Slágerek keletről

Moldova köztársasági román fiútrió alkotta meg a nyár popslágerét, legutóbb pedig ukrán lány nyert az eurovíziós dalfesztiválon. Az orosz Tatu-lányokat már megismerte (lassan el is feledi?) a világ, egy kolozsvári ikerpár pedig bugyuta dalocskával keresett fontszázezreket tavaly Londonban. A nyugati popkultúra keletről szorul vérfrissítésre, csak az a kérdés, hogy tartós marad-e a trend, avagy múló divat tanúi vagyunk.

2004. 07. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

O-Zone – ezt a nevet egy hét alatt tanulták meg a magyar tinédzserek, akik a zenetévé slágerlistájának harmincnegyedik helyére tolták fel az első héten a Magyarországon debütáló dalt. A „Dragostea din tei” már meghódította az olasz, a spanyol, a francia és a német listákat, ahol több hétig volt az első helyen. Az együttes ezzel olyan sztárokat előzött meg, mint a tinikedvenc Britney Spears vagy Beyonce annak ellenére, hogy a dal szövegéből egy szót sem érthetnek a rajongók, ugyanis románul énekelik. A csapat különben nem jutott volna ki a nemzetközi piacra, ha számukat nem koppintják le Olaszországban élő román zenészek.
A tulajdonképpen értelmetlen című szám (a „Dragostea din teit” hibásan fordítják hársfaszerelemnek, mert szó szerint „szerelem a hársfában” vagy „szerelem a hársfábólt” jelent) tavaly egynyári sláger volt a román tengerparton. A szezon múltán aztán el is feledték volna, ha az ügyeletes román szépség, az énekes tévésztár Paula Mitrache nem visz magával egy lemezt Olaszországba, ahol felkérést kapott videoklip készítésére. A hölgy nem volt szívbajos, ott dolgozó román zenészekkel (akiket Haiducii, vagyis betyárok néven mutatott be) a slágerlisták élére futtatták fel a lemezen talált dal remixelt változatát. A lopás hamar kiderült (ráadásul az együttes neve is foglalt már Romániában, hiszen évek óta működik egy hasonló nevű zenekar Bukarestben), de a szerzőnek tulajdonképpen hálásnak kell lennie a plágiumért, mert enélkül a feledés homályába veszett volna szerzeménye. A botrányos kisajátítás után viszont az O-Zone csak Olaszországban százezer eurós szerződést köthetett egy kiadóval, és a zenészek természetesen polgári pert is indítottak a belőlük meggazdagodott epigonok ellen.
Nemcsak a dal története, hanem a háromfős moldovai csapat életútja is érdekes. A frontember, Dan Balan heavy metal zenésznek indult Chisinauban, és nem volt hajlandó Moszkva felé tekingetni, körömszakadtáig ragaszkodott a román nyelven való énekléshez. Zenei credójához azonban nem volt ennyire hű: amikor észrevette, hogy a nyugati típusú „nyálas” fiúzenekarok iránt jóval nagyobb a piaci igény, megalapította az O-Zonét, ahova beválogatotta egy néptáncegyüttes nagybőgősét és egy névtelen orosz rockegyüttes moldovai tagját. A fiúk megtanultak énekelni és táncolni, s az átképzés anynyira sikerült, hogy első lemezükből otthon hatvanezer példányt adtak el. Mivel a hazai lehetőségeket hamar kimerítették, a huszonegy és fél milliós román piacot célozták meg, ahol szerencséjükre nem volt a hetvenes évekre hajazó, Modern Talkingra emlékeztető, dallamos diszkózenét játszó együttes.
A nemzetközi debütálás után az O-Zone-dal hetek alatt sláger lett Francia- és Spanyolországban is – utóbbi helyszínen még az epigonok is indultak a remixszel, de az eredeti győzött –, hogy aztán a német és a holland piacon is taroljon. A lemezeladásokat azóta százezrekben mérik, és euróban kapják értük a jogdíjat, az együttes naptárában pedig megszaporodtak a meghívások. Európa után Mexikó, India, Líbia és Argentína tinédzserei kíváncsiak rájuk annak ellenére, hogy a fiúk kizárólag románul hajlandók énekelni (igaz, nincs ellenükre, hogy számaikat mások lefordítsák).
