A bruttó nemzeti összterméken (GDP) belüli részesedés csökkenését, az agrár-külkereskedelmi mérleg romlását, a foglalkoztatottak számának jelentős csökkenését, ugyanakkor a teljesítmény, versenyképesség jelentős javulását jósolja a magyar mezőgazdaságnak az a titkos kormányjelentés, amit még a tavasszal készített a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM). Agrárjólét, de csak keveseknek – derül ki abból az elemzésből is, amelyet Az agrár- és vidékfejlesztés nemzeti stratégiája címmel közel háromszáz szakértő állított össze és bocsátott társadalmi vitára a közelmúltban. A tanulmányt készítő Nemzeti Agrárkerekasztal és az ott felállított bizottságok munkájában az ellenzéki pártok küldöttei, valamint az egyéni gazdálkodókat reprezentáló legnagyobb érdekvédelmi szervezet, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) képviselője nem vett részt, ezért a kiadott stratégiában szereplő megállapítások többek szerint meglehetősen felemásnak mondhatók.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) az ezredfordulón általános mezőgazdasági összeírást végzett, melynek során 960 ezer egyéni gazdaságot rögzítettek, valamint 8400 olyan társas gazdaságot, gazdasági szervezetet mértek fel, amelyek agrártevékenységgel foglalkoztak. Tavaly a KSH ismételten elkészítette az ágazatról szóló statisztikáját, amely drámai változásokat mutatott. A majd egymillió egyéni gazdaságból már csak 766 ezer – közel kétszázezerrel kevesebb – volt talpon, és a gazdasági szervezetekből is nyolcszáz tönkrement.
Ez a folyamat félelmetes sebességre kapcsol, ha hinni lehet az agrár- és vidékfejlesztési stratégia előrejelzésének. A vitaanyag ugyanis a következő tíz évben várható változásokat elemezve fehéren feketén megállapítja: a jövő birtokszerkezetét mindössze 80-100 ezer életképes árutermelő magángazdaság és 6-7 ezer társas agrárvállalkozás határozza majd meg. A dokumentum más helyütt arról szól, hogy főként a kiegészítő tevékenységként gazdálkodó kisparasztok mennek majd tönkre. Emellett a versenyképességet segítő támogatásokban csak a potenciálisan életképes üzemek részesíthetők, mert az észszerű szelekciós folyamat nem akadályozható meg. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a stratégia alkotói lemondtak arról a közel 600 ezer emberről, aki előrejelzésük szerint a következő évtizedben kikerül a magyar mezőgazdaságból.
Az első csapás az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) szerint a magyar állattenyésztést éri majd, különösen a tej-, a sertés- és a baromfiágazatot. Nemcsak az ötvenezer, emiatt munkanélkülivé váló család sorsa aggasztó, hanem az a – szinte visszafordíthatatlan – piacvesztés, amit a csődhullám következtében elszenved a honi agrárgazdaság. A tehenészetek közül durván minden harmadik tönkremegy, ugyanez vonatkozik a hazai tejfeldolgozókra is. Az eredmény: tejgazdaságunk úgy visszaesik (40 százalékos mértékben), hogy nettó importőri pozícióba kerülhetünk. Ami azt jelenti, hogy a hazai áru mennyisége már belpiacunk ellátására sem lesz elegendő. Az AKII szakértői megállapítják: a túltermeléssel küszködő korábbi EU-tagországok tejtermékei feldolgozottságuknak és minőségüknek köszönhetően itthon egyre sikeresebbek, emellé társul az olcsó áruval a hazai piacra betörő szlovák és cseh import. A termelői tej ára alacsony marad, az agrártüntetések által kiharcolt literenkénti 72 forint helyett tartósan 64–67 forint körül alakul. Ez a fő oka annak, hogy 15 ezer, tejtermeléssel foglalkozó család – ha tud – más elfoglaltság után nézhet majd.
Az uniós sertésáru mennyisége is számottevően növekedhet a hazai boltokban. A harmadik országokból érkező termékek vámszintje számottevően csökken. Élesedik a verseny, visszaesik az ár a hazai piacon: a hizlalás négy-hat éves, elhúzódó hullámvölgybe kerül. A sertésnél elveszítjük nettó exportőri helyzetünket. Az AKII ebben az ágazatban az egyéni gazdaságok 18 százalékának, a társas vállalkozások 32 százalékának csődjét, a termelés 27 százalékos csökkenését valószínűsíti, 8 ezer család veszítheti el jövedelmét. A legnagyobb összeomlást mindezek mellett a baromfiágazat szenvedi el, ahol az okok szinte ugyanazok. Komoly fenyegetést jelent az uniós tagországokból tömegesen érkező csirke- és pulykacomb, melynek következménye itt is a nettó importőri pozíció. A termelés közel fele – 48 százaléka – kerül veszélybe, az egyéniek 64 százaléka, a társasok 46 százaléka kényszerülhet a csirketartás befejezésére. Nagyon sok emberről: 27 ezer családról van szó. A három állattenyésztési ágazat zsugorodása évi 16,4 milliárd forint adó- és járulékbevétel-kiesést okoz az államkasszának, nem beszélve a munkanélküli-segély, az elbocsátások 13,6 milliárd forintra becsülhető összegéről. A hazai takarmánygabona harmadára nem lesz vevő. A kieső hazai vállalkozások helyét az agrártárca kutatóintézete szerint a külföldi tőke veszi át, amely jóval kevesebb bérmunkásnak ad majd kenyeret.
