Tusnádi köszöntés: Egészséget, autonómiát!

Három hónap telt 1990 fekete márciusa után, amikor az első bálványosi tábort megszervezték fiatal magyar politikusok és romániai – magyarok és románok vegyesen – barátaik. Akkor ez több volt, mint bátorság: az etnikai konfliktus után égető szükség volt a görcsök és fóbiák nélküli román–magyar párbeszédre.
Az első táborban még mindenkinek volt saját sátra, a rövidnadrágos politizálást követő bulik pedig tábortüzek mellett zajlottak. A próbálkozás hagyománnyá érett, a publicisták már bálványosi folyamatról kezdtek beszélni, amit az sem zavart meg, hogy a tábor – miután kinőtte a helyet – pár kilométerrel arrébb költözött. A nevét (vagy annak egy részét) magával vitte, ugyanis hivatalosan bálványosi tábor ma is, de a résztvevők zöme csak Tusványosként emlegeti.
Egy évvel a költözés után, 1998-ban megtörtént a csoda: a valamikori táborlakók jó része immár felelős kormányzati pozícióból érkezhetett meg a tusnádfürdői kempingbe, hiszen Bukarestben és Budapestben is pártjaik voltak kormányon. A szabadegyetem műhelyei katalizátorai voltak a két ország közötti együttműködés fejlődésének, hiszen itt beszéltek először azokról a dolgokról, amelyek akkor álomnak minősültek, mára azonban megvalósultak vagy épp most folyik a megvalósításuk: a Nagyvárad–Brassó autópálya, romániai magyar egyetem, kormányszintű stratégiai együttműködés, erdélyi magyar televízió és egyebek.
2000 óta diáktáborként is működik a rendezvény. Azóta nemcsak politikusok, közéleti emberek és újságírók, hanem diákok és érdeklődők ezrei kíváncsiak a programokra. A polgári körök megjelenésének köszönhető Erdély-divat óta gyakorlatilag megtelt a tábor, hiszen már a második naptól szabályozni kellett a gépkocsibehajtást a kemping területére. A magyarországi szervező, vagyis a Pro Minoritate Alapítvány munkatársa, Tárnok Mária szerint az idén a tavalyinál másfélszer többen, huszonöt-harminc ezren vettek részt a programokon. Abból pedig volt bőven, hiszen a nagysátorban napjában háromszor akadt munkájuk a tolmácsoknak, emellett tizenkét műhelyben és számtalan más helyen várták a látogatókat. A regisztrált résztvevők között egyre nagyobb arányban találunk anyaországiakat – már tavaly többen voltak, mint a helyiek –, de ebben az évben sokan jöttek Nyugat-Európából is. Az esemény vonzerejére jellemző, hogy más jellegű hivatalos delegációk is ehhez igazítják programjukat: a táborban írták alá például a testvérvárosi szerződést Harkány és Tusnádfürdő polgármesterei.
Tusványos felnőtt: van napilapja és sajtóirodája – ahol szombat délig százhatvan újságíró regisztráltatta magát –, gyermekjátszóháza és filmklubja, nagy sikerű színházi előadásai és szerepjátékai. Vannak kávézók és borkóstolók, sportversenyek és vizespóló-bajnokság a lányoknak, hogy a nagy sikerű koncerteket ne is említsük. Idén több premier is volt: először lépett fel, de több ezer ember tetszését nyerte el az etnorockot játszó moldvai Zdob si Zdub, a magyarországi Emil. RuleZ! alternatív zenekarnak pedig ez volt az első fellépése az anyaország határain túl. És ne felejtsük el a legnagyobb dobást, az utolsó napi Ákos-koncertet, ahol több mint tízezren tomboltak az Erdélyben soha nem látott fény- és hangtechnikát felvonultató igényes muzsikára. A közönség igényességére jellemző, hogy Nagy Feró nemzeti érzelmű rockműsora ugyanakkora sikert aratott, mint a többször visszatapsolt, hagyományos erdélyi vonós tánczenét játszó szászcsávási cigányzenekar.
A tábor nagy előnye – mondták sokan –, hogy itt olyasmit is meg lehetne kérdezni a politikusoktól, amiről a sajtóban vagy a hivatalos eseményeken nem beszélnek. Egy kürtőskalács mellett belepillanthatunk például az OTP romániai bankfelvásárlásának kulisszatitkaiba, vagy emlékfotó készülhet a korábbi külügyminiszterről, amint Magyar Nemzetből hajtogatott csákóval a fején menekül az eső elől. Ebben az évben nem volt hiány külföldi előadóból sem (olyan nap is akadt, amikor három jutott egy magyarra), a hét második felében pedig anyaországi polgármesterek voltak a vendégek, Debrecen első embere, Kósa Lajos mellett Kaposvár, Karcag, Esztergom, Mórahalom és más települések vezetői is hivatalosak voltak. A szervezők fórumot akartak teremteni az erdélyi magyar–magyar párbeszédre is, de míg a konkurens ifjúsági szervezetek le tudtak ülni egy asztalhoz, a Magyar Polgári Szövetség–RMDSZ-párbeszéd meghiúsult, mert Markó Béla nem tett eleget a meghívásnak, és beosztottjai sem értek (érhettek?) rá a tusnádi programokra.
Az utolsó nap eseményeit nem- csak a rendezvény résztvevői, hanem egész Székelyföld figyelemmel kíséri, olyannyira, hogy messzi tájakról is eljönnek meghallgatni a két ország egykori vezetőinek előadását. A Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester által közel háromezer ember előtt moderált vitán Smaranda Enache emberjogi aktivista, a Pro Europa Liga társelnöke magyar nyelven fejtette ki, hogy pártja, a Népi Akció nem fél a magyarokkal történő (akár választási) együttműködéstől. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nyilvánosan megkövette a politikus asszonyt Markó Béla korábbi kijelentéséért, aki a helyhatósági választások kapcsán azt mondta: aki Kolozsváron Smaranda Enachéra szavaz, az Funarra szavaz. A püspök szerint a székelyföldi utak olyanok, mint a román politika útjai: gödrösek és kacskaringósak. A jelenlegi politikai helyzet középtávon nekünk kedvez – folytatta a püspök –, az anyaországi EP-választáson előretört a Fidesz, Romániában pedig az ellenzék csúfos csapást mért a szociáldemokratákra és szövetségesükre, az RMDSZ-re. Tőkés László szerint az RMDSZ tagsága nem azonos a párt vezetőivel, akik az MSZP és a román utódpárt közé szorították be a magyarságot. Mielőbb távozniuk kellene, mielőtt magukkal rántják az egész romániai magyarságot – fejezte be gondolatát.
Emil Constantinescu korábbi román elnök szerint az országnak mély erkölcsi változásra és a politikai élet reformjára van szüksége ahhoz, hogy csatlakozhasson Európához. Az emberek nyolcvan százaléka az integráció mellett van, de csak azért, mert a politikusok nem világosították fel őket a csatlakozás áráról. A kettős állampolgársággal kapcsolatban kijelentette: a román alkotmány elfogadja ezt a megoldást, hiszen a Moldvai Köztársaságban élő románok is román útlevelet kaphattak, ezért a a magyarokkal sem lehet különbséget tenni. A politikus támogatja az önrendelkezés jogának megadását a magyaroknak, mert így megmaradhatnak szülőföldjükön.
A legnagyobb érdeklődéssel várt előadó, Orbán Viktor örömét fejezte ki, hogy májusban tizenegymillió magyar belépett az Európai Unióba, ám kiemelte a belépettek felelősségét a kintmaradtak iránt. Történelmi lehetőséget szalasztanak el azok, akik Románia csatlakozása előtt nem tesznek meg mindent az erdélyi magyarság autonómiájának kivívása érdekében – fejtette ki. A többségnek az önrendelkezéshez való viszonyát taglalva elmondta, hogy aki a nemzetállam szétesésétől fél, az nem érti a modern világot, hiszen az egyesült Európában a nyelvhatárok például sokkal fontosabbak a politikai határoknál. A Fidesz elnöke szerint a magyar nemzet határokon átívelő egyesítése a lelkekben már megtörtént, és ennek következtében az egész Kárpát-medencei magyarság együtt mozog politikailag: a romániai döntésektől nem lehet független a budapesti politika sem, és fordítva. Az autonómia nem jön magától, azt ki kell erőszakolni, ki kell követelni – fejtette ki a volt miniszterelnök. Orbán személy szerint támogatja a kettős állampolgárságot, de elismerte, hogy a párton belül is vannak ellenvélemények. Az ellenzék csak a nyilvánosság erejével tud fellépni a határon túliaknak juttatott támogatások megkurtítása ellen, tudatosítva a polgárokban, hogy az efféle juttatás nem támogatás, hanem befektetés, ugyanis a határon túli magyar közösség az anyaország erejéhez járul hozzá. – Ez nem azt jelenti, hogy ugyanazt a tortát kell többfelé szétosztani, hanem azt, hogy amennyiben tisztességesen, törvény szerint összeszervezzük erőinket, akkor nagyobb tortát tudunk sütni – mondta.
Az idei tábor méltó folytatása volt a korábbi tizennégynek. Az időjárás kegyes volt, a sör hideg, a lányok pedig még szebbek, mint tavaly. Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő úgy búcsúzott el a jövőre viszszavárt hallgatóságtól, hogy addig is „egészség legyen és autonómia!

Úgy legyen!