A „Dragostea din tei” egyértelműen a nyár slágere lett, a világhálót ellepték a rajongói oldalak (már magyarul is van ilyen), a három fiú naponta ad interjút a világ nagy zenetévéinek. A dal sláger lehet Magyarországon is, ugyanis a zenetévé egyre gyakrabban játssza a klipet, és a rádiók kívánságműsoraiban sűrűn lehet hallani, amint a „cuki román fiúk” dalát kérik. A szám mindenképpen zenetörténelmet ír itthon is, mert román nyelvű nóta korábban soha nem került be a magyar rádiók, tévék kívánságműsoraiba.
A szöveg színvonala miatt fanyalgóknak az együttes vezetője felajánlotta: kétszázezer eurót ad nekik, ha bebizonyítják, hogy egy popsláger szövegének bonyolultnak kell lennie. Ő csak fülbemászó dallamot akart és könnyen megjegyezhető refrént, ezért döntött a „nu ma, nu ma iei” viszonylag egyszerűen megjegyezhető, ám nehezen lefordítható mondatnál. Aki ennél összetettebb mondanivalóra vágyik, az „zárkózzon be a fürdőszobájába a bonyolult szövegeivel” – javasolta.
A moldovai fiúk sikerének volt román előzménye a nemzetközi piacon: tavaly a kolozsvári balettintézet két növendéke édesanyját látogatta meg Londonban, amikor az ambiciózus anyuka benevezte őket egy zenei tehetségkutató versenyre. A legenda szerint a Cheeky Girls (szemtelen lányok) világslágerré lett dalát az anyuka a fellépést megelőző percekben az öltözőben írta. A szöveg szabad fordításban mindössze ennyi: mi vagyunk a szemtelen lányok, s ha ti szemtelen fiúk vagytok, akkor megérinthetitek az alfelünket. Az egyszeri sikerről sokat elmond azonban az a tény, hogy az angol Channel 4 nézői tavaly nagy többséggel a nemzetközi zenei élet legrosszabb dalának szavazták meg a Cheeky Songot, de hát ez kevéssé érdekelte a lányokat, akik dúsgazdag, irigyelt popsztárként térhettek haza Kolozsvárra.
A román könnyűzene különben a kilencvenes évek végén indult robbanásszerű fejlődésnek. Míg Ceausescu diktatúrájában csak a Korda György – Balázs Klári páros produkcióira emlékeztető sanzonokat engedélyezett a politikai cenzúra, ma már négy zenetévé is működik az országban (például huszonnégy órás román nyelvű adása van a Music Televisonnak is). Filmes szempontból kitűnő minőségű klipeket készítenek a gombamód szaporodó zenekaroknak, amelyek többnyire a világban befutott tiniegyüttesek klónjai. Moldovának különben az igényes zenében is van nemzetközi sikerre esélyes együttese: az etnorockot játszó Zdob si Zdub (amelyet a bálványosi szabadegyetem résztvevői is láthatnak július végén) sokak szerint jobb, mint a Kusturica-filmekből megismert Goran Bregovic.
Egyébként a nemzetközi poppiacra Kelet-Európából nem csak a románoknak sikerült betörniük: az idén jókora meglepetésre az ukrán Ruslana nyerte az eurovíziós dalfesztivál Törökországban megrendezett döntőjét. A rosszmájúak szerint azért, mert a műsor során az énekesnő – és nem kevésbé csinos tánckara – talán túl sokat is megmutatott magából, de mások szerint valóban páratlan hangja van a Északkeleti-Kárpátok túloldaláról érkezett talentumnak. A leszbikusságát kiváló piaci érzékkel lebegtető orosz lánypár, a Tatu sikere talán leáldozóban van, de a tavalyi nemzetközi slágert, a Sedam dana című dalt jegyző horvát Karma együttesben a menedzserek szerint még benne van a sikeres folytatás. A nemzetközi piac magyar slágergyárosaira még várni kell: legutóbb Sebestyén Márta népdalfeldolgozására, a Szerelem, szerelemre figyelt oda a világ, de ez elsősorban egy Athony Minghella-filmnek, Az angol betegnek volt köszönhető. A világzene kategóriában ugyan magasan jegyzik a felvidéki magyarokból álló Ghymest, a Muzsikást, és egyre elismertebb az After Crying és a Balkan Fanatik is, de az általuk játszott muzsika rétegzene, nem hallható a diszkókban vagy a nagy üdülőhelyek partijain.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.