Eláll a lélegzet

S z a b a d E u r ó p a

Ha az ember elég régen újságíró, lassan mindenféle helyzet előfordult már vele. Meg sem lepődik például olyasmin, hogy a Klub Rádióban Bolgár György hitetlenkedve győzködi Gerő Andrást: ha már egyszer a Habsburg-fan történész óvatlanul azt találta mondani, hogy a Demokrata is gyűlöletbeszéddel operál meg az Élet és Irodalom is, legalább ismerje el, hogy a Demokratáé gyűlöletbeszédebb. (Elismerte.)
Régebben azért még hinni lehetett abban, hogy a hivatásbeli szolidaritás megfékezi a sajtón belüli gyűlölködést. A Horn-érában például (szinte hihetetlen) még az is előfordult, hogy a Magyar Nemzet munkatársát is meghívták a köztelevízióba. Azt a sajtóklubot a Szabad Európa Rádió volt munkatársa, Kasza László vezette, s együtt ültem a stúdióban például Kovács Zoltánnal vagy Várkonyi Tiborral. Emlékszem, a ciklus derekán Kasza megszavaztatott bennünket: ki alakít kormányt 1998-ban? Egyedül én mondtam, hogy talán számolni kéne a Fidesszel is, mert az még nem kormányzott – emiatt a fiatal pályatársnak kijáró elnéző mosoly volt az osztályrészem. Lett, ami lett; mindenesetre elhatároztam, hogy ha egyszer nekem lesz vitaműsorom, én is meginvitálom Kaszát. Ki tudja: talán még meg is szavaztatom.
Most meg mit olvasok tőle az egyik szocialista pártlapban: szerinte a németek doppingügyben „szerencsére nem olvasták, hogy a negyedik országos napilap egyik kommentátora »Isten áldását« kérte a doppingolókra, a másik pedig így ír Fazekas Róbert orvosi vizsgálatáról: »A náci haláltáborok házirendjére emlékeztető szabályok emberi mivoltukban aláznak meg valakit, mert merészelt valamiben a legjobbnak lenni a világon.« Az embernek eláll a lélegzete, hogy ilyen emberek is vannak a szakmánkban”.
Nos, ez az idézet történetesen tőlem való, s – minő játéka a média istenének – épp innen, a Szabad Európa rovatból. Elég sarkos az ítélet, hogy eltűnődjek: vajon akkor tévedett Kasza, mikor meginvitált csevegni a műsorába, vagy most hagyta cserben a józan ítélőképessége? Ha azt mondja, ezért és ezért túllőttem a célon, a tapasztalt pályatárstól elfogadom. Ehelyett eláll a lélegzete, s átmegy a Bolgár– Gerő duó által is taglalt gyűlöletbeszédbe. Pedig hát a doppingvizsgálaton is lemeztelenítik az embert, ahogy a gázkamrákban tették; mindkét helyen domináns a bűnösség vélelme; s ugyanúgy megfosztják a kiszolgáltatottakat emberi méltóságuktól. De valóban, a hasonlat mégsem szerencsés. Emlegethettem volna inkább a testüregmotozásban élenjáró lamperthista bűnüldözőket.
Szerencsére itt nincs vége Kasza cikkének. Szinte felmondja – egyetértőleg – egy korábbi publicisztikámat. „A szólás szabadsága című tévéműsor szerkesztői kivágtak egy részt az éppen lemondása előtt álló Medgyessy Péter interjújából. Magyarul: megcenzúrázták a miniszterelnököt. Friderikusz Sándor szerint egyrészt azért kellett rövidíteni, mert hosszú volt az interjú, másrészt, mert Medgyessy véleményezte lehetséges utódait, Gyurcsányt és Kisst. Mindkét kifogás tarthatatlan. Amikor egy ország lázban ég, mert küszöbön a kormányválság, elemi szakmai hibát vét, aki időhiányra hivatkozva megvágja a miniszterelnök interjúját. A másik kifogás, hogy azért hagytak ki egy részt, mert Medgyessy véleményt mondott utódjelöltjeiről, még tarthatatlanabb, mert a politikai cenzúra gyanúját kelti. A miniszterelnöknek joga van mondani, amit akar, az újságíró feladata az ellenvélemény képviselete. Olyan gyakorolt interjúvolónak, mint Friderikusz, nem szabadna ilyen hibát véteni.”
Ez magyarul nyilván annyit jelent: „Az embernek eláll a lélegzete, hogy ilyen emberek is vannak a szakmánkban.”