Magyarországon a szélenergia nem ügy. Pontosabban nem úgy ügy, mint a nyugat-európai országokban, hiszen míg a fejlettebb államokban immár lakossági tiltakozások kísérik az újabb beruházásokat, addig idehaza a legtöbb terv még az engedélyeztetési eljárás bürokratikus labirintusában bukdácsol. Pedig a környezetbarát zöld energia termelése egyre fontosabb tényezővé válik, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az egy hónappal ezelőtt tartott Megújuló energia, 2004 világkonferencia, amelyen százötvennégy ország energetikai vezetői s közel száz miniszter vett részt. A nemzetközi tanácskozás alapgondolatát Gerhard Schröder vetette fel még a 2002-ben Johannesburgban tartott Fenntartható fejlődés elnevezésű csúcskonferencián, így nem meglepő, hogy a megújuló energiával foglalkozó összejövetelen épp Schröder kancellár jelentette be a fejlődő országoknak szánt félmilliárd eurós hitelalap létrehozását. Mindez azt jelenti – legalábbis a konferencia elnöke szerint –, hogy megkezdődött a megújuló energia korszaka, s 2015-ig a fejlődő országokban ilyen forrásokból egymilliárd ember energiaellátását fogják biztosítani. De nemcsak a harmadik világ profitálhat az ágazat megerősödéséből, hanem a fejlett országok is, hiszen Németországban már manapság is 120 000 ember ténykedik a zöld energiához kötődő, hatmilliárd eurós iparágakban. Kérdés persze, hogy a megújuló energia korszaka vajon Magyarországon is idejében beköszönt-e, vagy lemaradásunk tovább fokozódik?
– A megújuló energiák bővülő hasznosítása az energiapolitika egyik fő célkitűzése. De az Európai Unió is előírja a zöld áram termelésének növelését 2010-ig, s az EU a tagországokra lebontva konkrét célszámokat is megállapított. Esetünkben ez 3,6 százalék, amelynek elérésében a szélenergia hasznosítása fontos és kikerülhetetlen – mondta el Poós Miklós, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) osztályvezetője, aki szerint azt is látni kell, hogy a zöld energiához kapcsolódó technológia széles körű elterjedése, illetve annak hazai gyártása, építése nemcsak energetikai, hanem jelentős nemzetgazdasági, foglalkoztatási hasznot is hozhat.
A GKM osztályvezetője úgy véli, hogy a megújuló energiára fordítandó összeg pontos meghatározása az év vége előtt elkészülő Nemzeti megújuló stratégiában szerepelhet, a tárca mindenesetre mintegy 150 milliárd forintra becsüli a teljes megújuló áramtermeléshez kapcsolódó beruházások összköltségét.
– Mivel a Magyarországon megvalósuló, a szélenergia hasznosításával foglalkozó beruházásokat energetikai szempontból sem a GKM-nek, sem a Magyar Energiahivatalnak – amely „normál” esetben az erőműveket engedélyező, szabályozó hatóság – nem kell engedélyeznie, a minisztériumnak nincs a tervezett építkezésekről hivatalos listája – állítja az osztályvezető. – A beruházások mindegyike egyébként is magánfinanszírozásban valósul meg, esetenként bizonyos állami támogatással, ami korábban közvetlen, vissza nem térítendő támogatást jelentett, ma pedig leginkább a ki nem bocsátott szén-dioxid értékesítését a nemzetközi piacon.
A szaktárca ugyanakkor természetesen több honi beruházásról is tud, a befektetők többek között Kisigmánd, Károlyháza, Tét, Rácalmás, Ostffyasszonyfa és Sopronkövesd mellett terveznek szélparkokat. Igaz, az viszont ma még kérdéses, hogy ezen elképzelések közül melyek valósulhatnak meg a közeljövőben. A Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. (Mavir) azonban már készíti elemzését, amelyben a szakemberek arra a kérdésre keresik a választ, hogy a magyar villamosenergia- rendszer jelenlegi felépítésében hány darab nem szabályozható, vagyis véletlenszerűen termelő szélerőművet bír el nehézség nélkül. Minden szélerőmű vagy szélerőműpark telepítésénél figyelembe kell venni ugyanis, hogy a hálózatra kapcsolódás vagy szélcsend miatti leválás nem okoz-e műszaki, ellátási problémát.
