Nem tudom, száz-kétszáz év távlatából hogyan tekintenek majd arra a magyar lakosság elleni – békeidőben példátlan – támadásra, amely a múlt század ötvenes éveiben bontakozott ki a legerőteljesebben. Sőt azt sem tudom, hogy ma mennyire látjuk tisztán történelmünk e tragikusan abszurd fordulatát, de bizonyos, hogy a megértéshez és a történtek feldolgozásához mindenekelőtt megismerni és megismertetni kell a múltat. Minden kis adatra szükség van, de a rendszer sokáig titkolt és különféle módszerekkel leplezett bűneit legelőször is fel kell tárni. Nemcsak okulásul, hanem egész egyszerűen azért, mert a személyes emlékek összegyűjtésére nem lesz mindig lehetőség.
A közelmúltban Saád József szerkesztésében megjelent visszaemlékezés- és dokumentumgyűjtemény ilyen vállalkozás. A kötet a Hortobágyra kitelepített családok kálváriáját dolgozza fel. Mondhatjuk rá: megrázó, de nem ez a leginkább jellemző vonása a kötetnek. Hátborzongató kalandokat, megrendítő leírásokat olvashatunk, a brutalitás és az emberség, a féktelen gyűlölet és az önzetlen segíteni akarás megannyi példáját. Életek sokaságát tették tönkre. A társadalom új urainak a permanens háború fenntartása volt az érdekük, az általános megfélemlítés légköre, melyben mindenki retteg, mindenki bizalmatlan, ezért mindenki ellenőrizhető és irányítható.
Hogyan segíthetünk ma rajtuk – tette fel a kérdést az elhurcolt zsidók sorsán töprengő Pilinszky a hatvanas években. Nos, a költő válasza minden meghurcoltra, minden méltánytalanságra érvényes. Recskre, Hortobágyra éppúgy, mint Auschwitzra. Hogyan segíthetünk ma azon, akinek minden ingóságával együtt elvették a gyermekkorát, a családi boldogságát, a munkáját, a múltját és a jövőjét? Akit megöltek, akit kitaszítottak, akit rabszolgasorba kényszerítettek a XX. század közepén az emberségesebb társadalom megteremtésének jegyében?
Tökéletes társadalmi elégtétel persze nem lehetséges, legföljebb a hazai suta megoldásoknál jobb. A kötet azonban nem erről szól, hanem arról, ami megtörtént. Ami bűn, amennyiben megtörténhetett, és szent, amennyiben megtörtént. Mint a történelem minden botránya. „A kónyai tábor közepén ma egy kopjafa áll – fejezi be visszaemlékezését a kitelepítés borzalmának egyik szemtanúja. – Egy jel. Miért?”
(Telepessors. Szerk.: Saád József. Gondolat Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 3490 forint)
origo.hu
Rágyújtotta a férjére a sátrat egy szegedi asszony