Ezeknek a gondoknak a gyökerét Franz Fischler, az EU mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős főbiztosa elsősorban abban látja, hogy az új tagországokban kettős gazdálkodási struktúra figyelhető meg: a nagyon nagy és rendkívül kicsi gazdaságok egyszerre vannak jelen. A kisgazdaságoknak más jövedelemforrásokra is szükségük van ahhoz, hogy ne szegényedjenek el – vélekedett az unió agrárminisztere egy szófiai konferencián elhangzott előadásában, ahol a közös európai mezőgazdasági politika várható változásairól adott számot. A kicsik bevételeinek kiegészítésére Franz Fischler egyértelműen az erre létrehozott második pillért – a vidékfejlesztési támogatásokat – jelölte meg, amelynek az a hivatása, hogy a gyengéket megerősítse, és szerepet kínáljon nekik a vidéki táj és a falvak megőrzésében. Ebből a forrásból az agrárgazdálkodók által végzett – új munkahelyeket biztosító – társadalmi szolgáltatásokat honorálják, ami világosan jelzi, hogy a mezőgazdaságra nemcsak a piac törvényei érvényesek, hanem emellett olyan szociális és környezetvédelmi szereppel is bír a földművelés, állattartás, amelynek a vidéki emberek jövője szempontjából meghatározó szerepe van. Brüsszel belátta, hogy a profitnak nem érdeke a falvak fenntartása, a tőke abban érdekelt, hogy minél kevesebb gazdaság állítsa elő az agrártermékeket. Ez próbálja ellensúlyozni a vidékfejlesztési támogatás, amelyhez mindössze húszszázalékos önrészt kér tagállamaitól az EU, évi hétmilliárd eurót viszont a központi kassza fizet. A keret a főbiztos bejelentése szerint – a versenyszféra rovására – fokozatosan bővül, a 2006-tól 2013-ig tartó következő költségvetési időszakban a második pilléres források 25 százalékos növekedésére lehet számítani.
A mezőgazdaság szerepének átalakulását, a vidékfejlesztés fontosságát a magyar agrárium stratégiájának szánt vitaanyag is hangsúlyozza. Ángyán József, a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének igazgatója szerint viszont az a baj, hogy a szólamok szintjén már megkapta az uniós agrárpolitika jövőjét jelentő terület hazánkban is a megfelelő rangot, a gyakorlat és a konkrét elképzelések azonban teljesen ellentmondanak ennek. Az igazgató úgy véli, a színfalak mögött szűk, néhány ezer fős szakmapolitikai elit és a hazai agrártermelők 5–10 százalékos rétegének tőkeérdekeit szolgálják a keveseknek jólétet, sokaknak munkanélküliséget kínáló agrárstratégiai elképzelések. Ezt jelenti valójában a szektorsemlegesség elve, amelyet az agrárkormányzat és a féloldalassá vált agrárkerekasztal hangoztat. A szemünk láttára zajlik a kolhozlétből éppen csak kiszabadult, éledező kis- és középbirtokok pusztulásának, a vidék kiürülésének és a tőkés nagybirtokrendszer kialakulásának folyamata. S a stratégiai vitaanyag azzal, hogy az agrárfoglalkoztatottak számának 600 ezer fős csökkentését köntörfalazás nélkül felvállalja, ezt a folyamatot támogatja.
