A kerékpársportnak mije is a Tour de France? Világbajnoksága? Olimpiája? Mindkettő igaz is, meg nem is. Valaki egyszer így fogalmazott: a kerékpársport Tour de France-a egyszerre olimpia, labdarúgó-világbajnokság és egy hét végi krikettparti Angliában. Százéves története pedig hősi eposz. Talán egyetlen sportesemény sincs a világon, amelynek annaleseiben annyi drámát, tragikus fordulatot, heroikus küzdelmet (és krimit!), ugyanakkor azonban megmosolyogtató helyzeteket és kivételes egyéniségeket találhatunk, mint a Tour elmúlt évtizedei alatt. Találó elnevezés porfelhőlovagoknak hívni őket, jóllehet a mai utak már nem hasonlítanak azokhoz, amelyek régebben ezer veszéllyel vártak rájuk. Mondják, a Tourt a hegyi szakaszok avatták a világ egyik legnagyobb sporteseményévé. Kétségtelen, hogy ezek a szakaszok kívánták a versenyzőktől a legnagyobb próbatételt. Nem csoda hát, hogy a hősöket (a túlélőket) szinte bálványozták minden időben, Ottavio Bottecchia (az 1924-es győztes) biciklikerekei elé például rózsákat szórtak fiatal leány rajongói. De éppen ő volt az, aki különös módon végezte. Szőlőt csemegézett út közben, amikor a gazda egy kővel fejbe dobta. Így halt meg. S a gazda csak sok évvel később, a halálos ágyán vallotta be vétkét.
A Tour száz éve most egy szép album segítségével követhető nyomon. Aki szereti a kerékpársportot, a kétkerekűt, lapozzon bele, s ha már megtette, attól a pillanattól fogva a könyv rabja lesz. És nemcsak a nagyszerű képek miatt, hanem a stílus is magával ragadó, ahogy az író a történéseket taglalja. A lényeget emelve ki, a jelzőkkel operálva, az olvasó türelmét is szem előtt tartva. Az ötszörös Tour-győztes belga Merckxről például így ír Marguerite Lazell: „… csak kannibál néven emlegették. Nemcsak azért, mert felfalta ellenfeleit, hanem azért is, mert ha igazán éhes volt, egészben nyelte le őket.” A Tour nagy figurái vonulnak el a szemünk előtt, akik csak imperativusban tudtak fogalmazni, ezért lettek a versenyek győztesei, a legendárium hősei. „Vagy ebben az évben sikerül, vagy soha” (Bernard Thévenet, 1975). „Míg élek és lélegzem, hajrázok” (Bernard Hinault, ötször nyert a Touron; 1981–86).
Dicséretes a szerkesztői munka is, így aztán méltán kerülhet a magas polcra a kötet, de oda, ahol még létra nélkül elérhető.
(Marguerite Lazell: Tour de France, a verseny százéves története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 2004. Ára: 5990 forint)
origo.hu
Házasságokkal is épül a hálózat Magyar Péter és főnöke körül – videó
