Ébresztő Kerrynek

H á t t é r

Minden jel arra mutat, hogy alig két hónappal a novemberben esedékes amerikai elnökválasztás előtt, ha kevéssel is, de biztosan vezet George W. Bush. A legújabb közvélemény-kutatások (amelyeket a republikánus konvenciót követően végeztek el, nagyjából ezerfős mintákon) ugyan továbbra is csak néhány százaléknyi vezetést mutatnak ki, ám a korábbiakkal összevetve mégiscsak stabil előnyt jelentenek. A két jelölt közti különbség ugyanis hiába esik a hibahatáron belülre, az mégiscsak jelent valamit, hogy mindig a hatalmon levő elnök néhány százalékos vezetését mutatják ki.
Elemzők több mérhető jelenségre mutatnak rá: Bush jól érzékelhető népszerűség-növekedésére a republikánus konvenciót követően, arra, hogy szimpatizánsaikat jobban tudták mozgósítani a republikánusok, mint a demokraták, hogy most jóval kevesebben hisznek az iraki háború elhibázottságában, mint egy hónappal korábban. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ezzel szemben John Kerry demokrata kihívó lényegében nem tudott növekedést felmutatni pártja nyári, bostoni kongresszusának köszönhetően. Éreztetik hatásukat a republikánusok vádaskodásai, amelyek cáfolata a túloldalról legalábbis erőtlen: egyre kevesebb amerikai hisz abban, hogy Kerry alkalmas a fegyveres erők főparancsnoki tisztségére, amely együtt jár az elnöki poszttal. Márpedig ez utóbbi rendkívül fontos kérdés, mert az amerikai nép 9/11 utáni gondolkodásában a biztonság prioritást élvez.
Ha az Egyesült Államok biztonságát mint vezető témát ki is lehet emelni, egyes felmérések arra mutatnak rá, hogy ezúttal főként nem a programok, vagy a specifikus területekkel kapcsolatos álláspontok ütköznek, hanem az egyéniségek. Amerikában ez persze nem jelent újdonságot, ám ha figyelembe vesszük, hogy választásonként más-más mértékben játszik szerepet a jelöltek egyénisége, akkor nyilvánvaló, hogy 2004-ben átlagon felüli ez a mérték. Márpedig ez ismét csak rossz hír John Kerry számára, hiszen a politikus sohasem volt arról híres, hogy megnyerő kommunikátor lett volna. A hatalomban lévő elnök közvetlen és laza, van mellényzsebében jó néhány – amerikai szemmel nézve nagyszerű, európaival persze bárgyú – vicc, míg a demokraták is elismerik, hogy Kerry kicsit nehézkes, túl komoly, „fapofa”, akinek nagy nehézséget okoz a kötetlen csevely az emberekkel.
Két hónap persze hosszú idő, és sok minden történhet addig. A jelöltek személye körül bármilyen botrány döntő lehet, miként az is, ha az al-Kaida összeszedi erejét, és újabb csapást mér az Egyesült Államokra. Annyi bizonyos, hogy John Kerrynek – akire Európa reménységként tekint – immár minden alkalmat tökéletesen ki kell használnia, hogy elnök lehessen.