Elgondolkodtató fejlemény, hogy miközben a stratégiát kidolgozók a fő kérdésekben egyetértettek, nem jutottak dűlőre a birtokpolitikai ajánlások körül, ezért azokat egyelőre kivették a vitaanyagból. Az előzetes tervezetekben viszont érdekes megállapítások szerepelnek. A legfigyelemreméltóbb: a vitaanyag is kimondja, hogy a települések határában elkerülendő a monopolhelyzetet eredményező nagybirtokok egyeduralkodóvá válása. A hozzá vezető út, a letelepedés, a helyben lakás követelményének előírása, a gazdaságok méretének korlátozása viszont csak az előzetes tervezetekben szerepel. A vitaanyagból mindez kikerült azzal, hogy a részletes ajánlásokat a kerekasztal még egy alkalommal megtárgyalja majd. Ugyanakkor az előzetes anyagokban arról is olvashatunk, hogy az egyéni gazdaságoknál fel kellene oldani a következő években az egy fő által birtokolható földterület háromszáz hektáros vagy hatezer koronás felső határát. Éspedig azért, mert földvásárlás tekintetében a csatlakozást követő hetedik év után a magángazdaságok egyenlő elbírálás alá esnek a gazdasági társaságokkal. Kérdés viszont, hogy a méretkorlátozások feloldása hogyan egyeztethető össze a falvakat körülölelő monopóliumok megakadályozásának szándékával.
A vidékfejlesztés fontosságának hangsúlyozásán túl érdemi konkrét javaslatokat nemigen olvashatunk a dokumentumokban arról, hogy a versenyszférában munkájukat vesztő vidéki embereket hogyan lehet bent tartani az agráriumban, vagy milyen más megélhetést találhatnak maguknak a falvakban. Szociális kérdésnek nevezi a stratégiai vitaanyag ezt a problémát, amit összkormányzati kérdésnek jelöl meg, a javaslatok között pedig legfőképp a korai nyugdíjazás és a földért életjáradékot program folytatása szerepel. Az agrárkerekasztal végső plenáris ülése elé került tervezetben még szerepelt egy sajátos megfogalmazás, miszerint az agrártermelésből kiesőknek „menekülési útvonalakat” kell kínálni, ám a vitára bocsátott változatból ez már kimaradt.
A földből élők közérzetén a kormányzati szándékokat tragikusnak tartó szakemberek szerint csak egy nemzeti érdekeknek és egyben az uniós reformnak is megfelelő vidékpolitika javítana. Amelyik a magyar társadalom jövőjét előbbre valónak tartja a nagytőke érdekeinél. S ennek szellemében próbál megoldást találni a versenyszféra által kivetett több százezer agrár-munkanélküli sorsára.
Kálvária. Az unió jóváhagyta, életbe lépett a Nemzeti vidékfejlesztési terv (NVT) – jelentette be Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a múlt heti kormányülés után a sajtónak. A terv 2006-ig 192 milliárd forintos forrást jelent, amelynek nyolcvan százalékát Brüsszel folyósítja majd. A hazai második pilléres támogatások a mostani bejelentésig jókora kálvárián estek túl, ami Koppenhágában kezdődött azzal, hogy a csatlakozó tíz új tagállam közül mi kértük a legkevesebb vidékfejlesztési támogatást az országnak. Tavaly ősszel elmarasztalást kaptunk Brüsszelből az NVT kidolgozásának késlekedése miatt. A márciusi titkos kormányanyag már a tizenkettedik változatról szólt, és a hónap közepére ígérte a végső tervezetet. Akkoriban röppentették fel civil szervezetek a hírt, hogy az agrártüntetést lezáró megállapodás vállalásainak fedezetét részben a vidékfejlesztési pénzek megkurtításával teremtené elő a szaktárca. Ezt a miniszter cáfolta, és nem is került sor rá. Ugyanakkor a tervből még két változat készült, és a később ígért június közepére sem született meg az uniós jóváhagyást nyert anyag. A múlt hónapban brüsszeli szakértők érkeztek a minisztériumhoz, amikor újból kiszivárgott egy értesülés a második pillér jelentős csökkentéséről, csak most a SAPARD-támogatások javára. Ettől a tervétől pár nappal később elállt a szaktárca. Időközben lemondott Kis Zoltán, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára, aki lépését elsősorban – a vidékfejlesztési támogatások részeként kezelt – agrár-környezetvédelmi program körüli kudarcokkal indokolta. Lapunknak adott interjújában célzott arra, hogy a földművelésügyi minisztérium le akarta beszélni az ökogazdálkodásról a programban részt vevő gazdákat. Híre ment annak is, hogy az NVT bukdácsolása miatt a biotermelők egy része még egy fillér támogatást sem kapott ebben az évben, többen pereket fontolgatnak. A kálvária legutolsó stációja az volt, amikor Szanyi Tibort, az FVM politikai államtitkárát leváltották vidékfejlesztési kormánybiztos pozíciójából, ami világosan tükrözte az NVT készítése körüli zűrzavart. A most életbe lépett terv pályázatait várhatóan csak ősszel hirdetik meg. Szakemberek szerint idén már nem jut el a pénz a termelőkhöz. Az FVM-nél azonban még biztosak abban, hogy behozható a lemaradás, és ebben az évben mindenki kézhez kapja a vidékfejlesztési támogatást.
