Az itteni meleg fürdő (Buda erről híres) padlata márvány, s a forrás, amely táplálja, olyan bő vizű, hogy azzal, amit hagynak elfolyni, két lőpormalmot és egy gabonamalmot hajtanak. A tóban, ahol ez a meleg forrás ered, állítólag van hal, ha ez igaz, elmondhatjuk róluk, hogy félig megfőnek, de békát is láttam benne. Maga a legnagyobb fürdőmedence vize olyan forró, hogy azonnal verejtékezni kezd tőle az ember, és igen sokan használják. Mielőtt még szemügyre vehetnéd, már benn is találod magad egy négyszögletű termemben, ahol mindkét oldalon ablakok vannak, de fölülről is szűrődik be világosság; a padlóból fekvőhelyek emelkednek ki, amelyeket gyékénnyel és szőnyeggel fednek be, hogy fürdés után ott pihenjenek. Középen hely van hagyva a közönséges emberek ruháinak, s a terem körben tele van aggatva kötényszerű ruhákkal, amelyeket a fürdőzők magukra vesznek, s amelyekkel az ott kiszolgáló emberek látják el őket, akik míg amazok fürdenek, kitisztítják a csizmájukat vagy a cipőjüket, olyan módon, ahogy ezt a törökök csinálni szokták. Ha a látogatók már eleget fürödtek és újra felöltöztek, egy szőnyeggel takart emelvényen ül a pénzbeszedő, s kéri tőlük a jussát, ami szinte jelentéktelenül csekély összeg.
De hogy visszatérjek a városra (mert a fürdő a városon kívül található), Buda jelenleg olyan leromlott állapotban van, hogy ha Nagy Szulejmán feltámadna, megváltoztatná, visszavonná azt a véleményét, miszerint ez a világ legszebb városa. Ami pedig a könyvtárat illeti, a vezér megengedte, hogy megtekintsük, de ami hajdan a világ csodája volt, mert ezer ritka és jól megválogatott kötettel bírt a keleti egyház kiváló szerzőitől, most módfelett szánalmas egy hely, nagyon is eltér a hírtől, s a régi fénytől, amely körülvette, mert az a pár könyv, ami még itt van, alig vagy egyáltalán nem használható, szinte teljesen elpusztították a molyok, a patkányok és a por.
(…) Budával szemközt (ahol egy hollandus, egy hozzánk tartozó festő, aki lázban megbetegedett, beleugrott a Dunába, s bele is fulladt) van Pest romos városa, egy kis ferences kolostorral és néhány szegény kereszténnyel, akik gyakran ki vannak téve a törökök sértéseinek és zaklatásainak, különösen hogyha azok bort ittak. Ezt ugyan tiltja törvényük, mégis sokan megszegik, különösen a fiatalabbak, mivel úgy gondolják, hogy büntetésük a halál után ugyanakkora lesz, akár keveset, akár sokat isznak; így hát ha egyszer belekóstoltak a borba, rendszerint sokat isznak belőle, s nincs, ami ettől visszatartaná őket. Hallottam egy öreg töröktől Konstantinápolyban, akinek mikor egy pohár bor volt a kezében, s inni készült, először is hangosan fölkiáltott. Mikor megkérdezték, miért tette, azt felelte, hogy figyelmeztette a lelkét, bújjon el a test valamelyik zugában, vagy tűnjön el egy időre, ne fertőződjön meg a bortól, amit inni fog.
A következő hely Baja (Waia) volt, majd Mohács (Mohachz), ahonnan láttuk Szekcső (Zetzchuy) várát, a kiváló Pálffy-család ősi fészkét. Ez az utóbbi város nagyon végzetes volt Magyarország számára, itt veszett ugyanis el Lajos király (Lodowick), akinek halála felől különböző dolgokat beszélnek.
A síkság, ahol a csatát megvívták, mintegy fél angol mérföldnyire van magától a helységtől, széles, nincsen rajta erdő, és más természeti akadályoktól is mentes, csak a szelíd Csele (Carassus) folyik a közepén, oly lassan, hogy a felszíne szinte meg se rezzen. Erre menekült a király, akinek az éjszaka sötétsége és az üldöző ellenségtől való félelem nem adott elég időt arra, hogy földerítse és kitapasztalja az ingoványos gázlót; lova belerohant, és elesvén megfojtotta a királyt fegyverzete súlyával. Azt mondják, hogy a nemesség nagy része, hat püspök, 10 000 lovas és 12 000 gyalogos pusztult el ebben a csatában, amelynek emlékére Szulejmán, aki jelen volt mint szemtanú, egy fából való alkotmányt emeltetett; ez ott áll mind a mai napig, de most már csupán arra szolgál, hogy menedéket nyújtson a nap hevétől menekvő állatoknak.
(Henry Howard magyarországi utazása 1665-ben. In: Angol és skót utazók a régi Magyarországon, 1542–1737. Argumentum Kiadó, 1994)
origo.hu
Ez nem ellenzék, hanem vírus, amit le kell gyűrni
