„Ember, vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen – / hordozd szívedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned / érte, hogy más legyen” – idézte Radnóti Miklós sorait egy tizenhét éves diák, a pályázat egyik nyertese. A Ráday Mihály kezdeményezése nyomán 1986-ban (akkor még más néven) megalakult szövetség Értékmentő című folyóiratában 1991-ben hirdették meg először a Gyerekek az épített és természeti környezetért című pályázatot 10–18 éves diákok számára. A feladat az volt, hogy fedezzék fel lakóhelyük híres embereit, nevezetes épületeit, ipari emlékeit, temetőit, természeti értékeit. Kutakodtak padlásokon és pincékben, a nagyobbak könyvtárakban és levéltárakban. Készítettek maketteket, képeket, szobrokat. Megtanultak emberekkel ismerkedni, tanulni és fogalmazni. Az írások színvonala fokozatosan javult. A dolgozatok rendkívül eltérő körülmények között készültek. Némelyiket gyöngybetűkkel, másokat géppel írták. Az illusztrációk néha ügyetlenek, máskor bűbájosak. De a legfontosabb az, hogy az ifjú szerzők rájöttek, tömérdek érték van a környezetükben, amelyet őrizni és védeni kellene.
Ezekből az elmúlt tizenkét évben díjazott művekből adott ki a pályázat elnevezésével azonos című könyvet a minap a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) Kovács Erzsébet szerkesztésében. Az első kötetbe negyvennégy dolgozat került bele. A kiadó két továbbit tervez.
„A KÖH nem kegyet gyakorol, amikor ezt a vállalkozást támogatja, hanem a kötelességét teljesíti” – hangsúlyozta Varga Kálmán elnök a könyvbemutatón. (A kötet nincs kereskedelmi forgalomban, kérni lehet a Város- és Faluvédők Szövetségének titkárságán, a 201-5808-as telefonszámon vagy a KÖH társadalmi kapcsolatok igazgatóságán: 224-5580.)
„Ritka kincs birtokosa vagyok” – írta az anyagból válogató Pincésné Kiss Klára, aki minden egyes dolgozatot kézbe vett és elolvasott. Winkler Gábor építész, egyetemi tanár Út menti keresztek című, három nyelven megjelent könyvéhez talált fél tucat jó munkát e témáról a gyerekek dolgozatai között. (Természetesen örömmel hivatkozott rájuk.)
De mementó is ez a kötet, mert sok minden eltűnt időközben abból, amiről a gyerekek írtak. Sok minden pedig csak évek múlva újult meg, azután, hogy a gyerekek mentették, ami menthető. Lehetőséget adott nekik ez a pályázat arra is, hogy megismerjék egymást személyesen, jelentkezzenek az 1993 óta évente mindig másutt megrendezett táborokba, ahonnan úgy kell „elriasztani” az „öregeket”, azaz a most huszonéveseket, mert szívük szerint ma is viszszajárnának.
A táborlakók vetettek vályogot Szanticskán, tártak fel katonai temetőt Esztergomban, festették ugyanott az akkor még csonka Mária Valéria híd feliratait, a kehidai Deák-kúria ablakait, dolgoztak a tarcali Andrássy-kúria felújításán, hogy csak néhány példát mondjunk. Az idei tábort Komáromban a Monostori erődben – a hadi építészet remekében – rendezték meg. A gyerekek segítenek feltárni a Dunai kapu hajdani „farkasvermét”, a kapu előtti árkot. Kigyomlálják a ciklopszfalakba nőtt agresszív növényeket. Takarítják, restaurálják a szárazföldön kiállított egykori aknászhajó belső tereit és fedélzetét. Tisztítják az erőd építésének korából való bélyeges, kézzel készített téglákat. Részt vesznek a Duna partján épített természetes védművek, illetve az egykori ágyúkat rögzítő és védő berendezések maradványainak a karbantartásában. Négy órát dolgoznak, a délután a játszva tanulásé és a pihenésé.
Biztosak lehetünk, vagy legalábbis reménykedhetünk abban, hogy ezek a diákok, akik a gyakorlatban tanulták meg, mit jelent a kulturális örökségvédelem, és évek óta dolgoznak is érte, nem fognak bemocskolni frissen festett-rekonstruált falakat, nem dobálják tele szeméttel a környezetüket, nem tördelnek ki fákat és így tovább. Sőt nemegyszer ők hívják fel a felnőttek figyelmét arra, hogy ne tegyék. Ahogy az a hetedikes badacsonytomaji diák, akit Ráday is idéz a kötet előszavában:
„Mire felnövök, nagyon szeretném, ha történelmi emlékeinket megvédhetnénk az emberi butaságtól és nemtörődömségtől. Nem szabad föladni a reményt, hogy az emberek egyszer fölismerik ezek jelentőségét. Csak nehogy elkéssenek vele.”
Ez az általános és középiskolás korosztályt is mozgósító civil örökségvédő szervezet, amely 1991-ben csatlakozott a kulturális örökségvédelem európai civil szervezetéhez, olyan feladatot lát el, amelyet a közoktatásnak kellene ellátnia. Abból azonban szinte teljesen kimarad a kulturális örökség megőrzésének és védelmének a tudatosítása. Egy-egy pedagógus persze próbál ezen segíteni, de a többségnek sem elég ideje, sem elég energiája nem jut rá. Az Europa Nostra 1999-es konferenciáján külön szóvá tették: milyen jó, hogy Magyarországon nemcsak beszélnek az épített környezet megóvásának fontosságáról, hanem a gyerekeket is bevonják ebbe a munkába. Nélkülük ugyanis bármiféle változás elképzelhetetlen.
origo.hu
Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították
