Földi paradicsom

Mozgalmas volt a múlt hét az Európai Unióban: most iktatták be az új parlamentet, és ami a legfőbb, a Európai Bizottság elnöke, vagyis az európai miniszterelnök megválasztására is sor került.
A valamikori portugál külügyminiszter és miniszterelnök, Jose Manuel Durao Barroso bizottsági elnökként való megválasztása nem okozott különösebb meglepetést, hiszen személyében a kormányfők már jó előre megegyeztek, és mivel egyetlen jelölt volt, a választás az európai honatyáknak sem okozott különösebb fejtörést. Barroso tulajdonképpen véletlenül lett az Európai Bizottság elnöke, miután két korábbi jelölt közül az egyiket a britek kifogásolták, a másik pedig nem vállalta el, maradt inkább luxemburgi miniszterelnök. Barroso jelölésekor elmondott emelkedett hangvételű beszédében igencsak rózsaszín jövőt festett az unió polgárai elé: „Célunk a prosperitás, a szolidaritás és a biztonság, és e tekintetben konkrét eredményeket kell felmutatnunk: az eurót, amely pénzügyi stabilitást és növekvő beruházásokat eredményez, egy egységes piacot, ami serkenti a növekedést, egy egyedülálló szociális modellt, amely segíti a legszegényebbeket és egyben az emberek változó feltételekhez való alkalmazkodását, magas minőségű közszolgáltatást, amelyhez mindenki hozzájuthat, a környezet minőségét fenntartani képes gazdaságot, és ami a legfontosabb, békét és stabilitást régiónkon belül és azon túl.”
A honatyák egy részének ez már sok volt a jóból hiszen épp nemrég történt meg a felismerés, hogy a hasonló eredményeket ígérő lisszaboni célokból (2010-re az unió a világ legfejlettebb, leggyorsabban fejlődő térségévé válik) semmi sem lesz, sőt az unió éppen az ellenkező irányba halad. Az euró sem vezetett nagyobb beruházásokhoz, az eurózóna növekedése alacsonyabb, mint a többi EU-ország átlaga, ami pedig a szociális modellt illeti, sokan elfelejtenék már.
A hajdani párizsi diákvezér, most a zöldfrakció vezetője, Daniel Cohn-Bendit egy igazán jó formában elmondott hozzászólásában a következőképen kérdőjelezte meg a dolgok ilyen módon való alakulását. „Ha hihetünk önnek, Barroso úr, mi hatalmasak leszünk, a fejlődés tartós lesz, a környezetvédelemre tekintettel lesznek, Európa erőteljes, de körültekintő és sokoldalú lesz. Röviden: öt éven belül akár nyugdíjba is vonulhatunk, mert mindenki számára megvalósul a földi paradicsom, és politikára nem lesz többé szükség.”
A honatyákat azonban mindez nem különösebben zavarta: Jose Manuel Durao Barrosót 413 szavazattal 251 ellenében a bizottság elnökévé választották.