A szakma hiányolja a bérlakás-politikát

Nincs bérlakás-politika, a lakbértámogatás pedig csak látszatmegoldás – mondta tegnap Gneth Zoltán. A Társaság a Lakásépítésért civil szervezet elnöke egy lakásügyi konferencián kifejtette: a bérlakások iránti igény kielégítésének két része van. Az egyik az építés, a másik a bérlők támogatása. Utóbbi azonban félreértésre adhat okot, s magában hordozza a korrupció veszélyét. A bérlakások nagyban segíthetnék a mobilitást és a munkanélküliek költözéssel megoldható állástalálását. Bérlakásra nagy az igény, s egy felmérésben a lakosság 29 százaléka azt mondta, el tudja képzelni, hogy ilyen ingatlanban éljen.
A Társaság a Lakásépítésért elnöke kiemelte: jelenleg hiányzik a teljes közhasznú bérlakásrend-
szer, a megfelelő jogi és szervezeti háttér. Ezért a jól működő európai rendszert kellene adaptálni. Sasvári Szilárd, a Növekedéskutató Intézet kutatási igazgatója kiemelte: az előre hozott vásárlói igények kielégítése miatt 2005– 2007 között a lakáspiac megtorpanása várható. A használt lakásokra felvehető támogatott hitelek limitjének ötmillió forintban való maximalizálása pedig e szegmens befagyását hozta. (Csabai Lászlóné korábbi lakáspolitikai kormánymegbízott is elismerte egy interjúban, hogy hibás lépés volt a használt lakások hitelkorlátját ötmillió forintban maximalizálni.)
Sasvári Szilárd szerint probléma, hogy az első lakásra vágyó fiatalok nem rendelkeznek önerővel, s a Fészekrakó program nem hozott megoldást. A gondok orvoslása érdekében a használt lakásoknál újra 15 millió forintra kellene emelni a felvehető támogatott hitelek maximális összegét. A fiataloknak egyszeri, vissza nem térítendő, kétmillió forintos támogatást kellene biztosítani új lakás vásárlásához. Ehhez azonban egy- éves előtakarékosságra lenne szükség. Sasvári a legfontosabb lépések között említette: otthonteremtési költségvetési keretben (OKK) kellene rögzíteni a lakáspolitikai támogatásra, otthonteremtésre fordítható éves keretösszeget. Ennek volumenét a GDP 1,5 százalékában kellene meghatározni, szemben a jelenlegi 1,1-1,2 százalékkal.
Továbbra is indokolt lenne önálló szakminisztérium felállítása. Városrehabilitációs alapot kell létrehozni 300 milliárd forinttal a nagyvárosi épületek megújítása érdekében, melyhez uniós pénzeket is meg lehet szerezni. A háttéripart – például a téglagyártást – évi százmilliárd forintos állami tőkejuttatással kellene megsegíteni az energiacsökkentő és környezetbarát technológiák elterjesztése érdekében.