Lengyelország konzervatív körei nem szívesen látnának német vendéget ebből az alkalomból a fővárosban. A megszálló hitleri Wehrmacht ellen kirobbant, majd brutálisan levert fegyveres ellenállás súlyos áldozatokat követelt a mindenre elszánt felkelőktől, és a lengyel történelem egyik legnagyobb becsben tartott eseményének minősül. A megemlékezés hangulatát viszont számtalan aspektus zavarja, elsődlegesen a II. világháborút követően elüldözött német kisebbség érdekképviseletének a ténykedése. Bár a száműzöttek szövetsége (BdV) már megemlékezett a felkelésről, sokakban ezzel azt a benyomást keltette, hogy a szervezet a lengyelek fájdalmában vállalt együttérzéssel igyekszik elterelni a figyelmet a Berlinben tervezett és a szülőföldjükről elüldözöttekre emlékeztető központ létesítéséről, amelyet már eddig is határozottan elutasítottak Varsóban. Ennek az alapítványnak a jelentőségét Erika Steinbach, a BdV elnöke így foglalta össze: „Az európai történelmet annak minden változatával akarjuk őszintén visszatükrözni. Ehhez pedig hozzátartozik annak a tizenötmillió elüldözött németnek a sorsa, akik közül két és fél millió nem élte túl a megpróbáltatásokat.” A válaszról postafordultával Wladyslaw Bartoszewski volt lengyel külügyminiszter gondoskodott, mondván, a lengyeleknek a varsói felkelés „szent és nem akarjuk, hogy éppen ez a szervezet is kivegye a részét a megemlékezésből”.
Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások ismételten bizonyítják, a remények, hogy az EU-bővítés magával hozza majd a német–lengyel ellentétek csökkenését, nem váltak valóra. Sőt, a Lengyelországból annak idején száműzött családok képviselői éppen az egyesített Európától remélnek támogatást – kártérítési követeléseik érvényesítéséért elkobzott vagyonukért, házaikért, földbirtokaikért. A „porosz treuhand” jogi úton tervezi vélt igazának kiharcolását.
A gazdag szomszéddal szemben ennek megfelelően tovább növekszik a lengyelek szorongása. Lech Kaczynski, Varsó főpolgármestere huszonnégymilliárd euróra becsüli azokat a károkat, amelyeket a Wehrmacht megszállása során szenvedett el a főváros, és ennek megfelelő jóvátételt követelne – szintén bírósági úton –, amennyiben a „porosz treuhand” valóban megindítja a beharangozott jogi eljárást. Lengyel meglátás szerint a varsói felkelés hatvanadik évfordulója megfelelő esemény lenne arra, hogy a jóvátétel ezen kérdése napirendre kerüljön. Tekintettel a feszült helyzetre, nem meglepő, hogy Horst Köhler államelnök hivatalba lépését követően, elődei gyakorlatával ellentétben nem Párizsba, hanem Varsóba látogatott először, ahol arról igyekezett meggyőzni kollégáját, Aleksander Kwasniewskit, hogy Németországban egyetlen komoly politikai erő sem létezik, amely támogatná a jóvátételi kezdeményezést.
Az államfőt legközelebb a kancellár követi a lengyel fővárosban. Gerhard Schröder hasonló formában igyekszik majd megnyugtatni tárgyalófeleit, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a két országnak a kontinentális családon belül a jövőbe kell tekintenie, és nem gondolkozhatnak továbbra is a hajdani ellenségek szellemében.
origo.hu
Szaftos ítéletet mondott Gyurcsányról az internet népe
