Büntetnék a britek a fenyítő szülőt

Sokan mondják ma Angliában, hogy a lordok háza ismét bebizonyította, mennyire szükség van rá. Mások viszont a főrendi reakció újabb bizonyítékát látják a lordok döntésében, amely módosított formában fogadta csak el az alsóház új gyermekvédelmi törvényjavaslatát.

Öt évig terjedhető börtönbüntetéssel lehetne sújtani az eredeti tervezet szerint az olyan szülőt, aki kezet mer emelni elvetemült gyermekére. Vagyis ugyanúgy büntetnék azt, aki fenekére ver hatéves fiának, amiért becsúzlizta az ablakot, mint azt, aki pofon vág egy másik autóst, mert az rádudált.
A vita még folyik, sőt, növekvő szenvedéllyel. Hiszen a lordok (akiknek túlnyomó többsége ma már nem ősi nemesi család sarja, hanem kimagasló érdemeiért nem örökölhető főrendi címmel ruházta fel az uralkodó) csak módosíthatják vagy késleltethetik a törvényjavaslatot. Ha az alsóházban ülő választott honatyák és honanyák ragaszkodnak eredeti formájához, végül mégis törvényerőre emelhetik.
Az eredeti javaslat szépszámú támogatói szerint a kiskorú gyermek is teljes jogú személy, ráadásul nem tud a fizikai erőszakra fizikai erővel válaszolni, tehát még jobban rászorul emberi jogainak és méltóságának védelmére, mint a felnőtt. Van, aki azt mondja, hogy egy 80 éves nagymama, akinek a járdán teljes erőből nekibiciklizik egy 12 éves fiú, még jobban rászorul emberi jogainak és méltóságának védelmére, s e védelem leghatásosabb módja, ha egy járókelő tettlegességre vetemedik a szabálytalanul karikázó gyermekkel szemben.
Pedagógusok szerint a testi fenyítés a nevelés csődje. Ugyanezek a pedagógusok némelyik iskolában csak úgy mernek tanítani, ha a kapun belépő gyermekeket megmotozzák, és elveszik tőlük a késüket. Mások azt hozzák fel, hogy Németországban, Norvégiában, Finnországban, Ausztriában már száműzték a szülői megtorlási lehetőségek fegyvertárából a verést.
A törvényjavaslat ellenfelei felteszik azt a kérdést is, hogy mi van, ha egy rosszindulatú szomszéd vagy akár egy duzzogó csemete valótlanul vádol meg egy szülőt. Kinek
higgyen a bíró, kivált, ha mondjuk kiderül, hogy a gyermek nem ragaszkodik mindig a színtiszta igazsághoz, ami néha a legjobb családban is előfordul? Különösen, ha a szülő nem élhet megtorlással. Vagy olyan megtorlással él, ami jobban fáj, mint egy csapás a delikvens boldogabbik végére – például az, hogy egy hétig nem nézhet tévét.
A nemes lordok végül is azzal a módosítással fogadták el a törvényjavaslatot, hogy a felháborodott szülő fenyítése nem okozhat karcolást, zúzódást, színváltozást a megfenyített emberpalánta bőrén. A józan önmérséklettel kimért nyaklevesért nem jár börtön. Ily módon nem válik be az egyik napilap karikaturistájának jóslata, akinek rajzán a dühös apa térdén keresztbefektetett kisfiú kétségbeesetten ordít: „Tekintetes törvényszék!”