűleg igazuk is van, ugyanis elvonókúra után a betegek 10–30 százaléka marad tartósan józan, a többiek visszaesnek. Bár az alkoholizmus hivatalosan betegség, a társadalom nagyobb része akaratgyengeségnek, jellemhibának tartja. Tény az is, hogy a társasági ivókat a társadalom nem ítéli el, sőt inkább az lesz nevetség tárgya, aki eltolja a poharat. Ma már a felvilágosító kampányok sem arra helyezik a hangsúlyt, hogy ne igyunk, hanem arra, hogy mértékkel, minőségi italt, lehetőleg bort.
Nem igaz az a feltételezés sem, hogy a drogfogyasztás növekedésével arányosan csökkenne az alkoholt fogyasztó vagy dohányzó fiatalok száma. Legalábbis ez derül ki az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs) keretében 1995-ben, 1999-ben és tavaly középiskolások körében végzett vizsgálatból. Hazánkban a középiskola második osztályában tanuló gyerekek egyre többet dohányoznak és isznak. Míg ennek a korosztálynak kilenc évvel ezelőtt 91,4 százaléka találkozott már az alkohollal, addig tavaly ez a szám 95,2-re nőtt. A legmegdöbbentőbb, hogy ezen időszak alatt a lányok „túlhaladták” a fiúkat, közülük hattized százalékkal többen ittak már szeszes italt.
„A vizsgált nyolc év alatt a lányoknál az előző hónapban alkoholt fogyasztók aránya egyharmaddal nőtt (45,5 százalékról 60,4-re), míg azok száma megduplázódott, akik havi hat vagy több alkalommal isznak szeszes italt” – mondta Elekes Zsuzsanna szociológus, egyetemi docens, a kutatás egyik vezetője.
Igaz, a hazai piacon is megjelentek már a könnyű alkoholos italok, az úgynevezett alkopopok, mint például a baccardi breezer, az elmúlt évben ezekből az italokból két és fél millió liter fogyott. Ezt a mennyiséget vélhetően többnyire kamaszok itták meg, bár a felmérés szerint már ebben a korcsoportban is a tömények fogyasztása dominált. A lányok ebben is kezdenek az élre törni. Míg a nyolc év alatt a középiskolás fiúknál 5,4 százalékkal, addig a lányoknál csaknem hét százalékkal nőtt azok aránya, akik a vizsgálat időpontját megelőző hónapban hat vagy több alkalommal ittak valamilyen tömény italt. Míg kilenc évvel ezelőtt a fiúk 60,8, addig a lányok 46,3 százaléka volt már részeg életében. A tavalyi évre arányuk 72,3, illetve 65,7 százalékra emelkedett. (Az előző hónapban lerészegedők aránya a fiúknál 35,5, a lányoknál pedig 25 százalék volt tavaly.)
A gyerekek 10–14 éves korukban találkoznak először az alkohollal, sokan a szülőkkel együtt isszák meg az első kortyokat. Azon középiskolások aránya szinte nem is mérhető, akik egyáltalán nem fogyasztanak szeszt. A szülők alkoholfogyasztása minimálisan hat a gyerekek „ivására”, és minden társadalmi státusú gyerekre jellemző az alkoholfogyasztás.
„A gyerekeknél ugyanúgy, mint a felnőtteknél, befolyásolja az alkoholfogyasztást a depreszszióra való hajlam, az elidegenedés érzése – állítja Elekes Zsuzsanna. – Érdekes módon az önbecsüléssel nincs igazán összefüggésben, és az objektív élethelyzettel sem.”
A magyarországi italozási szokások változása nemcsak a fiatalokat, hanem a nőket is érintette, akik az elmúlt 15 évben kezdenek felzárkózni a másik nemhez. Míg a férfiak esetében az alacsony társadalmi állás és a kvalifikálatlan munka vezet többnyire súlyos, munkaképtelenné tévő alkoholizmushoz, addig a nők esetében megfigyelhető, hogy a szociális hierarchia alján és a csúcsán állók isznak a legtöbbet. A kutatók szerint a nők ivásában bekövetkezett folyamatos növekedés a hagyományos férfi- és női szerepek felborulásával, valamint az emancipálódással magyarázható leginkább.
origo.hu
Házasságokkal is épül a hálózat Magyar Péter és főnöke körül – videó