A szélerőművek építésének azonban nem csak energetikai akadályai lehetnek. Több európai országban, így a szomszédos Ausztriában is a lakosság már tiltakozik az újabb szélparkok létesítése ellen.
– A szélerőmű is hatást gyakorol a környezetre, azonban ez a hatás összemérhetetlenül kisebb, mint a hagyományos erőműveké – véli a GKM illetékese. – Általában a vizuális hatást és a hangkibocsátást szokták az ellenzők emlegetni. Ám érdemes kettéválasztani a nyugati és hazai tiltakozásokat. Nyugaton több mint tízezer szélerőmű működik, így egyre nehezebb olyan helyet találni, ahol senkit sem zavar egy-egy újabb szélpark. Ezért ott ma már a tengerre is telepítenek ilyen létesítményeket. A hazai „ellenállás” viszont elsősorban az újdonságtól való félelmen alapul. A Magyarországon üzemelő hat darab szélkereket nehéz a környezet tönkretételével vádolni. Bár korábban olyan – meglehetősen naiv – véleményt is lehetett hallani, hogy a Balaton-felvidékre telepített szélfarm megfogná, leállítaná a balatoni szelet – szögezte le Poós Miklós.
Eleinte a 2001 tavaszán átadott kulcsi szélerőmű miatt is aggódtak a helybéliek. Amikor a létesítmény egy alkalommal elromlott, a kulcsi polgárok az elviselhetetlen hangokra panaszkodtak, bár az üzemeltető a hiba észlelését követően azonnal leállította az erőművet. Később pedig attól féltek a helyiek, hogy egy komolyabb üzemzavar miatt esetleg elszabaduló szélkeréklapátok súlyos károkat okozhatnak az ingatlanjaikban. Az aggodalmak túlzottnak bizonyultak, olyannyira, hogy immár a közeli Rácalmáson is hasonló létesítmény felépítését tervezik. De nincs új a nap alatt, Dániában például húsz esztendővel ezelőtt harcolták meg az energetikusok ugyanezen küzdelmeiket. Az északi országban még azt is be kellett bizonyítaniuk az illetékeseknek, hogy a szélkerekek forgása semmiféle káros hatást nem gyakorol az anyaméhben fejlődő magzatokra. Korábban az ellenzők ugyanis állították, hogy a forgómozgásból keletkező rezgéseket a magzatvíz közvetíti, így a szélerőművek környezetében élő terhes nők akaratlanul is veszélyeztetik megszületendő gyermekeik egészségét.
Az első, az újdonságtól való félelmek fázisán való túllépésre utal, hogy a magyar és külföldi gazdasági csoportok sorra jelentik be szélerőműpark-építési szándékukat. Ír befektetők a Bakonyba építenének először egy, majd esetleg több szélerőművet. A Zirccel együtt öt balatoni település által határolt 400 hektáros területen 20 milliárd forintból valósulna meg a beruházás – adta hírül néhány hete a Magyar Távirati Iroda. Az írek a kísérleti mérőtornyot már üzembe helyezték. Ha az egy évig tartó mérések kedvező adatokkal szolgálnak, akkor az elképzelések szerint 35–40 egyenként 80, illetve 100 méter magas széltornyot állítanának fel a kiszemelt területen.
De szélerőműparkot építene Békés város határában is egy magyar beruházó. A Goodwind Kft. ebbéli szándékáról Pataki István, Békés polgármestere nyilatkozott. A tervek szerint a várostól nyugatra, néhány száz méterre a település közigazgatási határától 35–40 darab torony fejlesztene elektromos áramot. Az írekhez hasonlóan a honi cég is több hónapon keresztül figyeli a térség szélviszonyait, s a megfelelő eredmények ismeretében kezd csak hozzá a tényleges fejlesztéshez.
Törökszentmiklós viszont három széltorony felépítésére kapott ajánlatot. A budapesti székhelyű Eurowind Hungary Kft. a település délnyugati részén, a 46-os út mellett húzná föl egyenként 100 méter magasságú széltornyait. Tavaly a törökszentmiklósi képviselő-testület már elvi hozzájárulását adta a 4,5 megawattos szélerőműpark létesítéséhez, a Hortobágyi Nemzeti Park engedélye és egy önkormányzati rendelet hiánya miatt azonban fél évnél is többet csúszhat a szélerőművek az idén nyárra tervezett üzembe helyezése.
