Három nagy társaság uralja a közép-európai olajpiacot: az osztrák OMV, a magyar Mol és a lengyel PKN. Közülük az OMV a román Petrom bekebelezését követően messze a legnagyobbnak számít. A térségbe törekvő nyugati és orosz gigászokkal szemben azonban még az OMV is kevés. Elemzők szerint a három társaság előtt változatlanul a konszolidációs kényszer kihívása áll. Egyesülésüknek azonban egymással ütköző politikai befolyási szférák és a nemzeti büszkeség áll ellen. 2003 novemberében szándéknyilatkozat formájában jegyezte el egymást a Mol és a PKN, az egybekelésre azonban végül nem került sor. A tervet május végén jegelték. Az elemzők az egyik legjobb megoldásnak az OMV és a Mol egyesülését tekintik, annál is inkább, mivel az OMV már rendelkezik 9,1 százalékos Mol-részesedéssel. Tekintettel azonban arra a felzúdulásra, amit Magyarországon 2000 őszén ennek a pakettnek a megszerzése keltett, e frigynek is vajmi kevés esélye van.
Amennyiben hosszabb távon nem születik megállapodás a három közép-európai konszern között, az még áldásosnak is bizonyulhat részvényeseik számára. A nyugati vagy esetleg orosz olajgigászok felvásárlási érdeklődése ugyanis komoly árfolyamfelhajtó tényezőként léphet fel. Az elemzőket igazolja az a tegnapi bejelentés is, amely szerint az OMV nem zárja ki egy tőkeemelés lehetőségét a Petrom milliárdos megvásárlásának finanszírozása céljából.

Csak a személyek változnak a baloldalon, a nemzetárulás állandó