Gorillapornó

K u l t ú r s o k k

A 21 éves Casey két éve érkezett New Orleansba. Kölcsönkérték egy másik amerikai nagyváros, St. Paul állatkertjéből. Casey ugyanis ereje teljében lévő hím gorilla, abban a reményben szállítottak át új lakhelyére, hogy majd hathatósan oldja három New Orleans-i gorillalány magányát. Olyan hathatósan, hogy netán gorillabébik formájában az állatkert is profitálhat ebből.
A hírek szerint Casey egészen összemelegedett a 28 éves Bintivel és Fanyával, valamint Binti nyolcéves leányával, Praline-nel – természetesen a New Orleans-i állatkert gorilláiról van szó. Ennek ellenére a dolog iránt, amiért gondozói átszállították St. Paulból, Casey nem mutat túl sok hajlandóságot. „Egy kicsit félénk” – szólt az állatkert egyik vezetőjének verdiktje, és a zoo nagy tudású menedzsmentje törni kezdte a fejét, miképp lehetne az amerikai standardok szerint épphogy nagykorúvá vált gorilla zavarán enyhíteni.
Ha a szexualitás hidegen is hagyta Caseyt, azt megfigyelték, hogy igen szeret tévét nézni. Az állatkertek majomházaiban nem megy ritkaságszámba, hogy efféle készüléket helyeznek üzembe a főemlősök szórakoztatására, illetve gondozóik munkájának megkönnyítésére, hiszen a televízió leginkább unaloműzésre szolgál, mármint a fogságban tartott állatok számára, akik így talán kevesebb galibát csinálnak. Az amerikai állatkert szakemberei most mégis a tévétől várják, hogy kis izgalmat visz majd a gorillák hétköznapjaiba: az állatkert korábbról rendelkezett olyan felvétellel, amelyen gorillák éltek nemi életet, és amelyet a majomház megfigyelő kamerarendszere rögzített, és azt remélik, hogy Casey a film láttán kedvet kap majd a szexre.
A szexfilmipar ma már vitathatatlanul túltermelési válsággal küszködik, minek következtében egyre extrémebb alkotások kerülnek a videotékák polcaira, úgymond egyre kontrasztosabb filmek: a kölcsönzők szerint például nagy közönséget vonz az öregemberrel enyelgő fiatal leány vagy az állatokkal közösülő ember. De semmi kétség, most a New Orleans-i állatkert viszi el a babért, hiszen övék a tökéletes állatszexfilm.
A gorillapornó.
Eric Schlosser, a nálunk is nagy sikert aratott Gyorsétteremország című könyv szerzője tavaly újabb nagyszerű riportkönyvvel lepte meg olvasóit. Amerika egyik legizgalmasabb magazinja, a bostoni Atlantic Monthly tényfeltáró riportere ezúttal azt kutatta, hogy miképpen alakultak a tiltott árukról alkotott fogalmaink az elmúlt évtizedekben, és hogy miképpen lépnek be, illetve ki a szürkegazdaságba ennek következtében egész iparágak, és hogy ez a fajta illegalitás miképpen hat vissza a tabukat meghatározó fősodor társadalomra (Reefer Madness, 2003). Schlosser a marihuána körüli viták mellett a pornóbizniszt választotta vizsgálódása tárgyául, és a tőle megszokott alapossággal interjúk tucatjait készítette el az amerikai szexipar meghatározó figuráival. Többek között egy szövetségi börtönben, röviddel halála előtt, Reuben Sturmannal is, aki a hetvenes években az amerikai pornóipar királya volt, és akit adócsalásért tettek hűvösre, miután évtizedekig hiába próbálták obszcenitással vádolva dutyiba dugni. Schlosser ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy semmi esetre sem tehetők felelőssé ezek a mogulok azért, hogy a pornó a hálószobák rejtekeiből a nappaliba költözött, hogy ma már zugáruból a legnagyobb áruházláncok és tisztes polgári vállalkozások elengedhetetlen cikkévé vált, hogy 2001-ben csak Amerikában majdnem 700 millió dollárt költöttek efféle filmekre a polgárok, „olyanok, akikről nem is sejtené az ember”.
A jelenség, mint a popkultúra egyéb válfajai, tükröt tart a társadalom elé. Ahogy a szerző megjegyzi: „A pornó bírálóinak talán nem tetszik, amit látnak, de szembe kell nézniük a furcsa, a dolgok mélyén rejlő igazsággal: néha a szabadság ára annak következményei.”
Kétségtelenül történt valami férfi és nő között a demokrácia születésének elmúlt évszázadában, amelynek feldolgozatlansága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mára társadalmunk emblémája a kukkoló lett (legyen szó szexről vagy a televíziós valóságshow-król). A társadalmi szerepek megváltozása és a női energiák felszabadítása (amelytől például a csadort előíró iszlám országok – kis túlzással – talán nem is az erkölcsöket, hanem a civilizáció építményét féltik) csak részei egy nagyobb folyamatnak, amely tulajdonképpen test és lélek két évezred óta vallott keresztény felfogásának végét jelzi. A New Age felkentjeinek kijelentéseivel szemben azonban szó sincs arról, hogy az újra felfedezett testiség következtében a dualitás helyére most valamiféle pogány egység lépne: sokkal inkább van szó olyan káoszról, ahol az ember fizikai valójával ugyanúgy nem tud mit kezdeni, mint az elmúlt kétezer esztendőben, és ezért az állati világ rejtekeiből felemeli a pornósztárt, a nőt, aki – e várakozások szerint – képes uralni és irányítani azt az alsó világot, amit e termékek fogyasztói legfeljebb csak vágyaikban bírnak.
A testi, lelki és szellemi egység elérése és helyreállítása alkimisták titkos képleteinek, bölcselők, mágusok tanításainak tárgya, mióta ember az ember. A paradicsomból való kiűzetésnek – úgy tűnik – legsúlyosabb következménye ez a tízezer éves skizofrénia, amely áthághatatlan határokat húz e különféle világok közé. A felső és az alsó, ha úgy tetszik, az állati és emberi közé.
A New Orleans-i állatkert gondozóinak ötlete szó szerint ilyen határeset: a korban uralkodó zavarodottság jele. Tudni véljük, reménykedünk benne, hogy a film hatással lesz Caseyre. De azt már nem tudjuk megmondani, hogy egy gorillából mindez pontosan mit hoz elő: az állatot vagy az embert?