A háromtornyos szélerőműpark összteljesítményét egyébként 4,5 megawattra, élettartamát 35 évre tervezik. Ezzel a teljesítménnyel a város számára szükséges energia mintegy egyharmadát termelik meg, amit azonban Törökszentmiklós közvetlenül nem tud megvásárolni, csak a területi áramszolgáltató hálózatán keresztül. A beruházó előzetes számításai szerint a széltornyok által termelt áram eladásából évente 220 millió forintos bevételre tehetnek szert, amely esetben a befogadó település ötmillió forint iparűzési adóra számíthat.
A bonni konferencia, amelyet június elején rendezett meg Németország a megújuló energia hasznosításának kérdéskörében, és amelyen 150 ország küldöttei vettek részt, óriási lökést adhat a megújuló energiaforrások terén folyó fejlesztéseknek.
A Nemzetközi Energiahivatal (IEA) felmérései szerint 1990 és 2002 között a szervezet 26 tagállama évi 900 millió dollárt költött a megújuló energiaforrások kutatására. Ez az összeg messze elmarad attól a 2,6 milliárd dollártól, amelyet ezek az államok az 1980-as csúcsévben fordítottak ilyen célra. Talán ennek tudható be, hogy az utóbbi tíz évben a megújuló energiaforrások részesedése az energiatermelésből szintén visszaesett: több energiát termeltünk ugyan ilyen formában, de a megnövekedett igények miatt ez arányaiban kevesebbet jelentett a hagyományos módszerekkel előállítottal szemben. Érthető, ha a konferencián megkongatták a vészharangot, s ennek hatására majd minden ország vállalta, hogy a víz, a szél, a nap és a biomasszából származó energiára nagyobb gondot fordít. Ugyanakkor a konferencián azt is rögzítették: az eltérő földrajzi viszonyok miatt nincs általános recept, amelyet minden ország egyformán követhetne. A szélenergiáról mindenesetre már bebizonyosodott: nemcsak tiszta, de versenyképes is az olyan hagyományos energiahordozókkal, mint amilyen a szén, hiszen – figyelmeztettek Bonnban – a szén ára rengeteg olyan rejtett költséget, állami szubvenciót tartalmaz, amely nélkül aligha lenne kifizetődő felhasználni az erőművekben.
Mindenesetre a tanácskozás nyomán több pénz áramlik majd az alternatív technológiák kifejlesztését célzó kutatásokba – nem utolsósorban a harmadik világ energiagondjainak orvoslása érdekében.
Magyarországon a kormány vállalása szerint 2010-re 3,6 százalékra kell emelni hazánkban a megújuló energiahordozók arányát. A gazdasági vezetés elképzelései szerint azonban ehhez nem a százszázalékosan tiszta energiaforrások szerepét kell megerősíteni, hanem biomassza- (gyakorlatilag fatüzelésű) erőműveket kell építeni. Több ilyen beruházás már megindult, a legnagyobb biomaszsza-erőmű Pécsett kezd termelni augusztusban. Fával tüzelnek már Ajkán, Kazincbarcikán, Mátészalkán, Szigetváron és Papkesziben – főleg a távfűtés biztosítására –, és hét további városban, Ajkán, Balassagyarmaton, Kazincbarcikán, Körmenden, Pécsen, Szentendrén és Szombathelyen tervezik a biomasszára való átállást.
A gazdasági minisztérium szerint a fatüzelésű erőművek jóval környezetbarátabbak a fosszilis energiahordozót égetőknél, mert igaz ugyan, hogy károsanyag-kibocsátásuk nem jelentéktelen, de szennyezésük új erdőtelepítésekkel leköthető.
Egyes szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy akár húsz–harminc százalékkal is növekedhet a tűzifa kitermelése Magyarországon a kormányzat ösztönzésére országszerte megkezdődő biomasszaerőmű-beruházások miatt. Miközben Nyugat-Európában biomasszán elsősorban mezőgazdasági hulladékot értenek, nálunk szinte kizárólag az állami erdőgazdaságok keményfáival számol a szakma, ami különös helyzetet eredményezhet: a hazai gyakorlatban a biomassza kifejezés a feldolgozóipar számára értékes faanyag felhasználását, elégetését jelenti majd.
