Az is sokat megtudhat az egy- és kétnyári, valamint az évelő virágokról, aki csak átlapozza Szántó Matild és Lászay György könyvét. Megismerhetjük, és akár ki is választhatjuk a nekünk tetsző virágokat: az információk megkönynyítik döntésünket, hogy mit válasszunk, melyik növény mire kényes, milyen igényei vannak a környezettel, talajjal, ápolással kapcsolatban. A színes képek mellett található rövid, lényegre törő ismertetések minden alapvető tudnivalót közölnek, köztük a virágok származási helyét. A megkapó nevű hegyi csucsorról például elsőre valószínűleg senki sem gondolná, hogy Dél-Amerikából származik. Igaz, a 15–20 centiméter magas növénykének magyar változata is van, a fehérgyöngy. Ugyanígy megemlíthetjük a borzaskatát, a szárnyas feketeszemet, a tündérkürtöt, a trombitanyelvet, a fülesternyét, az oroszlánszájat vagy a Kleopátra tűjét. Természetesen a lágy szárú évelőknek sem kell szégyenkezniük például a tarackoló kékgyökérrel, a lepkéket mágnesként vonzó kerti macskamentával, a téltemetővel vagy éppen a gyapjas tisztesfűvel, amely itthon sokszor nyuszifül néven ismert.
Az alapismeretek közlése mellett a szerzők nem feledkeznek meg a jó tanácsokról, ötletekről sem. Bevezetőjükben kitérnek a növények szaporítására. Képet kaphatunk a palántanevelésről, a virágágyak talajának előkészítéséről és nyári gondozásukról, valamint a virágszínek jelentőségéről is. Az egynyári dísznövények nagy mennyiségű virágot növesztenek, sőt gyakran az egész növényt virágok borítják, ezért elsősorban a színek érvényesülnek. A színválasztás mellett megismerkedhetünk a virágágyak formáival, az egységes és a vegyes ágyások kialakításával. Ha a könyvekben foglaltak szerint széppé varázsoljuk kertünket, rossz emberek nem lehetünk.
(Szántó Matild: Egy- és kétnyári virágok; Lászay György: Évelő virágok. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították
